The Lost Crown - Teszt

Teszteltük a szellemes kalandjátékot...

A mai tesztalanyom egy point & click kalandjáték. Aki olvasta az első tesztemet (Broken Age), az tudhatja, hogy nagyon szeretem a stílust, így igazán örültem neki, amikor főszerkesztőnk, Logan felajánlotta, hogy teszteljem ezt a nem mai (2008-as) darabot annak apropójából, hogy most jelent meg Steamen. Lássuk, hogyan vizsgázott nálunk a The Lost Crown!

A játék egy eléggé zavaros intróval indul, ami után hősünk, Nigen Danvers leszáll egy gőzösről, a mocsárvidéki kisváros, Saxton közelében. Hősünk ugyanis menekül előző munkaadóitól, mert behackelve magát a rendszerükbe olyan dolgokat látott, amelyeket nem lett volna szabad neki. A vonatról szintén leszállt, egy hölgyemény is, aki elhagyta a tárcáját. Abból tudjuk meg, hogy Lucy Reubansnak hívják, és ahogy már biztosan kitaláltátok, ő lesz majd a társunk az anglo-saxton korona utáni nyomozásban. És persze néhány szellem is. A történet igazából egészen jól sikerült, és a játék hosszával sem lehet gondunk, ugyanis simán kaphatunk tizennyolcórányi kalandot a pénzünkért.

Ahogy már fentebb is mondtam, a The Lost Crown egy kalandjáték, ami a klasszikus point & click formulát használja. Ennek a játékstílusnak az egyik legfontosabb eleme a történet mellett a fejtörők mennyisége és minősége. Nos, itt már vannak gondok. A játék borzasztóan könnyű. Egyrészt, a leltárunkban található tárgyak közül csak azokat használhatjuk, amelyeknek van valamilyen szerepe az adott képernyőn, valamint az adott fejtörő megoldása is az adott képernyőn található, így ha például megpróbálnánk elhagyni a helyszínt, hogy máshol keressük meg a megoldást, akkor bizony Nigel nem megy el, mondván, hogy még nem oldotta meg a rejtvényt. Ezen kívül a sok helyszínen nincs is túlságosan sok interaktív felület, szóval a próbálgatásos művelet is gyorsan eredményre vezethet, ám ennek, mint mindig, nem sok értelme van. Ezen kívül elmondható, hogy ezeket a feladványokat már valószínűleg megoldottuk más játékokban, szóval túl sok újdonságot ne várjuk, de legalább amit kapunk az logikus, és nem a sok címben előforduló kicsavart szerencsétlenkedés.

A játékmenet legérdekesebb része a szellem keresgélése. Ehhez egy egész eszköztár áll a rendelkezésünkre:

• EMF-érzékelő: a szellemek által kibocsátott elektromágneses jelek érzékelésében lesz hasznunkra.
• Éjjellátó camcoder: segítségével az infravörös tartományban is keresgélhetünk, így a szabad szem számára láthatatlan dolgokat is megtalálhatunk.
• Digitális fényképező: segítségével szellemeket fényképezhetünk le, és a képeket azonnal megnézhetjük.
• Hangrögzítő: segítségével értelem szerűen hangot rögzíthetünk, erre szükségünk is lesz, ugyanis a legtöbb szellem hangja az emberi fül által nem hallható.

Azt már tudjuk, hogy a történet egészen jó, de a játékmenet inkább csak közepes, azonban mi a helyzet a külcsínnel? A játék grafikája eléggé érdekes, ugyanis a 2D-s, néhány színtől eltekintve fekete-fehér hátterek jól néznek ki, és kellően borongós hangulatot kölcsönöznek a játéknak, amibe sajnos belerondítanak a hihetetlenül csúnya, és nevetségesen mozgó karakterek.

A hangok terén szintén ez a kettősség van jelen ugyanis a The Last Crown zenéje jól sikerült, és a hátterekhez hasonlóan szintén erős hangulatfokozó elem, azonban a szinkron borzalmas lett. A karakterek erőltetett angolsággal, szép lassan adják elő a mondókájukat, amit sajnos elnyomni se lehet, tehát muszáj végighallgatnunk az egészet.

- Süti -

Pro:

+ Kellemes történet
+ Szép hátterek
+ Jó zene

Kontra:

- Csúnya karaktermodellek
- Borzalmas szinkron
- Könnyű feladványok

Értékelés
6.0	Játékmenet: A játékban található fejtörők túl könnyűek, valamint nem túl eredetiek. Egyedül a szellemesdi teszi valamennyire érdekessé.
7.0	Hangulat: A játék borongós hangulatú, amiben elsősorban az egész jó történet, a sötét képi világ és a zene játssza a főszerepet.
6.5	Grafika:  A hátterek kifejezetten szépek, ám a csúnya karaktermodellek rendesen belerondítanak az összképbe.
6.0	Hangok: A játék zenéje egészen jóra sikerült, ám a szinkronról már nem lehet ugyanezt elmondani.
7.0	Szavatosság: A játék nagyjából tizennyolc óra alatt végigjátszható, ami szép szám, ám az achivementeken kívül nem igazán tudok semmi olyat mondani, ami miatt érdemes lenne újból elővenni.
Review score
6.5	A The Lost Crown egy közepes kalandjáték lett, amely csak a története és a szellemes körítése miatt mondható érdekesnek, ám ez is kevés ahhoz, hogy jó játék legyen. Maximum a szellemes téma megszállottainak tudnám ajánlani.