Castle Crashers - teszt
Castle Crashers - Teszt
A Castle Crashers-t én jó pár évvel ezelőtt láttam egyik barátomnál, akinek akkor éppen volt xbox 360-ja (ő évente cserélgeti a konzolokat az alapján, hogy mikor mihez van kedve. De ez egy másik történet).
Mutogatta, hogy mit tud a konzol, milyen előnyei vannak, játszottunk a meglévő játékaival, majd végül megmutatta, hogy mennyi arcade játék van, amit ingyenesen le lehet tölteni.
Amikor a demók választékához jutottunk rögtön ezt a játékot töltötte be, hozzáfűzve azt, hogy ez biztosan tetszeni is fog. Igaza volt. Ott helyben beleszerettem a stílusba, a zenébe, a játékmenetbe és a rengeteg humorba, ami a játékból sugárzott. Ez volt a Castle Crashers!
Az embernek ilyenkor természetesen egy kérdése van: Van ez pc-re is? A válasz akkoriban a nem volt, sajnos mély bánatomra. Ezek után biztosan el tudjátok képzelni, milyen örömmel számoltam be itt a Hungamer hasábjain néhány héttel ezelőtt, hogy igen jön a Castle Crashers pc-re ráadásul steamen keresztül.
Nem volt kérdés, hogy ha valaki ezt tesztelni fogja, az én leszek és íme ez a nap is elérkezett, amikor beszámolhatok tapasztalataimról. A review kulcsot megkaptuk, hajrá!
Az Arénaharcok bizony nem lesznek egyszerűek!
A Castle Crashers története nem lesz Oscar díjas, az egyszer biztos. De eleve indie játékról van szó, azoknak meg nem is az erősségük a sztori rész. Az otthonunkként szolgáló várba ugyanis betör egy ismeretlen ellenség, aki elrabol egy különös kristályt a király trónterméből és ha már ott van, az összes nőnemű egyént is elvitte. Hősünk egy átlagos lovag, éppen jól megérdemelt szabadidejét tivornyázással tölti a többi lovaggal együtt az étkező helyiségben. Amint beesik az egyik társuk néhány nyílvesszővel a hátában, a bulinak vége szakad és megindul a kaszabolás.
Játékmenet szempontjából a mintát mindenképpen a nagy elődök adták, amit némileg feltupírozott a The Behemoth, azaz a játék fejlesztője. A játék elején négy féle lovagból választhatunk, akik mind más-más mágiához értenek. Ezután megindulunk először felszabadítani a várat, majd megkeresni a gonosztevőket. A harcrendszert tekintve van nekünk egy nagy ütésünk és egy alap ütésünk. Gyakorlatilag ezeket fogjuk felváltva nyomkodni. Természetesen lehet blokkolni is az ütéseket, illetve a játék során fel tudunk majd venni egy íjat, amiből megszórhatjuk az ellent messzebbről is. Távolsági harcmodort tekintve még a fentebb említett mágia is a rendelkezésünkre áll majd, amely támadó harcmodorként és nem pedig támogató varázslatként fog szerephez jutni.
Ez lesz a főhadiszállásunk, a béka belsejében vannak fegyvereink :-)
Ha ez alapján ítélnék, azt mondanám nem sok minden történt a klasszikus játékokhoz képest fejlesztést tekintve. Azonban a játékban van fejlődési rendszer (adott mennyiségű rosszarcú lemészárlása után szintet lépünk), loot rendszer (ládákból, ellenfelekről fegyverek, arany és ételek esnek) és a pályákon bármikor újra és újra végigmehetünk. A fejlődési rendszer egyébként nagyon jól feldobja az amúgy sem unalmas 2D scrollozós kardozást. Az életerőnk minden szintlépéskor maxra töltődik, azonban a gyűjtött pontokat csak a pálya végén tudjuk elosztani erő, mágia, védelem és mozgékonyság között. Az erő az ütéseink erejét növeli, a mágia során varázslataink ereje és manna mennyiségünk nő, valamint bizonyos pontok után új képességekre teszünk majd szert. A védelemre rakott pontok életerőnket növelik és csökkentik a benyelt sebzés mértékét, míg mozgékonyságra tett pontok növelik karakterünk sebességét, támadási sebességet, íjunk hatótávját és sebzését is.
A játékban tehát négy féle lovagból választhatunk, de összesen 25 különböző kinézetű (skin) karaktert nyithatunk meg, melyekből mindnek egyedi képességei lesznek (mágia terén biztosan). Ha már változatosság a játékban összesen 40 fegyvert zsákmányolhatunk, melyek mind más-más harcmodort támogatnak majd (egyik bónuszt ad erőre, de mágiát csökkenti, míg a másik más tulajdonságunkat fogja erősíteni). Ha a megnyitható karakterek, a fejlődési rendszer és a zsákmányolható fegyverek nem adnák meg a kellő változatosságot, akkor még mindig lehet a megtalálható állati segítőkkel is tovább variálni taktikánkat.
Ilyenek lesznek a főellenfelek (felhívnám a figyelmet a háttérben a királylányokra :-D)
A Castle Crashers-ben ugyanis számos állati segítőt is felvehetünk majd, melyek mindegyik más bónusz tulajdonságot fog adni. Az egyik például segít a szintlépésben, a másik növeli a zsákmányolható arany mennyiséget. Ha már aranyról esett szó, el kell hogy mondjam, hogy minden halott ellenfélből vagy arany esik vagy étel. Étellel gyógyíthatjuk karakterünket, míg az arannyal gyógyitalokat, fegyvereket vagy állati segítőket vásárolhatunk az egyes üzletekben. Fegyvereink és állati segítőink egyébként a főhadiszállásunkon tekinthetőek meg bármikor, amikor oda visszamegyünk.
A küldetések egyébként egymás után nyílnak meg, ahogy az egyes akadályokat leküzdjük. Kapunk majd egy főtérképet, ahol könnyedén tudunk majd tájékozódni és utazgatni, persze mindezt oldalnézetből (Goldenaxe-hoz hasonló módon). Küldetések kapcsán általában mind egy kaptafára készült. Végigmegyünk egy pályán, amelynek végén majd egy főellenfél vár minket, akit nem lehet csak úgy nekirontva kivégezni. Mindhez más-más taktikát kell alkalmazni, különben könnyen hidegre tesznek. A játék tehát nem egy könnyű kis indie program. Sokszor kellett szinte feszült figyelemmel ügyelni arra nehogy eltaláljon az ellenfél.
A főtérképen a küldetések és a boltok mellett találhatóak még arénák, ahol végigharcolva tíz szintet egy-egy játszható karaktert fogunk tudni feloldani. Érdemes később visszalátogatni a korábbi pályákra, mert vannak rejtett dolgok, amik csak akkor nyílnak ki, ha teljesítettünk 1-1 későbbi pályát.
A Castle Crashers grafikája egyszerűen mesés, szó szerint és képletesen is. A játék ugyanis egy nagyon stílusos rajzolt grafikával lett elkészítve, ami remekül illik a hangulathoz. Maguk a főszereplő karakterek szépen megrajzoltak és viccesre sikerültek. Amennyiben az ellenfél eltalál bennünket kikerekedett szemmel bámuljuk a támadót. Az ellenfelek is kiválóan néznek ki, de a főellenfelekkel nem vehetik fel a versenyt, amik borzasztóan eredetiek. Ennyi ötletet rég nem láttam játékban a főellenfeleket tekintve. Fantasztikus munka ez a The Behemoth részéről.
A főellenfél után sok esetben kincsben részesülünk majd.
A játékban egyébként rengeteg humoros mozzanatot épített a fejlesztő (Egyik kedvencem amikor az erdős pályán meghallva a főellenfelet az erdei állatok egyszerűen összecsinálják magukat félelmükben és amilyen arcot ehhez a művelethez vágnak). Minden pályára csempésztek a fejlesztők valami vicces dolgot, de ha még nem is lenne pont az adott pályarészen humoros elem, az ellenfelek és hősünk grimaszai biztosan mosolyt csalnak majd az arcunkra, ahogy a főellenfelek is (nem szeretnék példákat írni, mert lelöném a poénokat, ezeket látni kell!)
A játék másik kiemelkedően jó eleme a hangzás. A zenék rendkívül fülbemászóak, ötletesek, így csak áradozni tudok róluk. Egyszerűen bemásznak az agyadba és képtelenség onnan kipiszkálni őket. Napközben egyszer csak arra eszmélsz, hogy ezeket dúdolod. A többi hang is igen jól sikerült egyébként és hozzátéve a grafikát meg is adják az igazi Castle Crashers hangulatot.
Mivel a Castle Crashers alapvetően konzolra fejlesztett játék, ezért mindenképp meg kell emlékeznem az irányításról. A játék egy külön képet szentel annak közlésére, hogy kontrollert javasol az irányítás forrása gyanánt. Azonban én mazochista módon direkt billentyűzettel próbáltam ki és azt kell mondjam, így is remekül lehet boldogulni. Ugyan a The Behemoth nem vette a fáradtságot, hogy átírja a kontoller gombokat billentyű gombokra, ha mi úgy döntünk, hogy azzal irányítjuk, azért mégis hamar ki lehet tapasztalni, hogy mi micsoda. Hál' Istennek a tanulási folyamatot megkönnyíti, hogy nem sok gombot kell majd nyomkodnunk.
Egy szendvics segítségével ilyen izompacsirtává válhatunk, aminek főszálban is lesz jelentősége!
Szavatosságot tekintve csak utalnom kell a 25 karakterre, a 40 fegyverre a számos állati segítőre és hozzá kell tennem a dologhoz a 4 fős kooperatív játékmódot, valamint az evőversenyt, az acsívment rendszert és máris látszik, hogy bizony sok-sok tíz órát lehet majd a játék világában eltölteni. Ha már meguntuk az egyedüli kalandozást csak csatlakozunk barátainkhoz egy kis közös kaszabolásra.
Pros
+ Castle Crashers végre pc-n
+ Grafika
+ Hangok
+ Karakterek
+ Fejlődés
+ Hangulat
+ Teljes steamworks támogatás
Cons
- Nagy dózisokban kicsit repetatív
- xbox billentyűk billentyűzetes irányításnál is
- Néhol bitang nehéz
- Nem adták ki hamarabb pc-re :-)
| Értékelés | |
| 9.5 | Játékmenet: Igazi oldschool 2D scrollozós játék lett a Castle Crashers. A műfaj kedvelői nagyon fogják szeretni és más játékosoknak is fog kellemes perceket okozni. |
| 9.5 | Hangulat:
A grafika és a hangok együtt fantasztikus hangulatot teremtenek. Ehhez még vegyük hozzá a stílusos ellenfeleket, főellenfeleket valamint a pályafelépítést. |
| 9.5 | Grafika: Kapunk egy rajzolt grafikát, amely hihetetlen stílusérzékről árulkodik. Most gondolkodok mibe köthetnék bele, de sajnos az a helyzet, hogy semmibe nem tudok. |
| 9.5 | Hangok: Tökéletes, úgy ahogy van. Zenék, hangok nagyban segítik a hangulat kialakulását, amit ebben az esetben tökéletesen sikerült abszolválni. |
| 9.5 | Szavatosság: 40 fegyver, 25 megnyitható karakter, fejlődés, kooperatív móka 4 fővel. Sok 100 óra lesz sokaknak a játékideje ebben biztos vagyok. |
| Summary | |
| 9.5 | Lehet, hogy elfogult vagyok. Lehet, hogy rajongó vagyok. De a Castle Crashers egy igazi gyöngyszem lesz pc-n is, ebben biztos vagyok. Egyszerűen tökéletes oldschool élményt nyújt, amellett, hogy kellően modern is. Még több ilyet kérünk kedves The Behemoth! |
