Könnyen észre lehet venni, hogy miért fogadta már kijövetele előtt is nagy lelkesedés az Amerikai botrányt.
Van egy kritikai és közönségsikereket az utóbbi években jól felhalmozó rendező, akinek legújabb filmje részben valós történet, a belőle írt forgatókönyv is csillogó értékeléseket kapott stúdiós berkekben, ráadásul tömve van sztárokkal és a 70-es években játszódik, ami külön egzotikumot ad a dolgoknak. Most a filmet látván azt kell mondjam, hogy bár nem tartom annak a remekműnek, mint a tengerentúlon, a pozitív vélemények többségét abszolút jogosnak tartom, hisz egy élvezetes, vicces és éles eszű mozit kap a
pénzéért az ember.
Irving (Christian Bale) és Sydney (Amy Adams) egy minden hájjal megkent szélhámospárocska, a 70-es években, és miközben nem az életet élvezik és habzsolják azt nagykanállal, hiszékeny emberek átveréséből keresik meg a napi betevőt. Teszik ezt egészen addig, amíg kiderül, hogy egyik kuncsaftjuk Rusty (Bradley Cooper) valójában beépített FBI ügynök, akik le is buktatja őket. Csak úgy kerülhetik el a börtönt, ha segítenek neki, hasonló kaliberű figurákat átverni, és ebbe bele is mennek. Nem számítva arra, hogy az ambiciózus Rust egyre keményebb és húzósabb dolgokba rántja bele őket, míg végül korrupt szenátorok és képviselők lebuktatása válik feladattá, nem beszélve arról, hogy a maffia és Irving instabil felesége (Jennifer Lawrence) is bekerül a képbe.A játszma hamarosan életveszélyessé válik, ahol egy rossz mozdulat felboríthat minden tervet.
Amit rögvest le kell szögezni az Amerikai botránnyal kapcsolatban, az az, hogy eredetiséget vagy az ilyen átverős filmekhez képest új megközelítést nem kínáló, de egy azokat jól felhasználó és nagyon igényesen elkészített alkotásról beszélünk, amit maximálisan a színészek visznek el a hátukon. David O. Russell rendező kellő profizmussal tartja össze az elemet és ismét remek tanúbizonyságról tesz szert, nem csak kormegidézés, hangulatteremtés és zenehasználat, de színészvezetés terén is. Itt szinte minden karakter, és azt alakító színész telitalálat, és meg is tesznek mindet, hogy emlékezetesek maradjanak. Legyen szó Christian Bale pocakos, kopaszodó svindlijétől és Amy Adams dögös de intelligens társnőjétől kezdve, Cooper tenyérbemászó ügynökén át, Lawrence idegrángásos-istencsapása nejéig. Itt mindenki tudása legjavát adja, ezzel nemcsak természetességet és hitelességet, de valódi intenzitást is injekciózva ezekbe a remekül megírt karakterekbe, és dialógusaikba.
Ezenkívül itt is megtalálható az, ami Russell utóbbi filmjeinek egyik kézjegye, ami nem más mint a humoros és komoly közötti remekül megoldott energikus egyensúlyozás. Ugyanis a film bár van benne kellő drámaiság, de sokkal inkább egy krimi-vígjáték, abból a fajtából, ahol a humor erősen cinikus és fekete, a szereplők sem félnek egymást kiosztani. Ez pedig egyfajta könnyed légkört teremt a film köre, egy olyat ahol nincs helye mély moralizálásnak, hanem inkább a fricskák osztogatásnak és egy kor megmutatásának egy görbe, gúnyos tükrön keresztül.
Viszont pont ez az a pont, ami rádöbbentett arra, hogy az Amerikai botrány mindezen fent említett pozitívumok ellenére, miért nem tudott katartikus élményt nyújtani. Azért, mert paradox módon, legnagyobb előnye egyben a legnagyobb hátránya is. Százszázalékos színészfilm, pont, hogy a történet rovására. A film történetileg ugyanis nagyon vékonyan van megírva, az első felében szinte tömve van azt kozmetikázni, kitölteni kívánó színészi improvizációkkal, amiket jó nézni, de magát a cselekményt nem viszik előre. Sőt, az szinte a kétharmadáig nagyon nehezen áll össze és indul be, emiatt az ember sokkal döcögősebbnek érzi mint azt kéne, még olyan pillanatokat is üresjáratoknak érzékelve, amik nem is azok. Értem én, hogy itt inkább a karakterek ábrázolásán volt a cél, de ezt úgyis meg lehetett volna oldani, hogy a film egységessége nem sérül tőle, és ezek a színészi performanászok jobb egyensúlyban vannak azzal a történettel, amiknek részét kell képezniük, nem átvenni a helyét.
Az Amerikai botrány, egy szellemes, két órás kikapcsolódásnak teljesen megfelelő mozi, amit jó nézni, értékei teljesen láthatóak, ugyanakkor semmi nincs meg benne, ami igazán kiemelkedővé tenne.Azért jobb ha nem csodálkozunk, ha a közeli Oscar gálán ennek a filmnek halljuk a legtöbbször a nevét.
| Értékelés |
| 8/10 | Röviden és tömören: jó film, sok humorral és pazar színészi alakításokkal |
Könnyen észre lehet venni, hogy miért fogadta már kijövetele előtt is nagy lelkesedés az Amerikai botrányt.
