Kezdjük az alapvetéssel, miszerint a Crystal Dynamics neve az iparban gyakorlatilag egybeforrt a minőségi akció-kalandjátékok fogalmával, és szerencsére a Tomb Raider franchise sorsa náluk a lehető legjobb kezekben van, hiszen ők voltak azok, akik a 2013-as reboottrilógiával új életet leheltek a sorozatba. A stúdió presztízse garancia arra, hogy a minőségből jottányit sem engednek, sőt, a Tomb Raider Catalyst esetében érezhetően a "egy kiforrottabb Lara" koncepció csúcsára törnek, egyesítve a klasszikus és a túlélő érák legjobbjait. Ráadásul a rajongók számára mostanság valóságos Kánaán köszöntött be, hiszen a brand kiterjesztése soha nem látott méreteket öltött a streaming platformokon is. Gondoljunk csak a Netflixen futó, és már a második évadánál tartó animációs sorozatra, a Tomb Raider: The Legend of Lara Croft-ra, amely remekül hidalja át a játékok közti űrt, elmélyítve a lore-t és a karakter motivációit. Ezzel párhuzamosan az Amazon Prime-on készülő élőszereplős sorozat is hatalmas port kavart a bejelentésével, miszerint a Trónok harca sztárja, Sophie Turner ölti magára a régésznő ikonikus szerelését, ami egy teljesen új dinamikát és interpretációt ígér a szélesebb közönségnek. Elmondhatjuk tehát, hogy el leszünk látva rendesen Tomb Raider tartalmakkal, a Catalyst pedig ennek a grandiózus univerzumnak a koronaékszere kíván lenni, egy olyan pont, ahol a filmes és játékos szálak szellemisége találkozik.
A történet és a karakterábrázolás terén a Tomb Raider Catalyst egy érettebb, kiforrottabb Larát mutat be nekünk, aki már maga mögött hagyta a szorongó túlélő szerepét, és teljes magabiztossággal lép a sírrablók és ereklyevadászok veszélyes világába. A sztori középpontjában egy eddig feltáratlan, globális összeesküvés áll, amely a történelem elfeledett titkait fenyegeti, és amelynek szálai visszanyúlnak a Croft család sötét múltjához is. Lara motivációja ezúttal tisztább és céltudatosabb: már nem a puszta túlélés hajtja, hanem a tudásvágy és a felelősségérzet, hogy megvédje a világot azoktól az erőktől, amelyeket az apja kutatásai szabadítottak el. A helyszínek változatossága lenyűgözőnek ígérkezik, a fejlesztők elmondása szerint a lineáris folyosókat végleg felváltják a grandiózus, organikusan felépített hub-rendszerek, amelyek a világ egzotikus pontjaira kalauzolnak minket. Legyen szó Dél-Amerika sűrű dzsungeleiről, a Himalája fagyos csúcsairól vagy éppen elfeledett, víz alatti templomvárosokról, minden egyes régió saját történelemmel, ökoszisztémával és rejtélyekkel rendelkezik. A karakterek kidolgozása is szintet lépett, a mellékszereplők már nem csupán statiszták, hanem aktív alakítói a cselekménynek, akikkel Lara interakciói mélyebbek és érzelmesebbek, ezzel is hangsúlyozva főhősünk emberi oldalát a harcos páncélja alatt.
A játékmenet tekintetében a Tomb Raider Catalyst talán legnagyobb újítása a teljesen újragondolt movement rendszer és mozgási kultúra, amely a parkour elemeket integrálja a felfedezés minden pillanatába. Lara mozgása sosem volt még ennyire fluid és természetes, a környezeti elemeket – legyen az egy kidőlt fa, egy sziklafal vagy egy lengő lián – dinamikusan használhatjuk fel a továbbjutáshoz, szinte táncolva a halálos csapdák között. A fejlesztők célja az volt, hogy maga a mozgás is élvezetes kihívást jelentsen, ne csupán egy eszköz legyen az A-ból B-be jutáshoz, így a játékosoknak folyamatosan figyelniük kell a környezetüket és tervezniük az útvonalat. A feladványok és a puzzle-elemek visszatérnek a gyökerekhez, a fizika-alapú megoldások mellett a logikai és megfigyelőkészséget igénylő rejtvények dominálnak, amelyek gyakran egy egész helyszín átfogó ismeretét követelik meg. Az open-world téma itt nem az üresjáratokat jelenti, hanem a felfedezés szabadságát: a térkép tele van opcionális sírokkal, rejtett kincsekkel és mellékküldetésekkel, amelyek jutalmazzák a kíváncsiságot. A harcrendszer is finomodott, a hangsúly a taktikus megközelítésen van, a lopakodás és a környezet kihasználása legalább annyira fontos, mint a nyílt tűzharc, lehetővé téve, hogy a játékosok a saját stílusuk szerint oldják meg a konfliktusokat.
Vizuális fronton a Crystal Dynamics nem bízott semmit a véletlenre, és a Tomb Raider Catalyst alatt a piacvezető Unreal Engine 5 dübörög, kihasználva a Nanite és a Lumen technológiák minden előnyét. A grafikai látvány egyszerűen letaglózó, a fény-árnyék hatások realisztikussága, a textúrák részletgazdagsága és a környezet rombolhatósága olyan atmoszférát teremt, amely szinte lemászik a képernyőről. A fejlesztők különös figyelmet fordítottak a környezeti történetmesélésre, minden egyes rom, minden egyes falfestmény mesél valamit az adott helyszín múltjáról, így a világ él és lélegzik körülöttünk. A karaktermodellek kidolgozottsága egészen elképesztő, Lara arcán láthatjuk az érzelmek legapróbb rezdüléseit is, a bőr textúrája, az izzadságcseppek és a sérülések dinamikus megjelenítése pedig fokozza a realizmust. A víz és a növényzet fizikája szintén új mércét állít fel, a dzsungel sűrűje reagál a mozgásunkra, a víz pedig valósághűen törik meg a fényt és hullámzik körülöttünk. Ez a technikai háttér nem csupán a látványt szolgálja, hanem a játékmenetet is, hiszen a fényviszonyok és a környezeti elemek láthatósága közvetlen hatással van a lopakodásra és a felfedezésre.
A játék kulturális hatása és a rajongói fogadtatás azonban nem mentes a vitáktól, különösen Lara kinézetét illetően, ami a bejelentés óta folyamatos beszédtéma a fórumokon és a közösségi médiában. Sokan, főleg a hangosabb, felszínesebb réteg, kifogásolták, hogy Lara "megcsúnyult", és ahogy ők fogalmaztak, egyfajta "milf korszakba" lépett, elveszítve a 90-es évek idealizált, babaarcú bombázó jellegét. Ez a tábor még mindig a 25 éves, makulátlan bőrű kalandort szeretné látni, figyelmen kívül hagyva a karakter evolúcióját és az átélt traumákat. Ugyanakkor a veterán rajongók, és jómagam is, teljesen elégedettek vagyunk az iránnyal, hiszen Lara nem lehet örökké egy húszéves, tapasztalatlan lány; a karakternek fejlődnie kell az idő elteltével, és ez a vizuális megjelenésében is tükröződik. Ez az érettebb, barázdáltabb, de még mindig gyönyörű megjelenés hitelességet kölcsönöz neki, egy olyan harcost látunk, akit az élet edzett meg. A Tomb Raider: Legacy of Atlantis remake (nem folytatásos tartalom) közeledtével pedig még inkább felértékelődik a klasszikus elemek és a modern realizmus ötvözése, bizonyítva, hogy a fejlesztők tisztelik a múltat, de mernek újítani a jövő érdekében, még ha ez egyeseknek nem is tetszik.
Végszóként elmondhatjuk, hogy a Tomb Raider Catalyst ígérete szerint a Lara Croft fanoknak kivételesen jó dolguk lesz a közeljövőben, hiszen egy minden ízében modern, mégis a gyökerekhez hű kalandot kapnak. A videojáték azoknak fog igazán szólni, akik nemcsak a látványos akciót keresik, hanem értékelik a mélyebb narratívát, a felfedezés örömét és a karakterközpontú történetmesélést. A Crystal Dynamics és a franchise köré épülő multimédiás univerzum (Netflix, Amazon) biztosítja, hogy a Tomb Raider név ismét a popkultúra csúcsára kerüljön. Aki szereti az Indiana Jones-filmek hangulatát, az Uncharted széria filmszerűségét, de vágyik egy komolyabb, mitológiában gazdagabb világra, annak ez a cím kötelező vétel lesz. A viták ellenére Lara Croft erősebb és tapasztaltabb, mint valaha, és a Catalyst lehet az a katalizátor, amely végleg egyesíti a rajongótábort, bizonyítva, hogy a sírrablók királynője még évtizedek után is képes meglepetést okozni és elvarázsolni minket. Készítsétek a csákányokat és a pisztolyokat, mert ez a kaland epikusnak ígérkezik! 2027-ben jelenik meg Steamen!