A játékot fejlesztő Homungous Entertainmentet 1992-ben alapította Shelley Day és Ron Gilbert (Monkey Island 1-2, Deathspank, The Cave). A nevet egyébként Gilbert LucasArtsos kollégája Tim Schafer javasolta az alapítóknak. A fejlesztőcsapat főleg a különböző gyermekeknek készült kalandjátékairól ismert, mint például a Putt-Putt, Fatty Bear vagy a Backyard sportjátékok. De 2002-ben kiadtak egy teljesen más stílusú címet is, ami nem volt más, mint a jelen cikkünk tárgya, az azóta megboldogult Infogrames kiadásában megjelent Moonbase Commander.
A játék a kritikai sikerei ellenére nem aratott túl nagy sikert, és szépen lassan el is tűnt az emberek emlékezetéből. Azonban a játék, a Rebellionnak hála, immáron beszerezhető a Valve internetes áruházában, a Steamen és Good Old Games portálon is, aminek a régi rajongók nagyon is örülnek. Tesztünkből kiderül, hogy vajon mi is így vagyunk-e ezzel…
Valaminek történnie kéne
Nos, igen. Azt már most érdemes leszögezni, hogy aki lebilincselő sci-fi eposzt vár a játéktól, annak csalódnia kell, ugyanis a Moonbase Commander nem rendelkezik semmilyen történetszállal, de még csak alaptörténettel sem. De mielőtt még habzó szájjal kérnénk ezt a dolgot számon a fejlesztőktől, érdemes megemlíteni, hogy a játék annak idején is olcsó árkategóriás játékként jelent meg, és valószínűleg ez volt az oka, hogy a fejlesztők nem készítettek valami nagyszabású kampányt a játéknak. Valamint a játékmenet önmagában, mindenféle alibitörténet nélkül is megállja a helyét.
A Moonbase Commander egy körökre osztott stratégiajáték. Ám itt most nem a Heroes, Total War, vagy a Disciples játékok által prezentált és a köztudatba égetett mechanikát tessék elképzelni. A játékmenet sokkal inkább hasonlít egy sakkjátszmáéhoz. Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy az adott körben a játékosok felváltva hajtanak végre egy-egy műveletet addig, amíg az adott kör véget nem ér. Utána természetesen kezdődik az egész elölről. Ez így elsőre picit furcsán hangozhat, de amint elmagyarázom az e mögött megbúvó rendszer működését, azonnal világossá fog válni a dolog.
A játékosok az épületek és egységek felépítéséhez, valamint a támadáshoz energiát használnak, amely utánpótlásával nem kell foglalkozni, ugyanis a játékosok minden kör elején kapnak hét-hét energia pontot. A meccs elején tizenegy pontnyi energia áll mindenki rendelkezésére, amely tökéletesen elég a kezdő lépések megtételéhez. Azonban ha azt szeretnénk, hogy az elkövetkezendő körökben több energia álljon a rendelkezésünkre, az adott kör elején kapott hétnél, akkor arra is van rögtök két lehetőségünk. Az első lehetőség az, hogy ha az adott körben nem szeretnénk már építkezni, vagy támadni, akkor egyszerűen a képernyő tetején található Skip gombra kattintva hamarabb befejezhetjük a körünket, és a megmaradt energiát átvihetjük a következő körbe. A másik lehetőség az, hogy a pályákon elszórt energiatócsákra építünk energiabegyűjtő épületet, ami növeli a kör elején kapott energia mennyiségét három ponttal. Egy kör tehát addig tart, amíg minden játékosnak elfogynak az energiapontjai, vagy mindannyian be nem fejezik a kört.
Most, hogy már ismerjük a játék menetét és nyersanyag rendszerét, ideje megismerkedni a játék legérdekesebb pontjával: az építkezéssel, ugyanis ennek is megvannak a saját szabályai. A meccs elején mindeninek csak egy épülete van, a Main Hub, amely ha elpusztul, akkor az adott játékos veszít. Az építkezés csakis ennek az épületnek (vagy a sima Huboknak) a segítségével lehetséges, ugyanis csak ezek az épületek képesek újabb épületeket kilőni. Bizony, jól olvastátok itt ugyanis miután kiválasztottuk a nekünk kellő épületet, a jobboldalon található felület segítségével be kell állítani, hogy merre szeretnénk kilőni az épületet, majd a Launch gomb megnyomásával kilőhetjük azt. Azt, hogy mennyire messze szeretnénk kilőni úgy szabályozhatjuk, hogy addig tarjuk nyomva a Launch gombot, amíg a felületen található Powermeter el nem éri a kívánt értéket. Azonban nem árt az óvatos célzás, hiszen ha rosszul célzunk, vagy nem megfelelő erővel lőjük ki az épületet, akkor előfordulhat, hogy egy hegyoldalra, vagy egy folyóra sikerül rápottyantani az épületet, ami olyankor azonnal megsemmisül. A kilőtt épületet egy energiavezeték köti össze az adott Hubbal, tehát arra is ügyelnünk kell, hogy ezek a vezetékek nem keresztezhetik egymást. Fontos tudni, hogy ha az épületet kilövő Hub megsemmisül, akkor a belőle kilőtt többi épületnek is lőttek. Ez egyébként egy kifejezetten bosszantó dolog, azonban kétség kívül hatásos, tehát érdemes nekünk is alkalmazni.
A támadás hasonlóképpen működik, mint az építkezés, azonban támadni nem csak a Hubbal vagyunk képesek, hanem az Offense nevű épülettel is, amely nagyobb hatótávval is rendelkezik.
Egységben az erő
A Moonbase Commander bár tartalmaz frakciókat, ám az ezek közti különbség csak a kinézetben nyilvánul meg, ugyanis mindegyiknél ugyanazokat az egységeket találhatjuk meg.
Épületekből, fegyverekből és egységekből összesen tizennyolc darab található a játékban. Ez a szám első hallásra igencsak kevésnek tűnhet, azonban játék közben rájövünk, hogy igazából nincs is szükség többre, mert így is rengeteg taktikai lehetőség áll a rendelkezésünkre. Ezeket a program három csoportra bontja, mégpedig az energia szükségleteik szerint. Az első csoportba tartoznak azok, amelyekhez egy energiapont szükséges, a másodikba, amelyekhez három pont szükséges és a harmadikba pedig azok, amelyekhez hét energiapont szükségeltetik. Ezeket szeretném most részletesen ismertetni.
Első csoport:
- Bomb: egy egyszerű bomba, amely kis területen okoz sebzést.
- Cluster: ez a bomba a kilövés után három kisebb darabra esik szét, így több épületet is képes támadni egyszerre. Ideális akkor, ha az ellenség Anti Air épületet telepített a Hub mellé, ugyanis az csak egy töltetet képes egyszerre kilőni.
- Repair: a sérült épületre dobva egy egységnyit javít rajta.
- Anti Air: kilövi a hatótávjába érkező ellenséges lövedékeket, vagy a hatótávjába pottyanó ellenséges épületet is. Fontos tudni, hogy csak egyet képes tüzelni az adott lépésen belül.
- Bridge: vízre dobva építkezhetünk már arra a területre is, valamint fontos az is, hogy az energiavezeték is csak a híd segítségével képes egy folyó felett áthaladni. Ezt az épületet nem köti össze energiavezeték a Hubbal.
- Tower: ez az épület a térkép egy nagy szeletét láthatóvá teszi a számunkra.
Második csoport:
- Missile: ha becéloztuk vele a kívánt épületet, akkor a megfelelő erejű kilövés után a rakéta automatikusan becsapódik a célba.
- EMP: ideiglenesen leállítja a becsapódás hatósugarában lévő épületeket.
- Spike: ezt a bombát épületre, vagy energiavezetékre is dobhatjuk. Ha épületre dobjuk, akkor sebzi az adott épületet és az energiavezetéken keresztül sebzést visz be az épülethez csatlakozó Hubnak is. Ha vezetékre dobjuk, akkor sebzi annak mindkét végén lévő épületet.
- Reclaim: ezzel egy általunk feleslegesnek ítélt épületünket tudjuk megsemmisíteni.
- Baloon: lényegében ugyanaz, mint a Tower, csak ez nyilván nem igényel energiavezetéket.
- Mine: a kilövés után három részre szakad, így a segítségével egy kisebb területen képesek vagyunk megakadályozni az ellenség terjeszkedését.
Harmadik csoport:
- Crawler: ez gyakorlatilag egy mozgó akna, amely minden kör végén megtesz egy bizonyos távolságot. Amint ellenséges épületekbe botlik, felrobban, és nagy hatósugárban okoz hatalmas sebzést a közelben lévő épületeknek.
- Virus: sebzi és ideiglenesen leállítja az eltalált épületet.
- Shield: védőburkot von a körülötte lévő területre, így egy ideig megvédi az alatta lévő épületeket.
- Energy: ezt az épületet a pályán található energiatócsákra dobva növelhetjük a körök elején feltöltődő energia mennyiségét három egységgel.
- Offense: támadó épület, amely nagyobb hatótávolsággal rendelkezik, mint a Hub.
- Hub: ezek segítségével lehet egységeket és épületeket létrehozni, valamint támadásra is alkalmas.
Ahogy már a teszt elején is leírtam, a játék nem rendelkezik történet móddal, így egyjátékos módban „csupán” skirmish és challenge módban tudunk játszani a különböző nehézségű botok ellen.. A meccsek, amúgy kifejezetten pörgősek. A hosszuk néhány perctől negyed óráig terjed általában. Tehát minden adott a gyors és azonnali kikapcsolódáshoz, és nem is kell rá órákat szánnunk az életünkből. Valamint, ha megunjuk a pályákat, a játék saját pályaszerkesztőjében lehetőségünk van újakat is készíteni.
De mi a helyzet a többjátékos móddal? Hiszen az eddig leírtak alapján az lehet a játék legnagyobb erőssége. Nos, csak lehetne, ugyanis a Steames változatban nem működik ez a játékmód. A GOG-os változatról sajnos nem tudok nyilatkozni, mert nem azt teszteltem. Egyedül abban bízhatunk, hogy esetleg lelkes rajongók egy csapata ezt majd a későbbiekben orvosolni fogja, ugyanis a programban ez rejtheti a legnagyobb potenciált. Kár érte.
Külsőségek
A játék bizony már nem mai darab és ez meg is látszik a grafikán, ami már a megjelenésének idejében is kopottasnak számított 2D-s megjelenítést használ, ám a dizájn jól eltalált, és ha nem tudnánk, hogy mikor jelent meg, akkor simán elmehetne egy mai indie-játéknak is. Tehát elmondhatjuk, hogy a látvány még mai szemmel nézve sem zavaró. Azonban az új kiadással együtt magasabb felbontásnak, vagy legalább szélesvásznú megjelenítésnek én azért örültem volna.
Hangok tekintetében nincsen semmi extra, csak a szokásos puffogások, robbanások és különböző elektronikus zajok. Ezeken kívül a menüben minden kattintásunkat egy torzított hangú hölgyemény kommentálja, valamint a csata közben is kapunk különféle kommentárokat, amelyek segítenek abban, hogy minél jobban beleéljük magunkat a csatába.
Zene terén is minden rendben van. A sci-fi érába beleillő elektronikus zenét kapunk. Bár a számokat nem feltétlenül fogjuk séta közben fütyürészni, de jól beleillenek az öszképbe.
Ítélet
A Moonbase Commander egy egyszerűen tanulható, összetett, kifejezetten szórakoztató és méltatlanul elfeledett alkotás, amelynek még így több mint tíz év távlatából is van létjogosultsága a játékvilágban. Tehát én nyugodt szívvel ajánlom azoknak, akiknek, hozzám hasonlóan, anno kimaradt volna ez az alkotás, és szeretnének egy pörgős, egyszerű játékot, amivel néhány percre kikapcsolódhatnak.
- Süti -
Pro:
+ Egyszerű, ám addiktív játékmenet
+ Pörgős és gyors meccsek
+ Ötletes megközelítése a műfajnak
Kontra:
- Történet és kampány hiánya
- Nem működik a többjátékos mód
| Értékelés | |
| 7.0 | Történet: A játéknak nincs története, azonban ettől függetlenül tökéletesen élvezhető és szórakoztató. |
| 9.0 | Játékmenet: Egy újszerű megközelítése a körökre osztott stratégia műfajának, amelyhez azóta se láttunk hasonlót. |
| 8.0 | Hangulat: A történet hiányának ellenére a szórakoztató játékmenet jó pár mérkőzés erejéig a gép előtt marasztal bennünket. |
| 7.5 | Szavatosság: A nem működő többjátékos módtól függetlenül a játék bármikor remek kikapcsolódási lehetőség, ha az embernek éppen nincs túl sok ideje. |
| 7.5 | Érdemes kipróbálni? Szerintem megéri beruházni a játékra, mert remek szórakozást nyújt, azonban a nem működő multiplayer rész miatt, nem feltétlenül javaslom a teljes árú beszerzést. |
| Review score | |
| 7.8 | A Moonbase Commander az új kiadás hiányosságai ellenére is egy rendkívül szórakoztató alkotás, ami annak idején teljesen méltatlanul nem kapta meg a neki járó figyelmet. |