Caribbean! - Előzetes
Ki ne szeretne kalózkodni? Ha te mégsem, ne tedd fel a kezed, maradjon meg az illúzió, bár nehéz elképzelnem, hogy létezik olyan ember, aki ne bontana vitorlát vidám kurjantással, fosztaná ki a tengeren navigáló kereskedelmi hajókat, hogy a megszerzett kincseket véget nem érő tivornyákon eméssze fel.
A Caribbean! egy feltörekvő kalózvezér szerepébe helyezi a játékost, aki a Karib-tengert keresztül-kasul bejárva... kalózkodik. Szerencsére eme nemes hivatás összetettebb feladat, mint azt elsőre gondolná az ember. Az egy dolog, hogy hajókat és városokat támadsz meg, de ennek meg is kell teremteni a feltételeit. A kaland elején személyre szabhatod antihősödet, elkeresztelheted, de a karaktergeneráló keretein belül úgy gyúrod a pofázmányát, ahogy szeretnéd. Hozzátenném, meglehetősen torz eredményeket lehet elérni, bár az én véletlenszerűen generált kalózkapitányom sem indulhatna szépségversenyen, szerintem lehetetlen olyan arcot gyártani, ami nem úgy néz ki, mintha baltával faragták volna. Ez a vizuális faragatlanság sajnos a játék egészére jellemző, a környezet kidolgozatlan, nagyon alacsony felbontású textúrákba botlottam, a fejlesztők nem ügyeltek a részletekre, vagy éppen ez még nem látszik ebben a kezdetleges verzióban. Mindenesetre ezt a látványvilágot már sok-sok évvel ezelőtt is megszólták volna.
De vissza a főszereplőhöz! Miután alakot nyert, néhány tapasztalati pontot kioszthattam alapvető és másodlagos tulajdonságai, valamint fegyverkezelési képességei között. Az alapvető képességek az erőt, az agilitást, az intelligenciát, és a karizmát fedik le, míg a másodlagos jellemzők ezekből vezethetők le. Például egy karizmatikus vezető könnyebben győzi meg a városi kereskedőket, hogy olcsóbban adják portékájukat, vagy csökkentheti emberei árulásának veszélyét, míg egy olyan kapitány, aki az eszére hallgat és a könyveket bújja, hatékonyabban térképezheti fel a tengert vagy olyan gyógyító kenőcsöt állíthat elő, ami felgyorsítja a csapatok regenerálódását. A harmadik tulajdonsághalmaz a fegyverek kezelésére vonatkozik, azaz a kiosztott pontokkal eldöntheted, mennyire vagy halálos az egykezes, illetve a kétkezes kardokkal, a pisztolyokkal, puskákkal, vagy mennyire dobod pontosan a gránátokat.
A játék nem dob a mélyvízbe, takaros kis felszereléssel és pénzösszeggel kezdhettem karrierem. A legközelebbi város felé fordítottam lovam, félúton pedig egy kéregetőbe futottam, aki egy kis alamizsnáért cserébe elrejtett kincsekről mesélt nekem. Felajánlotta, hogy ketten járjunk utána a dolognak, én pedig "Egyszer élünk!" felkiáltással belementem a dologba. Előtte azonban még benéztem a közeli kisvárosba, ahol megismerkedtem a kereskedelem és a hajófejlesztés alapjaival. Sajnos a tálalás nem éppen hízelgő, puritán menükben rakosgattam a ládákat, kisebb vagyonok cseréltek gazdát, én pedig hússal, kenyérrel, és banánnal felpakolva csábítottam a csapatomba három francia szigonyost, hogy aztán a kikötőbe ballagva okítsam a hajó legénységét. Sajnos a városka szó szerinti bejárására nincs lehetőség, egy szintén elég kezdetleges választóképernyőn adhatom meg, éppen melyik negyedbe szeretnék látogatást tenni. Ha már itt tartunk, egy sandbox-szerepjátékhoz képest a dialógusfa sem kényezteti el az embert, sajnos nincs sok lehetőség, ráadásul az ősidők mintájára a szinkron is elmaradt, s míg a szöveget olvasom, addig a beszélő némán forgolódik egy ablakban.
A kitérő után a koldus által megadott helyre caplattam, ahol már a városi őrség várt és kalózkodás gyanújával tömlöcbe vetettek. Rohamosan közeledett kivégzésem órája, de a szemközti cellában egy francia kém alkut ajánlott: segítek neki kiszabadulni, cserébe pedig hajót és munkát kapok. Itt futottam bele egy újabb pofonba, a Caribbean! harcrendszere ugyanis hagy némi kívánnivalót maga után. Tudok támadni és védekezni, de nem érezni a csapások súlyát, a karakteranimáció nem éppen meggyőző, a tulajdonságaim által felhúzott értékek hatását sem véltem felfedezni. Az őrök harmadik csapata levágott, de derék francia bajtársam segítségemre sietett, bár nem restellett megjegyezni, hogy nem látta sok hasznomat. Akárhogy is, az ajánlata még mindig állt, irány Tortuga, ahol felavathattam friss kalózhajóm.
Nem is késlekedtem sokáig, azonnal célba vettem egy kisebb angol hajót - a franciák szorgalmazták a britek zargatását. A tengeri ütközetek lefolyása a legújabb Assassin's Creed epizódra emlékeztetett. Azaz megpróbáltam minél kedvezőbben helyezkedni, jó időben elsütni az ágyúkat. Ha elég közel kerültem az ellenséghez, fel is öklelhettem a hajót és az angolok fedélzetére átugorva elfoglalhattam azt. A sikeres támadás után eldönthettem, hogy a hajót beolvasztom a flottámba, vagy jó pénzért megválok tőle a legközelebbi kikötőben.
Ezen a ponton kezdett idegesíteni, hogy az egyébként meglepően karibi és kalózos dallamok minden előrejelzés nélkül megszakadnak, hogy aztán néhány másodperc szünet után induljanak újra. Ezen is lenne még mit csiszolni, mert borzasztóan illúzióromboló egy-egy ütközet közben "megsüketülni".
Győzelemittasan szeltem a hullámokat egyre bővülő flottám élén, amikor is úgy döntött a legénység, ideje lenne egy kiadós árulásnak. Talán nem tettem elég pontot a karizmámra, ámbár a raktár dugig élelemmel. Talán ráuntak a banánra. Mindenesetre megvertek, felszerelésem elvették, és partra dobtak, hogy az egész építkezést kezdhessem előröl. Ó, és most már nemcsak a briteket tanácsos kikerülnöm, hanem a franciákat is, akik fújnak rám, amiért eltékozoltam a hajójukat.
| Preview | |
| B | A Caribbean! jó ötleteket vonultat fel, de az eddigi vérszegény megvalósítást látva nem vagyok elájulva. A téma nagyszerű, a kidolgozott rendszer alapjai működőképesek, de itt-ott nem kevés polírozás és foltozgatás szükségeltetik. A kisebb hibákat könnyedén ki lehet javítani, de az olyan égetőbb problémákra is megoldást kell találni, mint a rémesen kezdetleges harcrendszer vagy a kis túlzással tíz évvel megkésett látványvilág. Én csak remélni tudom, hogy ezeket a hiányosságokat sikerül áthidalni, mert a Caribbean!-ben megvan a potenciál. |
