Octodad: Dadliest Catch - Teszt


Leteszteltük ezt is.

Jó pár éves pályafutásom alatt elég sok fajta játékkal játszottam már, de ilyennel még soha. Az Octodad: Dadliest Catch főszereplője egy sárga polip, aki egy „hétköznapi” apuka próbál lenni. Van egy felesége és két gyereke. A slussz poén hogy még a családja sem tudja, hogy polip, mert fel van öltözve (anyám…). Csak egy emberként viselkedő és öltözködő polipnak sokkal nehezebb élete van, ha még járni sem tud igazán. Csak hogy nem mindenki szereti a polipokat, ezért a szomszédunk aki történetesen egy séf, a játék során többször is az életünkre tör, hogy sushit csináljon belőlünk.


Történetünk ott kezdődik, hogy egyik szeretett kislányunk (aki ember csak úgy, mint az anyuka) férjhez megy és hirtelen az esküvőn találjuk magunkat teljesen elkészületlenül. Innentől kezdve „bonyolódik” a történet.

Ami a legjobb az egész játékban és a legviccesebb is egyben, az az idióta mozgás. Már az is elég nagy vicc, hogy egy polipot kell irányítanunk, de mivel a készítők direkt úgy vitelezték ki, hogy ne lehessen normális mozdulatokat megtenni vele, így néha kínszenvedéssé válik néhány feladat elvégzése. Természetesen a játék elmagyarázza, hogy hogyan irányíthatjuk polip uraságot, mert nem egyszerű a mozgás.
A két ravasszal, az R2-L2 külön lenyomásával indulhatunk el, elsőnek az egyik lábunkkal, majd a másikkal szép sorjában. Az analóg karokkal a két szép sárga csápunkat irányíthatjuk, az R1 gomb lenyomásával pedig tárgyakat foghatunk meg. Használhatjuk a kontroller érintőkijelzőjét az analóg karok helyett, de én inkább maradtam a hagyományos módszernél.
A játék büntet minket ha sokat hibázunk (pl. törünk-zúzunk, belemegyünk az emberekbe) ekkor gyűlik a lila „tinta”, ha HUD-on található csík belilul vége a játéknak: Még szerencse hogy sűrűn van checkpoint. 


Akik nem szeretnek magukban játszani, azoknak ott van a co-op mód, amihez minimum két kontroller szükségeltetik, de akár néggyel is játszhatunk. Míg a haverod a csápjait, te addig a lábait irányíthatod, így ehhez jól össze kell dolgozni (plusz kontroller hiányában ezt sajnos nem tudtam kipróbálni).

Ami a szinkronokat/hangokat illeti, azokkal nincsen baj. Polipunk nem tud beszélni, csak gagyogni (ami aranyos), családunknak és más karaktereknek természetesen van hangja. Pár zene amit a játék közben és a menüben hallhatunk bőven elég a játékba.
A grafika nem kiemelkedő (mert minek is kéne annak lennie), egy ilyen stílusú játéknál ez bőven elég. Nem von le semmit a játékélményből.


Én a PS4-gyes verziót teszteltem, de a PC-s Steam Workshop támogatást kapott, így aki új pályákat, új kihívásokat keres annak a számítógépes változatot ajánlom.

Ahhoz képest, hogy egy csapat diák készítette a játékot, be kell vallani a Young Horses jó munkát végzett. Hiába az idegesítő mozgás, ami egyben nagyon vicces is, egy hangulatos indie játékot hoztak össze a srácok. Összességében nagyon élveztem, sokat nevettem rajta, idegeskedtem is, de jó volt.

Értékelés
7.0Játékmenet:
Ha megy akkor jó, ha meg még egy ajtón sem tudok bemenni az már idegesítő tud lenni.
 7.0Hangulat:
Vicces, poénos, délutáni kikapcsolódásnak pont jó munka/suli után.
 7.0Grafika: 
Átlagos, ide ez elég.
 9.0Hangok: 
Nincs probléma velük, pont annyi van amennyi kell.
 5.0Szavatosság:
Ha minden trófeát meg akarunk szerezni és mindent hiba nélkül megcsinálni, akkor az még hozzátehet 1-2 végigjátszást, de semmi több, 2-3 óra alatt végig lehet vinni.
Review score
7.0 Jópofa, hangulatos és egyben idegesítő is. Egyébként egy kellemes indie játék.
Újabb Régebbi