Kerbal Space Program - Előzetes
Az emberek mindig is vágytak a repülésre. Meghódítani az
égboltot. De már egészen korán fantáziáltak arról is, hogy mi lehet a csillagok
között, és hogy milyen jó lenne kijutni oda. Ma már ez nem csak fantázia, habár
az űrt még nem hódítottuk meg, és sokáig nem is fogjuk, de van már egy sanda
gyanúnk arról, hogy generációk múlva hova juthat a felfedezésre született
ember. Repülni még úgy ahogy megtanultunk, de az űrbe utazás mindig is egy
kemény és bonyolult procedúra lesz, teljesen mindegy, hogy mennyire vagyunk
fejlettek. A Kerbal Space Program 2011 óta készül, és a NASA személyesen vette
szárnyai alá a programot, mivel ez lesz az a játék, ami talán a legközelebb
viszi a játékosokat a valódi űrutazás működéséhez. Mikor kézhez kaptam a
játékot, azt hittem a kis zöld gagyi figurákról, hogy valami vicces szimulátor
lesz, amivel el lehet majd tölteni pár percet, és még soha nem tévedtem
ekkorát. A Kerbal Space Program hosszú órákra invitál, pontosan olyan
bonyolult, mint a való életben működő űrtechnika, de egyben vicces és
szórakoztató is.
A csillagok felé
A játékban két fajta játékmódot különböztetünk meg, a
Sandboxot és a Karriert. Előbbi korlátlanul a rendelkezésünkre bocsátja a
fejlesztéseket és nyersanyagokat, míg az utóbbiban szép lassan, apró lépésekben
kell összeszednünk a jobbnál jobb berendezéseket és fejlesztéseket. Mindehhez
kapunk egy tutorialt is, amit nagyon fontos gondosan áttanulmányozni, különben
vicces pillanatokban lesz részünk. A Kerbal Space Program ugyanis meglepően
komplex és nehéz. Kezdetben a Földön, vagyis inkább a Kerbal faj szülőbolygóján
találjuk magunkat az űrprogram központjánál, melynek több épületét is
megvizsgálhatjuk, mindegyikben dolgozva valamin. A központi épületben
építhetjük fel az űrbe induló rakétánkat, ami könnyed és gyors procedúra, így a
kezdő játékos össze is kalapál gyorsan egy rakétát, melyben már ott csücsül a
szerencsétlen kis kerbal. Szegény még nem tudja, mi vár rá.
Mint teljesen kezdő játékos, én is a józan paraszti észre
hagyatkozva dobtam össze a hajómat, volt vezérfülkéje, gyorsítója,
üzemanyagtartálya és hajtóműve, ahogy azt kell. Mivel sok más lehetőség
kezdetben nincs, ezért rögtön kattintottam a kilövés gombra, és ekkor döbbentem
le legelőször. Már a kilövéskor olyan adatok és opciók jelentek meg a
képernyőn, melyekről azt sem tudtam, mit takarnak, mit csinálnak, hogy és miért
és argh… mindegy, Isten kezébe adtam a kerbal sorsát, és elindítottam a
rakétát. Első probléma: a rakéta súlyközéppontja rossz helyre került. Második
probléma: rossz rakétafelépítés, kevés üzemanyag. Harmadik probléma: túl nagy
sebesség, túlmelegedés, rendszerzavar. Negyedik probléma: a pilóta tökéletesen
agyhalott, és szívrohamot kapott a pániktól.
Még az űr sötétjét sem pillantottam meg, mikor a rakétámból
kifogyott a nafta, megállt, majd zuhanni kezdett. Bárki mondhatná ezek után,
hogy hát kár a gőzért, minek szenvedjen ennyit, stb. De nem, azonnal
visszatakarodtam a tervezőasztalhoz, és részletesen áttanulmányoztam, hogy mi
micsoda. Nem sikerült. Oké, tutorial. Na már volt valami sejtésem, hogy mi
hogyan működik, de még mindig voltak homályos részek. A lényeg, hogy új rakéta
készült, és lássatok csodát, a megfelelő sebességgel, a jó kiegyensúlyozással,
pót üzemanyaggal kiértem az űrbe. Csodás, hogyan tovább? Ja hogy nem szereltem
fel a rakétát a visszatéréshez szükséges berendezésekkel? Kellemetlen…
A Kerbal Space Programban tehát az űrbe jutás nem egy
egyszerű folyamat, és akkor most képzeljétek el, hogy a játékmenetnek ez csak
az első negyedét teszi ki. Az űrbe jutás talán a legnehezebb rész, de utána még
sok más teendő akad, mint például a landolás egy másik bolygón vagy holdon,
esetleg űrállomás építés, vagy aszteroida fúrás. Kizoomolva megcsodálhatjuk a
kerbal naprendszert, annak bolygóit, melyek mind arra várnak, hogy felfedezzük
őket. De mint látjátok ti is, ez nem megy olyan könnyen, sem gyorsan, és sok
sok meló lesz egyáltalán megtanulni, hogy mi hogyan működik. Nem saját fizika
alapján működnek a dolgok, hanem pontosan lemodellezett fizikai törvények
alapján történik minden. Meg kell értenünk a súlyközéppont jelentését, a
sebesség, a tehetetlenségi erő, a gravitáció és sok más törvény működését, ezek
nélkül nem fogunk tudni eredményt elérni. Ijesztőnek hangozhat, de engem
személy szerint annyira beszippantott ez a nehézség és bonyolultság, hogy az
abszolút reménytelen próbálkozásaim ellenére is tovább játszottam. Meg akartam
tudni, mi hogyan működik, érteni akartam a miérteket, ki akartam őket próbálni,
és eredményt akartam elérni. Semmi különösebb motivációm nem volt mindehhez,
egyszerűen csak azt éreztette velem a program, hogy bizony ez valós és komplex
dolog, én pedig egy tudatlan tökfej vagyok, akinek nem ártana tanulnia kicsit.
Így is tettem.
A sok sikertelenség, a tanulás és gyakorlás után mámorító
érzés sikert elérni, majdnem olyan örömujjongásba törtem ki, mintha én is ott
lettem volna a NASA irányító csarnokában, amikor Neil Armstrongék a
történelemben először vittek ember készítette járművet a Holdra. Bevallom,
landolni még nem sikerült, de a játék mindenféle felhívás vagy játékelem nélkül
is arra ösztönöz, hogy próbáljam meg, tanuljam meg, érjem el, hogy sikerüljön.
Valamivel több van a Kerbal Space Programban, mint puszta játék, így ez egy
magasabb szintű szórakozás, ami új élményekkel gazdagítja a játékosokat. És
akkor mindemellett a játék meseszerű látvánnyal rendelkezik, és még vicces is,
köszönhetően a kis kerbaloknak, akik egyértelműen alkalmatlanok a feladatra, de
a folyamatos sikertelenségeket látva nem is baj, hogy van kit feláldozni. A
pilóta kamerán láthatjuk, amint a kis kerbalunk szörnyű halálsikollyal,
kifordult szemekkel várja a halált, amin igazából nevetünk, pedig elég gonosz
dolog. Látom lelki szemeim előtt, hogy páran direkt az ilyen gyilkosságokért
építenek rakétát… ja, hogy én is csináltam már ilyet? Lehet.
A Kerbal Space Program még Early Access, de a fejlesztők
elmondása szerint sokáig az is marad. Ennek oka, hogy folyamatosan jönnek a
fejlesztések, rengeteg tartalmi változás lesz még itt, melyek mivel elég
bonyolult és komplex alapokra és tudásra épülnek, ezért sokkal többet kell
velük dolgozni, és többet kell kísérletezni. Most még jó kis meló eljutni egy
másik bolygóra, de célja játéktechnikailag még nincs, tehát indokolt, hogy a
későbbiekben a Karrier modban csináljanak erre egy küldetés rendszert,
konkretizált célokkal akár a bolygó felszínén is. De akár a sandbox modba is
pakolhatnának olyan elemeket, melyekkel a leszállás után is további izgalmak
várnak ránk, például egy idegen faj felfedezése, vagy ilyesmi. A kerbalok
kalandjába ez még simán belefér.
Előítélet
A Kerbal Space Program nem azoknak való, akik könnyed
szórakozásra vágynak, ami közben kikacsolhatják az agyukat. Ebben a játékban
kőkeményen tanulni kell, méghozzá olyan dolgokat, melyek a valóságban is létező
és működő dolgok. Nagyon profi aki fejből vágja a WoW összes fegyverének a
nevét és értékeit, de aki kapásból tudja, hogy milyen fizikai erők és törvények
működnek egy űrhajó vezérlése közben, az már valami. A Kerbal Space Program nem
csinál belőlünk fizika professzort, és nem is igényli, hogy azok legyünk, de
valamilyen szinten muszáj tanulnunk a játék sikeressége érdekében, de igazán
megéri. Az űrutazás komplex és hosszadalmas móka, és ha már nagy nehezen
kijutottunk, akkor kezdődik az igazi játék, hisz megnyílik előttünk a világűr,
és arra vár, hogy felfedezzük. Sokat fog még fejlődni és bővülni a Kerbal Space
Program, és szerintem érdemes foglalkozni vele, főleg azoknak, akik fogékonyak
a témára.
-Róka-
| Preview | |
| A+ | A Kerbal Space Program az űrutazás élményével gazdagít minket, feltéve, ha hajlandóak vagyunk tanulni, és próbálkozni. Ez egy más fajta szórakozás, amit hosszú távon is érdemes űzni, míg az egész űrt fel nem fedeztük. Sokat fejlődik még a játék, de már most megvan benne minden, amiről szól. A határ a csillagos ég. |
