Dota 2 - Teszt

Teszt a MOBA játékok ősatyjának utódjáról...

Manapság egyre nagyobb teret kapnak a MOBA játékok, azaz az online aréna játékok. Miért van ez? A MOBA játékok kínosan egyszerű alapokra épülnek, de ahhoz, hogy jó játékosok legyünk, rengeteg időt és energiát kell belefektetnünk a játékba. Más játékosok ellen tesszük próbára képességeinket, minden győzelem mámorító, a vereségek pedig önfejlesztésre sarkallnak. Végül, de nem utolsó sorban, ezeknek a játékoknak hatalmas rendezvényeket és versenyeket rendeznek, melyeket milliók követnek figyelemmel, a bajnokságok résztvevői pedig amolyan netes celebekké vállnak, akikkel sok játékos szívesen helyet cserélne. Csak ezek után beszélhetünk a grafikáról, hangulatról, és esetleges háttér sztoriról. A Defense of the Ancients egy Warcraft 3 modként látta meg a napvilágot, és hatalmas rajongó tábort gyűjtött maga köré. Már előtte is voltak próbálkozások MOBA játékok készítésére, de a Dotát tekintjük a MOBA játékok abszolút ősatyjának, és minden új játék a kategóriában azóta is a Dota által lefektetett alapokra építkezik. Indokolt volt, hogy az „egyszerű” mod sikerének hatására készüljön egy második rész, amit a Valve vállalt fel. A Dota 2 évekig volt béta fázisban, de már bajnokságok mentek le, már sok százezer játékos ölt bele sok száz órát, és a játék megjelenésével igazából semmi nem változott.

A Dota 2-nek nincs különösebb története, amennyi a közösség nyomására mégis készült hozzá, az csak a rajongóknak számít, de a játékhoz, a játékmenethez nincsen köze. Az alapkoncepció ugyanaz, mint minden más MOBA játéknál: két öt fős csapat küzd meg egymás ellen egy három útvonalból álló pályán. Az útvonalakon tornyok és épületek találhatók, a csapatok bázisán pedig a központi épület, ami ha elpusztul, az adott csapat veszít. Az öt fős bandát számtalan egymástól teljesen különböző karakterből állíthatják össze a játékosok, majd eldöntik, hogy ki melyik útvonalra megy harcolni. Az útvonalak közt sötét vadon terpeszkedik, amiben levadászható szörnyek, illetve titkos fekete-árusok találhatóak. A csata közben a játékosok pénzt és tapasztalati pontot gyűjtenek, előbbiből tárgyakat és fegyvereket, utóbbiból képességeket és azok fejlesztéseit vásárolják meg. És igazából ennyiről szól a Dota 2, se többről, se kevesebbről.

Virtuális sport-aréna

A kezdő játékosok kipróbálhatják a játékot a gép által irányított ellenfelek ellen, vagy rögtön fejest ugorhatnak az éles játékba. A Dota 2 kezelőfelületén mindent megtalálunk, amire szükségünk van. Egy könyvtárat, ahol olvashatunk a hősökről, azok képességeiről, tárgyakról, ruházatokról. Olvashatjuk a játékhoz kapcsolódó híreket, megnézhetjük élőben, hogy ki hogyan játszik, megnézhetjük a saját profilunkat is a kincses ládánkkal együtt, és végül csatlakozhatunk egy játékhoz. A kezelőfelület átlátható, és nagyon jól néz ki, a Dota 2 muzsikája a háttérben pedig átlagon felüli. A könyvtárban, mint említettem, megszemlélhetjük az összes játszható karaktert. Fontos megemlíteni, hogy a legtöbb MOBA játékkal ellentétben itt nem kell megvásárolnunk a karaktereket, a kezdetektől fogva lehetőségünk van használni bármelyiket. A karakterek három csoportra vannak osztva: Sebzés, Ügyesség, Intelligencia. A Sebzés kategóriába sorolt karakterek a játék harcosai, szívós, többnyire közelharci egységek, akik félelem nélkül vetik bele magukat a harcba. Az Ügyesség képességét viselő karakterek könnyűléptűek, törékenyek, de halálosak. Ide tartoznak a távolsági fegyverekkel operáló vadászok, vagy az árnyakból előtörő villámgyors orgyilkosok. Az Intelligencia csoportba tartozó karakterek a mágusok, vagy mágiát használó karakterek, puszta erejükön felül mágikus képességeikkel pusztítanak. Rengetegféle karakter van, nincs két ugyanolyan képességet birtokló hős, és a kinézetükben is változatosak. Nevesített hősök helyett a Dota 2-ben inkább egységeket irányítunk, akik különösebben kidolgozott személyiség, vagy háttér sztori nélkül követik parancsainkat. Ezt érthetjük úgy is, hogy egy közönséges stratégiai játék egyes legyártható egységeit tették meg független karakternek, és állították őket be a csatasorba. Így irányíthatunk mesterlövészt, templomos orgyilkost, sámánt, pókszörnyet, démont stb. Idővel egyre több és több új karakter jön a játékba, amiket a megjelenéstől fogva használhatnak a játékosok.

A játékba lépéskor kiválaszthatjuk, hogy mely régiókból keressen mellénk csapattársakat illetve ellenfeleket a játék, majd várjuk, hogy összedobjanak minket. Mikor belépünk a játékba, gyorsan megbeszélhetjük a csapattársainkkal, hogy ki milyen karaktert szeretne hozni, ki hova megy a pályán, és úgy egyáltalán ki hogy érzi magát. Egy kereső fül segítségével szelektálhatunk a választható karakterek között, az általunk választott hősre még rádobhatjuk az extra ruházatokat, majd kezdetét veszi a meccs. Mindenki elvonul a számára kijelölt útvonalra, a két csapat tornya közti területen pedig kezdetét veszi a vérontás. Minden csapat számára gép által irányított kis szörnyek válnak elérhetővé, akik békében ütlegelik egymást, de elpusztításukkal pénzt zsebelhetünk be magunknak. Egy ilyen egység elpusztítása csak akkor érvényes, ha mi vittük be az utolsó ütést, más esetben nem kapunk semmit. Az útvonalon számolnunk kell az ellenség hőseinek jelenlétével is, ami kezdetben óvatos megfigyeléseken, a másik harcstílusának tapasztalgatásából áll. A kis segítő szörnyek hulláma elérheti az egyik csapat tornyát, ekkor az működésbe lép, és megpróbálja megvédeni magát. Ha minket talál veszélyesnek, akkor kíméletlenül szórja ránk az áldást, a szörny hullámot pedig meglepően gyorsan kitisztítja a pályáról.

Az első tornyok mindig lassan dőlnek le, majd a következőkhöz vezető útnál bontakozik ki a játék lényege. Ekkorra ugyanis a játékosok már megöltek annyi szörnyecskét, hogy legyen pénzük tárgyakra, és talán már megvolt az első bunyó is. A bázisunkon található a csapat kereskedője, ide visszagyalogolva válogathatunk a temérdek mennyiségű tárgy között. Minden fegyver és tárgy más előnyökhöz juttat bennünket, a kezdő játékosok számára viszont nem kell az egész kínálatot átbogarászni, mert oldalt egy előre összeállított készlet látszik, amiből szép lassan meg lehet vásárolni a darabokat. A fegyverek által adott plusz értékek nem fejlesztik a képességeinket, de a karakterünk alap értékeit már igen. Így szerezhetünk jobb sebzést, több életet, páncélt, élet visszatöltést, manát, kritikus sebzést stb. Sok lehetőség van a tárgyak keverésében, az erősebb eszközök pedig igen sokba kerülnek. És ha a pénz nem lenne elég probléma, bizonyos komponenseket, vagy tárgyakat csak a vadonban található titkos üzletekben szerezhetünk be. Ha épp nem vagyunk olyan helyzetben, hogy hazagyalogoljunk, még megvehetjük a tárgyakat, amelyeket szeretnénk. Nem kapjuk kézhez őket, de a legközelebbi hazatéréskor már felvehetjük mindet. Ez azért fontos, mert a karakterünk a halálakor pénzt veszít, méghozzá nem is keveset. Az izzadságos munka által összekapargatott vagyonunk elvesztése komoly taktikai hátrány lehet, ha nem gondolkozunk előre. Az is előfordulhat, hogy sok pénzünk van, de sehogy sem tudunk hazamenni a csatából. Ekkor a csapat tagjai által irányítható kis futár állatunkat vehetjük igénybe, aki felveszi, és elhozza nekünk a tárgyainkat. A hűséges kis teremtményt fejleszthetjük is, így adva neki sebességet, akár a repülés képességét, biztosítva ezzel a megvásárolt tárgyak kézbejuttatását a csata hevében. Azonban vigyázat, a futár állatot az ellenség meg tudja ölni, felélesztése pedig pénzbe kerül.

Ha felvásároltunk mindent, és a kitartó harcok alatt elég tapasztalati pontot kaptunk, elkezdődik az intenzív, folyamatosan pörgő harc. A kezdetektől fogva érvényes, hogy a legkisebb hiba is egy karakter életébe kerülhet, de a játék félidejétől kezdve elképesztő mészárlás kezdődik. A legtöbb MOBA nincs ennyire intenzív, és pörgős, mint a Dota 2, ami így ezt a játékot valódi aréna élménnyel ruházza fel. Elképesztő gyorsasággal összecsomagolhatjuk az ellenséget, vagy egyetlen rossz lépés miatt mi kerülhetünk erre a sanyarú sorsra. A gyilkos karakter igen sok pénzt zsebelhet be egy sikeres harc után, a nagy mennyiségű skalpoknak hála pedig egyre csak erősebbé és erősebbé válik, míg szinte megállíthatatlan lesz az ellenfelei számára. Egy jó karakterrel, egy tapasztalt játékos egyes-egyedül bedarálhatja a teljes ellenséges csapatot, a bázisával együtt. Ennek árnyoldaláról később fogok beszélni.

A játéknak helyet adó pálya mindig ugyanaz, de hosszú idő után sem válik zavaróvá a változatlan környezet. Ennek talán egyik oka, hogy a Dota 2 grafikája tényleg szép, a környezet nagyon jól néz ki, az árnyékok és fények különösen látványossá teszik a sűrű, átgondoltan berendezett vadont. A béta alatt egy szörnyűséges shadert raktak a képre, ami miatt max beállításokon is egy elmosódott gyurmavár volt az egész pálya, de hála az istennek ezt kiiktatták a készítők, jelenlegi állapotában pedig egészen pofás látványt kapunk. A karakterek kinézete is szót érdemel, mert ugyan nincs kidolgozva se a hátterük, se a személyiségük, a dizájn jól át van gondolva, és mozgás közben is kielégítő eredményt mutat. A menüt már dicsértem, de a játék közben látható kezelőfelületre is elmondható ugyanaz. Átlátható, szép, a karakterünk képe a Warcraft 3-ból ismert módon mosolyog ránk, a képességeinket és azok szintjét nyomon tudjuk követni, a csapatunk állásáról is kimerítő információt kapunk.

A játék alatt, illetve rank lépéskor a játékban felhasználható tárgyakhoz juthatunk. Ezek a tárgyak többnyire kozmetikai kiegészítők, ruhadarabok, fegyverek, de lehetnek névváltoztató papírok, színezékek, vagy egyéb kiegészítők. A ruhadarabok teszik a karakterünk egyedire szabhatóságának forrását, teljes páncélzatok helyett általában valami apróságot kapunk, például kesztyűt, sisakot, cipőt stb. A mikrotranzakció itt is ördögi uralma alá hajtja a játékosokat, hisz ezeket a ruhadarabokat, illetve látványosabb kinézeteket a bankkártyánk terhére szerezhetjük be, de akár el is adhatjuk őket. Kaphatunk kincses ládákat is, amikhez kulcsot szerezve kaparinthatjuk meg a játék ritkább, értékesebb kiegészítőit. A játék szempontjából teljesen feleslegesek ezek a csilli-villi dolgok, de a rajongók számára mindig megéri kiadni egy-két dollárt egy klassz sapkáért, vagy vértezetért.

Defeat

A fentebb leírtakból látható, hogy a Dota 2 a klasszikus abszolút mása, látványos köntösben. Ez pedig igazából elegendő is a játék élvezetéhez, de nem mehetünk el szó nélkül a hibák mellett sem. A Dota 2 megért már egy Blizzard pert is, sokáig volt béta, de igen sokra vitte már így is, így indokolt lett volna sok olyan elem bevezetése, amik még nagyon hiányoznak. Először is a játékban nincsenek játékmódok. Minden valamire való MOBA játékban szerepel legalább egy 3v3, vagy valami rendhagyó szórakozás az alap 5v5 mellett, a Dotából ez viszont kimaradt. Más játékoknál a siker elérésével a tartalom minden esetben bővült, itt ez viszont nem figyelhető meg. De ez még talán nem is lenne akkora probléma, ám a következő megtárgyalandó szörnyűség az, ami miatt a Dota 2-őt sokan ott hagyják, vagy talán el sem kezdik. 

Rengeteg karakter van már most is a játékban, és mint említettem, a változatosság szemet gyönyörködtető, mind látványban, mind képességek terén. A karakterek elkészítésekor viszont én nem tudom, mi történt a fejlesztőknél, de egy másodpercig sem gondolták át, hogy mit csinálnak. Nem arról van szó, hogy rosszak a karakterek, vagy rosszak a képességek, sőt. Épp ellenkezőleg, a karakterek kitalálásakor a készítők egyáltalán nem törődtek a többi karakterrel, egyszerűen csak arra az egyre koncentráltak, és igyekeztek minél jobbat, minél többet kihozni belőle. Ennek hatására azonban a Dota 2 hős felhozatalában óriási kiegyensúlyozatlanság ütötte fel a fejét. Van jelenleg körülbelül 15-20 karakter, amit játszanak a játékosok, és ez annak az oka, hogy a maradék ehhez a párhoz képest játszhatatlan. A karakterek képességeit a többiekéhez képest nem gondolták át, így vannak olyan hősök, akik gyakorlatilag legyőzhetetlenek, megölhetetlenek, vagy épp ellenkezőleg, a többiekhez képest hasznavehetetlen. Mindegy, hogy mennyi pénzünk van, hogy mennyire jó a csapat összjátéka, ha az ellenségnél ott van egy-két totálisan kiegyensúlyozatlanul erős karakter, akkor azok ha törik, ha szakad, le fogják hozni a meccset. És sajnos ez nem a játékosok hibája, a tömegesen szétcsapott játékosok semmilyen befolyással nem rendelkeznek a játék rendszeréből adódó kiegyensúlyozatlansággal szemben, ez pedig a tehetetlenség és reménytelenség kínos érzetét ülteti bele a pórul járt csapat tagjaiba, ami szörnyen elveszi a kedvét az embernek a játéktól. Mert nem a teljesítmény, vagy a tudás határozza meg a játék sikerét, hanem egy-egy karakter jelenléte. Aki nem abszolút rajongója a játéknak, az hamar felteszi magának a kérdést, hogy megéri-e így játszani?

Hangok terén a Dota 2 jól teljesít, a menüben hallható zene rendkívüli, a játék közben hallható zörejek, effektek is megállják a helyüket, habár sok átemelt hang is található más játékokból, amit igazán frissíthettek volna már a két éves béta alatt. Ami engem nagyon zavart, az a karakter szinkronjai. Magukkal a színészek hangjaival többnyire nincs gond, de nagyon sok az elripacskodott, vagy épp élettelen beszéd, a megírt szövegek pedig nem túl kreatívak. Olyan is előfordul, hogy a szinkron egész jó, de a karakterhez egyáltalán nem illik. Egyáltalán nem szúrna szemet ez a dolog, de a többi MOBA játékban erre nagyon odafigyelnek, és ebből a szempontból a Dota 2 közepesen teljesít.

Végezetül egy olyan dolgot szeretnék felhozni, ami egyáltalán nem a játék hibája, de nem mehetünk el mellette, és ez a közösség. Szinte minden multiplayerben megtalálhatók a trollok, a kisgyerekek, és az agresszív okoskodók, de a MOBA játékok amolyan gyülekező helye ezeknek az emberi zsákutcáknak. A játék fejlesztői nyilván nem tehetnek ez ellen semmit, a bosszantó játékosok feljelentésével talán le tudják szűrni a valóban kellemetlen egyéneket, de többnyire maguknak a játékosoknak kell túltenniük magukat kevésbé felnőtt csapattársaikon. A Dota 2-ben nem mondhatjuk, hogy többen, vagy kevesebben vannak a lelki sérültek, de a jelenlétük szinte folyamatos, és sok meccs elbukhat az ő hozzáállásuk miatt. Ezen sajnos minden játékosnak át kell esnie, az egyetlen dolog, amivel leküzdhetjük a jelenséget, az a türelem, és a higgadtság.

Ítélet

A Dota 2 a MOBA játékok ősatyjának méltó utódja, hiszen minden pozitívumát magában hordozza, és széppé, és magával ragadóvá teszi. Negatívum viszont, hogy semmi mást nem hajlandó hozzátenni, és egy ennyire sikeres cím esetében ez felettébb bosszantó.

Ingyenessége révén mindenkinek ajánlott kipróbálásra, a MOBA stílus rajongóinak pedig egyértelműen kötelező megismerkednie a játékkal. Lesz, aki nagyon fogja utálni, és lesz, aki isteníteni fogja, de az igazság az, hogy nincs igazság. A Dota 2 egy nagyon élvezetes játék, ami kielégítően hozza az alapok nagyszerűségét, de tartalmilag alulmarad a fejlesztéseket és újdonságokat preferáló testvérei mellett. 

-Róka-

Pro:

+A MOBA játékok minden pozitívuma

+Szép

+Steam játékkártyák

Kontra:

-Kevés tartalom

-Kiegyensúlyozatlan

-Átlagos szinkron

Értékelés
8.5	Játékmenet: A jól ismert, közkedvelt MOBA alapokra épülő játékmenet még mindig tarol, minden meccs új kihívásokat rejt, egyedül a közösség gikszerei, és a kiegyensúlyozatlanság jelenthet visszatartó erőt.
8.5	Hangulat:  A Dota 2 mellőzi a sztorit, vagy a karakterek háttéranyagait, mégis nagyon hangulatos a látványnak, és a játékmenetnek köszönhetően, amit egy jó csapat emelhet a legélvezetesebb szintekre.
9.0	Grafika:  A menü, a kezelőfelület mind átlátható, kellemes látványt nyújt, a játéknak helyet adó pálya részletes és szép, a karakterek kidolgozottak, és teljesen egyediek.
7.5	Hangok:  A hangok megállják a helyüket, bár van pár elavult hang, amit indokolt lenne lecserélni, a szinkronszínészek játéka azonban elmarad más játékok minőségétől.
7.0	Szavatosság: Sok-sok órát bele lehet ölni, de csak az abszolút rajongók maradnak hűek hosszútávon a játékhoz, mivel se egy plusz játékmód, se egy változatosságot nyújtó plusz tartalom nem található, a kiegyensúlyozatlanság pedig a kevésbé elkötelezett játékosokat hamar elkergetheti.
Review score
8.1	A Dota 2 nem csak egy második rész, hanem a MOBA ősatyjának tartott első rész reinkarnációja, annak minden pozitívumával. A sikeréhez azonban nem járul bővebb tartalom, ami így két részre osztja a játékosokat: A játékba beleunt játékosok, és az örökké hű rajongók.