Halloween: The Game – TESZT


Az aszimmetrikus multiplayer túlélőjátékok tábora – amelynek jómagam is oszlopos tagja vagyok – hatalmasra duzzadt az elmúlt években. A Dead by Daylight kétségtelenül magasra tette a lécet azzal, hogy tengernyi lore-t és ikonikus univerzumot gyúrt egybe, de a Halloween The Game egészen más vizeken evez. Bár az alapfelállás itt is a klasszikus, feszült macska-egér harc, a játékélmény sokkal inkább a Friday the 13th és különösen a The Texas Chain Saw Massacre örökségéből táplálkozik. És őszintén szólva, a végeredményt elnézve ez a legjobb dolog, ami történhetett vele.

Meglepő módon a játék egyből a lényegre tér egy dedikált egyjátékos kampánnyal, amit egy ízig-vérig multiplayer címnél a készítők akár teljesen ki is hagyhattak volna, hiszen a műfaj ezt egyáltalán nem követeli meg. Sokak szerint ez talán felesleges sallang, de én kifejezetten értékelem ezt a plusz munkát; Michael Myers hátterének és motivációjának ilyen formán történő, interaktív megalapozása hatalmas pozitívum. A sztoriszál rögtön a hírhedt szanitáriumból való meneküléssel indít, majd lépésről lépésre követhetjük végig az eseményeket egészen addig, amíg a rém rátalál az ikonikus maszkjára, és végül tiszteletét teszi a szülői házban a nővérénél. Ez a szekvencia nemcsak hangulatos, de tökéletes bevezető a többjátékos őrület előtt.


A többjátékos mód mechanikája és tapasztalati rendszere a Friday the 13th és a Texas Massacre egyfajta hibridje, de szerencsére sokkal kifinomultabb tálalásban kapjuk meg. A fejlődés folyamatos és motiváló, hiszen minden egyes felszedett lootért és apróbb tettért valós XP jár a hatalmas, nyílt arénaként funkcionáló városnegyedben. Ha pedig sikerül élve kijutnunk, vagy épp az utolsó pillanatban megmenekülünk Michael kése elől, bőséges bónusz XP üti a markunkat. A túlélők felhozatala már most kellően változatos, ráadásul mindegyik karakter egyedi háttérsztorival és specifikus alapképességekkel vág neki a túlélésnek, ami remek taktikai mélységet ad az amúgy is feszült meccseknek.

A játék igazi aduásza és legkreatívabb húzása azonban az, hogy a halálunkkal még koránt sincs vége a meccsnek. A kiesés utáni spectator (megfigyelő) mód nem egy passzív, unalmas malmozás: egyfajta őrangyalként aktívan segíthetjük a még talpon lévő csapattársainkat. Ötletes minijátékok garmadája áll rendelkezésünkre, és a sikeresen teljesített kihívások után három véletlenszerű perk közül választhatunk egyet a túlélők számára. Minél ügyesebbek vagyunk, annál magasabb ritkaságú (például Epic vagy Legendary) buffokkal támogathatjuk a többieket. Adhatunk nekik tisztább kommunikációt a rendőrség hívásakor, vagy akár masszív sebzésnövelést, ha épp egy csavarkulccsal kell megvédeniük magukat. Ezek a kizárólag meccs közben elérhető, véletlenszerű spectator perkek hatalmasat dobnak a játékélményen, és végig fenntartják az interakciót.


A technikai oldal már egy sokkal kényesebb kérdés. Ahogy azt már többször kifejtettem, a játék alatt az Unreal Engine 5 fut, én pedig köztudottan nem repesek az örömtől, ha meglátom ezt a motort. Sokkal többre tartom a saját, dedikált és kreatívabb technológiákat – mint amit a CD Projekt RED vagy a Rockstar Games használ –, mert ott nincsenek meg azok a sablonos korlátok, amiket az Epic motorja sokszor ráerőltet a fejlesztőkre. Nincs ok a pánikra, a Halloween The Game egyáltalán nem néz ki rosszul, de pontosan tudjuk, hogy sokkal többet is ki lehetne hozni a látványból, ha a mesterséges limiteket elengednék. Az optimalizáció sajnos hagy kívánnivalót maga után: Epic beállítások mellett még DLSS és DLAA használatával is kifejezetten rosszul fut a játék, és bizony vissza kell venni a csúszkákból, hogy a stabil 60 fps meglegyen. Van továbbá egy teljesen érthetetlen anomália is: a felskálázó beállításoknál a DLSS, az FSR és a XeSS képesek egyszerre futni. Ez technikai nonszensz, hiszen a DLSS aktiválásának azonnal le kellene tiltania a többit. Bár a TSR is támogatott, egy RTX 50-es szériás kártya alatt természetesen a DLSS volt az elsődleges választás.


A vizuális döccenők mellett a hangzásvilág is felemás. Az audioélmény nem kristálytiszta; bár vannak benne jól eltalált, félelmetes effektek, az összkép sokszor olyan érzést kelt, mintha valamilyen "dub degrade" szűrőt húztak volna a hangsávokra szándékosan. A történések neszei és a térbeli hangok hol tökéletesen kivehetőek, hol pedig teljesen tompák és zavarosak, ami egy aszimmetrikus, hangokra építő játéknál kifejezetten zavaró. Emiatt az akusztikus megvalósítás csupán egy erős közepes szintet üt meg. Mindezek ellenére a Halloween The Game egy pokolian szórakoztató alkotás lett. Aki rajong a stílusért, és aki hozzám hasonlóan oda volt a The Texas Chain Saw Massacre nyújtotta élményért, az Michael Myers városnegyedében is garantáltan megtalálja majd a számítását.


Zárásként azonban elkerülhetetlen, hogy beszéljünk egy kicsit a játék hosszú távú szavatosságáról is. Bármennyire is zseniális a koncepció és szórakoztató a spectator mód, a Dead by Daylight megdönthetetlen egyeduralmát leszámítva az aszimmetrikus multiplayer játékok felett folyamatosan ott lebeg a gyors elnéptelenedés réme. Pontosan ezt a forgatókönyvet jósoltam meg a The Texas Chain Saw Massacre tesztjénél is, és lám, a történelem engem igazolt: a kezdeti hatalmas lelkesedés után a szerverek hamar elkezdtek kongani az ürességtől.

Ha a Halloween The Game el akarja kerülni ezt a szomorú sorsot, a fejlesztőknek nagyon gyorsan és agresszíven kell lépniük. Jelenlegi formájában – hiába a remek XP-rendszer és a pörgős meccsek – egy-két hónap múlva garantáltan el fog vérezni a multiplayer piacon, amint a játékosok elérik a maximális szinteket és kiismerik az összes mechanikát. Égető szükség lenne egy jól felépített, jutalmazó Battle Pass rendszerre, vagy folyamatosan pörgő, szezonális in-game eseményekre (eventekre), amelyek hétről hétre extra motivációt pumpálnak a közösségbe. Folyamatos tartalombővítés és kézzelfogható, hosszútávú célok nélkül a rajongók hamar megunják a macska-egér harcot és egyszerűen tovább fognak állni. Őszintén remélem, hogy a készítők tanultak a műfaj korábbi áldozatainak hibáiból, és nem hagyják, hogy Michael Myers végül egy teljesen kihalt, üres városnegyedben ragadjon.

84%

Újabb Régebbi