KickBeat Steam Edition - Teszteltük a játékot....
Az évek folyamán különböző műfajok jelentek meg a videójáték iparban. Ezek egyrészt kapcsolatba hozhatóak a különböző játékplatformok kialakulásával, másrészt a játékosok igényeivel. Azért abban mindenképp egyetérthetünk, hogy egyes műfajok más-más platformokon érzik igazán jól magukat. Nehéz elképzelni egy RTS-t konzolokon és teljesen más élmény FPS-el Pc-n játszani vagy JRPG-vel, Sport és Autósjátékokat konzolokon játszani.
Jelen tesztünk alanya is rétegjátéknak tekinthető, ugyanis a ritmusjátékok igen szűk palettájának képviselőit gyarapítja. A ritmusjátékok alapvető fellelésének helye elsősorban konzolokra tehető, de azért néha-néha egy-egy ellátogat a pc-s platformra is. Talán a legemlékezetesebb a Guitar Hero 3 volt vagy ha frissebbet akarunk említeni akkor a már-már oktatóprogramnak is tekinthető Rocksmith is tiszteletét tette pc-n.
A kevésbé zeneoktatást célzó programok közül a legemlékezetesebb és talán a leginkább ismert a Guitar Hero mellett a Frets on Fire volt vagy ami még inkább mostani tesztünk alanyához hasonlítható az az Audiosurf. A recept tehát adott volt: Nyomogassunk gomobokat ritmusra, mert a ritmika alapvetően minden emberben benne van és akár olyan egyszerű tevékenységeket is sokan élveznek, mint az újunkkal dobolás. A ritmusjátékok ezt az alapvető zenei szeretetet, ritmikai érzéket lovagolják meg.
Mei futurisztikus ruhában
A Zen Studios ezúttal úgy gondolta csavar egyet a megszokott recepten. Mi lenne ha nem csak ritmusra nyomkodnánk gombokat, hanem ehhez némi látvány is társulna. Mi lenne ha az akciójátékok látványosságát és a ritmusjátékok jellegét összeboronálnánk. Így született meg a KickBeat, ami először Playstation 3-on és Vita-n tette tiszteletét és meglehetősen szolíd sikert aratott. Innen már csupán egy lépés volt a PC-s megjelenés. A Pc-s port a napokban meg is érkezett némileg fejlesztett formában és bővített tartalommal. Ennek okán most górcső alá vehettük a KickBeat Steam Edition-t. Lássuk, hogy a Pc-s játékosok ritmusérzékét mennyire fogja megmozgatni.
A KickBeatnek bármennyire is hihetetlen, de bizony van története. Igaz kissé egyszerű, kissé fura, kissé talán szürreálisnak is nevezhetném, de van neki története. Egy ifjú tanoncot alakítunk, aki egy speciális rendbe lép be, hogy a zenéről és a harcművészetekről tanuljon (igazából mint mindig egy lány van a dologban). Mestere nagy jövőt lát az ijfú Lee-ben, de neki is végig kell járni a szamárlétrát és ehhez takarítással fog kezdeni. Azonban valami történik a tanoncidő alatt. A világ összes zenéjét tartalmazó gömböt valaki ellopja és Lee lesz az, aki a tettes nyomába ered mestere kérésére. Lee sztorijának végigvitele után feloldódik Mei-é (ő az a lány), akivel ott folytatjuk majd ahol Lee-vel abbahagytuk.
Gyakorlatilag ennyi keretünk lesz történeti szempontból az egymást követő pályák teljesítésére. Játékmenetet tekintve a játékban különböző zeneszámokat kell végigharcolnunk nagyrészt a ritmusérzékünkre hagyatkozva. Négy fajta irányban kell majd mozdulnunk Lee-vel, akinek ritmusra kell majd a rá támadó ellenfeleket kiütni, átdobni vagyis megverni. Az ellenfelek hullámokban érkeznek majd az adott zene hangzásának megfelelően gyorsan vagy lassan, de mindenképpen ütemre.
Master Fu és tanítványai
Különböző ellenféltípusokkal lesz dolgunk, melyekkel mind másképp kell majd megküzdeni. Az alap ellenféltípus a sárga színű, mely egy ütemnek felel meg és csak simán az adott irányába kell nyomni a megfelelő gombot a kiütéséhez (Guitar Hero-ban is amikor le kell ütni a gombot akkor felvillan kissé a megfelelő színű gomb, KickBeatben is ugyanígy van). A második típus a kék, mely egymás után gyorsan következő hangok esetében támad és gyors egymásutánban kell a megfelelő gombokat lenyomni az egymás után érkező ellenfelek legyőzéséhez. A piros ellenfél titka, hogy egyszerre több gombot kell lenyomni, mivel párosával érkeznek (nehezebb szinten akár hármasával is). Előfordulhat, hogy a sárga ellenfelek úgynevezett láncban jönnek, ekkor a megfelelő gombot lenyomva kiütjük az elsőt, míg a másodikat a gombot lenyomva tartva, majd jó pillanatban felengedve hatástalaníthatjuk.
Különböző pályákon fogunk egyébként megfordulni, ahol 3-4 számot fogunk végigharcolni. Pályánként kinézetben eltérőek lesznek a fentebb leírt ellenfelek, de harci stílusuk ugyanaz maradnak. Lee amúgy igen látványos harcmodort alkalmaz, azonban a 3. számtól nemigen fogjuk majd ezeket a mozdulatokat megfigyelni max az adott zeneszám szakaszainak végén, amikor az utolsó ellenfelet Lee belassítva üti majd ki.
Zenéket tekintve igen széles lesz majd a palette. A PS3-as verzióval szemben plusz 6 új zenére verekedhetünk majd, így összesen 24 lesz elérhető a játékban. Lesz többek között Pendulum, Marilyn Manson, Papa Roach, Celdweller, Blue Stahli és a Super Electronic Joy játék soundtrackjéből néhány ENV által előállított zeneszám is a játékban. Maguk a zenék amúgy igen jól illeszkednek a játékhoz és tényleg érezni is, hogy ritmusra harcolunk.
Látványos kép, de ha így kizoomol a játék nem látod mit csinálsz
Alapvetően a történeten végigszaladni a gyakorlatban csak az ízelítő, illetve egy hosszabb tutorialnak is tekinthető (mondjuk ha legnehezebb fokozaton akarjuk végigjátszani, akkor már egyáltalán nem erről van szó). A főbb erőssége a legtöbb hasonló kategóriás ritmusjátéknak a saját zenére történő játék, vagy a 24 zeneszám egyikén megdönteni saját rekordjainkat (amúgy vannak feloldható ruházatok a játékban teljesítményünk alapján és Szabad játékmódban akár a különböző ellenfelek valamelyikét is kiválaszthatjuk főhősnek). Akármilyen zenét be tudunk illeszteni a programba, de azt vegyük figyelembe, hogy 6 percnél le fogja állítani a játék az adott számot. Emelllett a nehézséget is mi magunk állíthatjuk be hozzá manuálisan is. Az igazi kihívás viszont abbban fog állni, hogy a leaderboardon jó eredményt érjünk majd el.
A játék nehézségével kapcsolatban azt kell mondjam elég jól lett kialakítva. Normál beállításban nem lesz igazán kihívás a KickBeat, de azért néha megszorongathatnak a hangjegyek/ellenfelek. Hardon én viszont már megtaláltam a számításom. Itt már nagyon oda kellett figyelnem, hogy egyáltalán végig tudjam harcolni a zeneszámokat (ha elvétjük a hangokat a támadó katonák eltalálnak, amikor is életerőnk csökken majd és egy bizonyos színt alatt kapjuk a Game Over feliratot). Még elérhető további két nehézségi szint, de míg az első hármon az ismétlődő ritmusokkal ugyanolyan ritmusban és ugyanonnan támadó katonákkal lesz dolgunk master szinten (legnehezebb) már teljesen véletlenszerűen fognak támadni mind irányt, mind összetételt tekintve.
Túlélésünk elősegítésére lesznek különböző felvehető powerupok is a játéktéren, melyeket az ellenfelektől lehet majd duplakattintással (duplán kell az iránygombot megnyomni kiütésükkor) begyűjteni. Ilyenek lesznek az életerőfeltöltő, mannatöltő (mannaszintünk feltöltődésekor aktiválhatjuk a chi-t, amivel duplázódik a szorzónk, mely a végső pontszámot befolyásolja majd. Amúgy a szorzó maga az egymás után megfelelő ritmusban eltalált hangok arányában is nő) powerupok. Lesz lehetőség szorzónövelő powerupot is felvenni, vagy olyat, mely egy energiahullámot bocsát ki. Értelem szerint ez utóbbi ugyan lepucolja a játékteret az ellenfelektől, de se a szorzót nem növeli se a pontjainkat.
Lee és Mei a két főszereplő
Összességében eleinte nagyon izgalmas ritmusra verekedni. Azonban a negyedik szám után már egyrészt úgyse figyeljük másrészt meg nemigen fog felvillanyozni a dolog. A kevesebb általában itt is több. Látszik, hogy igazán jól a puritán megvalósítás működik a ritmusjátékok kapcsán. Nem hiába lettek úgy kialakítva ahogy. Kissé ezek alapján csalódásként éltem meg a játékmenetet. Sokkal egysíkúbb és unalmasabb a játék, mint ahogy videók alapján tűnt még akkor is ha időnként bossfightok is színesitik a képet.
Grafika tekintetében a játék hoz egy elvárható minimum szintet, de véleményem szerint ennél nem is kell több ebben a stílusban, még akkor sem ha a KickBeat félig verekedős játék. Lee és Mei (a másik főszereplő) mozdulatai és kialakítása igen korrekt lett, ahogy az ellenfelek is szépen vannak kialakítva. A különböző pályák is igen jól sikerültek, hangualatosak lettek. Külön kiemelném az átvezető videókat, melyek képregényszerűen vannak elkészítve.
Hangok kapcsán nem tudok kritikával élni. Ciki is lenne ha egy zenére és ritmusra építő játék elvérezne a hangzás témakörén. A zenék jól eltaláltak és a játékmenetet jól összehangolták a zenékkel. Főbb szereplők szinkronja is jól sikerült, ugyan ezen a téren nem tudom a kiemelkedő jelzővel illetni az alakítást.
A nindzsák elmaradhatatlan kellékei a bunyónak
A szavatosságot vizsgálva sajnos nincsenek jó híreim. Ha a főszálra koncentrálnánk, akkor az kb 5 órát venne igénybe az életünkből és ebben mindkét karakter története benne van. Ráadásul a kettő semmiben nem különbözik játékmenet szempontból, mivel teljesen ugyanazokat a helyszíneket járhatjuk be Mei-el is. Az egyedi számok beillesztésével és végigjátszásával biztosan el lehet lenni majd ideig-óráig, mondjuk én nemigen találtam benne motivációt. Könnyen előfordulhat ugyanis, hogy olyan számot választunk, ami egyszerűen nem illeszkedik jól a játékmenethez és nem érezni, hogy ritmusra nyomkodjuk a gombokat. Gyakorlatilag nem érzem világmegváltónak a játékot pc-n sem.
Összességében vártam a KickBeat-et, de a gyakorlatban csalódást okozott. Az alapelképzelés jó volt, de azt kell mondjam hosszú távon nemigen tudja lekötni az embert, legalábbis engem semmiképp. Rövid időre szórakoztató lesz és valószínűleg a kilenc eurós árcímkét ezért is kapta meg és ezért indult budget kategóriában. Ennek ellenére is azt mondom, hogy ennél jobban is ellkölthetjük a 9 eurónkat és ennél jobb ritmusjátékok is vannak a piacon.
Pros
+ Ritmus és harcművészet
+ Füllbemászó dallamok
+ Saját zenére verekedés
+ Jól belőtt nehézség
+ Ranglista
Cons
- Időnként furán viselkedő kamera
- Rövid úton unalmassá válik
- 2 történet ugyanazon pályákon
| Értékelés | |
| 5.5 | Játékmenet: A ritmus-és bunyós játékok egyfajta egyvelege, ami gyakorlatilag látványossá kívánja tenni a ritmusra gombnyomkodást. Azonben ez egy idő után úgyis okafogyottá válik, sajnos elég rövid időn belül, akkor meg már csak zavaró az harcművész ugrabugra. |
| 6.5 | Hangulat: Történet faék egyszerűségű, de egy ilyen játéknak nem is kell jobb. A zenék dallamosak és jól összeválogatottak. Az átvezetők és a főszereplők mondjuk elfogadhatóak. Mégsem szippant be annyira, amennyire kéne, sőt egyáltalán nem. |
| 8.0 | Grafika: Különösebb panaszom nem lehet rá. Stílusának megfelelő és egész jól fut. Egyedül a kamera megőrülésére nem találtam magyarázatot, de nagyon zavarónak találtam |
| 8.0 | Hangok: A játék legfontosabb része szerencsére rendben van. Nem is igazán tudok kritikával élni. Talán annyi, hogy a főbb szereplők szinkronja maximum jó iparos munka leginkább és ez a korábbi jó megoldásokat is magával rántja ha pontozásról van szó. |
| 5.0 | Szavatosság: Úgy érzem a stílus szerelmesei nem nagyon fognak eltölteni sok időt vele. A 2 történet (ami igazából egy) ugyanazokon a pályákon zajlik és max 5 órát vesz igénybe. Nem hinném, hogy ezek után sokan lennének, akik még a saját zene bepakolgatásával foglalkoznának, mikor vannak jobb játékok alternatívaként. |
| Summary | |
| 6.6 | A KickBeat Steam Edition sajnos nem váltotta meg a világot, de azért okozhat néhány kellemes percet pár ritmuskedvelő játékosnak. 9 eurót véleményem szerint még így sem ér. |