Journey of a Roach - Teszt

Teszteltük a Journey of a Roach-ot...

A Daedalic Entertainment és a KoboldGames egy újabb játékkal rukkolt elő a többi remek Point & Click játékai mellett (természetesen a Daedalic Entertainment, amik mellesleg ugyanolyan kiemelkedőek és színvonalasak, mint a most megjelent Journey of a Roach. Természetesen voltak a játéknak elődjei, amiből tudtak okulni a készítők (ezek a játékok a: Deponia sorozat, a Memoria, Edna & Harvey, stb.), de valahogy az előző játékukra se lehet azt mondani, hogy túl rossz volt, mivel ahhoz, hogy ezekhez a játékokhoz feltétel volt az, hogy az agyunk ráhangolódjon (ez pl. a kaland rajongóknak könnyen fog menni), más különben nem igazán tudjuk átélni azt az univerzumot, amit a játék próbál bemutatni. A német és a svájci fejlesztő csapat mostani közös játékuk is igen jóra sikeredett, na de ne szaladjunk ennyire előre, mivel most a Journey of a Roach van a reflektor fényben.

A játék legelején megismerkedhetünk a történet főhősével, Jim-el, és újdonsült barátjával, Bud-al (akik mellesleg csótányok), akik a nukleáris háborút túlélvén élik az életüket. A háború után nem túl sok maradt a felszínen, és az emberiség is kihalt, már csak a rovarok és az élősködők maradtak életben, és így szabadon mehettek ahová csak a szemük ellátott. Az egész történet kezdetén Bud-ot láthatjuk, amint épp guberál a felszínen, amikor megpillant egy kihaló félben levő virágot, és gyorsan siet, hogy ezt közölje barátjával, Jim-el is. Mivel a föld alatt él Jim, ezért elindult lefele, ám ekkor történik egy váratlan dolog, amit nevezhetnénk bal szerencsének is, ugyanis félig a lyukon egy deszka volt, amire egy madár rászállt, majd leesik a deszka és egy vegyi anyagokat tartalmazó hordóhoz csapódik, ami pedig útnak indul Bud után. Amikor megérkezik Jim föld alatti házának ajtaja elé, és épp menne be, a hordó utoléri őt, beszorul a lába, és ekkor kapjuk meg az irányítást Jim felett, akinek legelső dolga kiszabadítani barátját.

Grafikailag a többi Daedalic játékhoz hasonlítva jelentős javulást láthatunk, de ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy jobb is. Viszont nem kell rögtön szörnyülködni, hogy ez most mi, mivel ötletes dologgal álltak elő a készítők: mivel egy csótánnyal vagyunk, aki bármire fel tud mászni, és ezt megcsinálták a játékban is, így néha kreatív ötletekkel kell előrukkolnia a játékosnak ahhoz, hogy egyes helyeken továbbjusson. A látványvilág jól mutatja be a poros és mindenhol csak guberált dolgokból összeállított lakberendezési tárgyakat, de ez magától értetődő, hogy egy ilyen világban így fognak menni a dolgok. A történetben megismert karakterek is ötletesek lettek (pl. Indiana Jones-ra hasonlító kincs vadász patkány), és sehol se látni egy olyan textúrát, vagy bármilyen dolgot, amire az mondható, hogy ez nem oda illik, ezért külön dicséret illeti a fejlesztőket. Hangeffektek is jók, nem mondható, hogy nagyon jó, viszont ami talán negatívumnak róható fel, azok a párbeszédek hiányossága, de gondolom ezzel azt akarták elérni, hogy a fiatalabb generáció is tudjon boldogulni könnyedén a játékkal, mivel ha egy kicsit nehezíteni akarták volna a játékot, akkor a párbeszédekben hangzana el a feladat, amit következőleg végre kellene hajtani.

A játékmenetről túl sokat nem lehet mondani, mivel a Point & Click játékoknak mindig is az volt a lényegük, hogy gyűjtsük össze a tárgyakat az utunk során, majd ezeket felhasználva tovább haladjunk. Annyival lett kiegészítve az egész, hogy rejtett helyeken gilisztákat lehet összegyűjteni, amiért achievementet kaphatunk. Mint az már említve lett, hogy nem csak a szokásos 2D-s perspektívát használja a játék és a feladványokra épít mindent (mivel maga a karakter nem mindegy, hogy hol áll, amikor egy tárgyat felvesz vagy használni akar valamit), épp ezért is inkább a logikai játékok felé húzódik az egész játékmenet, de ez megint csak nem azt jelenti, hogy a történet nem kap szerepet a játékban. Viszont sajnos van egy nagy hibája a játéknak, ami a tartalmat illeti, ugyanis hamar végig lehet vinni a játékot, ami mondhatni szarvas hiba egy kaland játéknál.

Összességében a Journey of a Roach nagyobb részben mondható logikai játékra, mint sem kaland játéknak, és nagyobb figyelmet fordítottak arra, hogy a fiatalabb generációt vonzzák a képernyők elé a kissé gyerekesre sikeredett karakterekkel. Ha ez volt a céljuk a KoboldGames-nek és a Daedalic-nak, akkor jól csináltak mindent, de azok számára feltehetőleg nem fog bejönni ez a stílus, akik kaland után vágyakoznak, viszont a logikai feladványok szerelmesei egyenesen szeretni fogják a játékot, mivel ebből nincs hiány a játékban.

A Hungamer értékelése a Journey of a Roach-ról:

Pros.:

+ nem csak a földön mászkálhatunk
+ ötletes és kreatív logikai feladványok
+ vicces karakterek

Cons.:

- túl sok logikai feladvány van
- kevés hangsúlyt helyeztek a kaland részére
- hamar ki lehet játszani

Értékelés
7.5	Játékmenet: A Point & Click mellett a több bejárható hely ötletesnek bizonyultak a falon mászás miatt, de a túlzott számú logikai feladványok már néhol felesleges egy kaland játékban.
8	Hangulat:  Az ötlet, hogy csótányokkal kell egy nukleáris háború utáni poszt-apokaliptikus világban tovább élni elég érdekes lett.
8.5	Grafika:  Teljességgel illik hozzá, a gyerekes karakterekkel viszont a fiatalabb korosztályt célozták meg feltehetőleg, de ettől még viccesek.
7	Hangok:  A párbeszédek hiányossága nem biztos, hogy negatívumként róható fel, de egyes karakternek nem hiszem, hogy tudtak volna jó szinkronhangot kölcsönözni.
8	Szavatosság: Nem tudni pontosan, hogy melyik gamer rétegnek készült a játék, mivel kaland játéknak nem igazán mondható, de logikai feladványokból viszont túl sok van, viszont az újrajátszás teljességgel felesleges, mivel nem lesznek máshogyan a feladványok.
Review score
7.8	A Journey of a Roach feltehetőleg a kaland-logikai játékosok szerelmeseinek igényeit nem biztos, hogy kielégíti, de azért nem annyira rossz, hogy játszhatatlan legyen. Vannak problémái, de lehet rajta jókat röhögni, és emiatt az összes korosztálynak bátran ajánlható!