Holmes és Watson doktor kalandjai
folytatódnak a képernyőinken. A Frogwares fejlesztésében már nem az első
Sherlock játék készült el, de talán ez kapta az eddig legnagyobb hírverést. A
nyomozós játékoknak az L.A. Noire elég jó reklámot keltett, de aki ez elé úgy
ül le hogy „ hú l.a. noire!” vagy „hú nyomozós játék” legfőképp „hú de jó
előzetesek voltak a játékhoz!” akkor akár csalódhat is, pedig egy meglehetősen jó produktumról van szó. A játék point&click kalandjátékok legfejlettebb-legjobb
képviselője.
Történet
A történet Sherlock Holmeshoz
méltó, egy furcsa rablási ügyben megtörténik a rövid tutorial, és ez a rablási
ügy jelenti majd a későbbi cselekényekhez csak áttételesen kapcsolódó eseményt.
Sherlock hírét egy újságíró erősen kikezdi, miközben az új megbízó idejekorán
meghal (elég durva körülmények között). Ezek az események fogják előrehajtani a
nyomozást, amit Sherlock furcsa viselkedése fog más fényben láttatni. Ahogy az
lenni szokott egyszerű események egy nagyobb, kulcsfontosságú cselszövéshez
kapcsolódnak, ahol majd mindenki megtudja kivel lesz dolgunk. Aki a sorozat
korábbi részeivel is játszott, azoknak könnyebb dolguk van, eddig ez a karakter
nem kapott túl nagy szerepet. A történet összességében egész jó, ám bizonyos
fordulatok elég légből kapottak, néha hiányoltam a Sherlocki körmönfont
gondolkodást, ami túl kevésszer került elő. A történet pozitívuma, hogy Watson
a játék végére (végre) felnő Holmeshoz.
Játékmenet
A játék a point&click
kalandokhoz hasonlóan kezelhető, tehát mászkálunk a helyszíneken és a gép által
felkínált használható-megnézhető-felszedhető dolgokat jó sorrendben használjuk.
A dolog fűszere, hogy 3 kameranézetből játszható a játék, az egyik a klasszikus
point&click kameranézet lenne, de ügyesen alkalmazva a nem lineáris
díszlethez, míg a másik kettő a klasszikus TPS-FPS nézet. A három nézet közül a
TPS nézet a leghasználhatóbb, de mindegyik életképes.
A gyűjtött bizonyítékokból ki
kell elemeznünk az események-tények láncolatát egy dedukciós (gondolatmenet)
táblán. A következtetések gyakran már korábban egyértelműen kiderülnek a Watson
és Holmes közötti párbeszédből, tehát nem árt figyelni, mivel csak pontos
megoldás esetén léphetünk tovább.
Számos bizonyítékot ki is fogunk
elemezni a házi „laborban” elég ügyes kis megoldás lett a mérgek összetételét
kielemző csepegtetős játék. Ezek a bizonyíték kombinálós-szétszedős dolgok
tényleg nagyon eltalált hangulati elemei a játéknak.
Aztán nem lehet Sherlock játék
fejtörők nélkül, amiből megszámlálhatatlanul sok van, és a nehézségük viszont
elég hullámzó. Van ami kétségbeejtően nehéz és van, ami viszont nagyon könnyen
megoldható. A fejtörők közül egy pár az őrület határáig kergetett, de túléltem.
A fejtörők közül a többség átléphető, és ezt nem értem hogyan gondolták, hogy bizonyos
fejtörők átléphetőek, mások pedig nem. Szóval több tudatosság nem ártott volna
a fejlesztők részéről.
A játék lényegében ezeket az
elemeket vegyíti, egy élvezetes eleggyé (összességében). A játékban egy-két
nagyobb nyitott rész is belekerült, de a játék nem open world. A Londoni
utcarészlet elég szépen sikerült hangulatilag, ám a láthatatlan falak nem csak
itt, hanem akár kisebb pályákon is az utunkba fognak kerülni. Sajnos ez egy
ÓRIÁSI negatívum a részemről, mert a láthatatlan falak már 10 éve kimentek a divatból,
szóval nem értem, hogy ezt mégis miért, főleg ennyire nyilvánvalóan.
Hangok és zene
A játék szinkronhangjai jó
választásnak tűnnek, egy-két esetben találkozhatunk egy csipetnyi túljátszott
szereppel, de ez a műfaj sajátja. Ám a zenei aláfestés sajnos közepes. Egy ilyen
fantasztikus korban játszódó játéknál nem várok csodát, de a statikus
háttérzenénél mindenképp többet várnék. Lehet a Sherlock filmek magasra tették
a zenei mércét, de azért az külön műfaj próbálkozni lehetne, sőt KELL. Az
előzetesbe olyan jó érzékkel vágtak aláfestő zenét, nem értem a játékba miért
nem kerültek hasonlóan remek ritmusok.
Grafika és design
A játék grafikus motorja egy
iszonyatosan túlhajtott darab, lényegében grafikusi ügyességnek mondanám, hogy
ennek ellenére szép benyomásaim vannak a játékról. A helyszínek szépen
textúrázottak és ötletesen lettek berendezve. A textúrákhoz még annyit
hozzáfűznék, hogy kellően nagy felbontásúak, hogy közepes grafikai beállításon
is olvashatóak legyenek az apróbb feliratok a játékon belüli plakátokon. A
grafikusok olyan szép textúrákat hoztak össze messziről nem tudtam eldönteni,
hogy a börtön kőfalain a tesszeláció miatt érezni a mélységet, vagy kiváló
megvalósítás miatt. Utóbbi bizonyult igaznak , a legtöbb fal az lapos, mint a
trollok pofája. Ezeknek az embereknek a kezébe odaadnám a CryEngine-t és
munkára! Utóbbi engine amúgy is főleg azért híres mert kiváló techdemókat lehet
belőle összehozni, amik tökéletes díszletek, és ebben a játékban a helyszínek
is egy interaktív történet díszletei. A kis szerzői vakvágányt félretéve, a
játék szép (tudom ezt egyesek nem tudják elfogadni…) ám még egy Sherlock játék
ezzel a graffal nem fog labdába rúgni. Alátámasztásul még a játék felmutatja a „szürke
ködbe” vesző távoli dolgokat és a nem mozdítható tárgyak tömegeit. (utálok
fennakadni egy széken) A túlhúzott engine néha-néha akadásokat produkált
(indokolatlanul), ugyanis ezek az akadások a kis légterű helyeken kerültek elő,
nem is nagyobb nyílt terepeken, ahol még járókelők is vannak. Szóval visszás a
grafikai kép, de mégis szép.
A játékban nincsen ajakszinkron a
hangoknál, (ha van akkor sz*rul sikerült) szóval sok párbeszédnél fogtam a
fejem, hogy tönkrecseszi a hangulatot, hogy nem úgy tátog, ahogy kell, kicsit „pre-Mass
Effect” az arcok animálása, pedig a sok párbeszédhez, átvezetőhöz kellett volna
egy normális ajakszinkron.
Összegzés
A játék elé ajánlott elvárások
nélkül leülni, és ajánlott ismerni a korábbi darabokat a szériából, mert
előkerülnek visszatérő szereplők. Ám a kalandjátékok kedvelőinek erősen
ajánlott a játék, itthon „potom” pénzért (Steamhez képest) vesztegetik ráadásul
magyar felirattal. A játék végigjátszása után pedig az utóbbi évek legjobban
sikerült outro-t láthatjuk (gondolom mindenkinek felsejlik az Assassin1s Creed
aktuális részének csilliónyi fejlesztője, ahol még a portást is felsorolják)
Szóval az outro remekül sikerült, a játék történetébe néha kerülhetett volna
ebből az ötletből több. A játék az Achievmenteket is két kézzel szórja a
fejtörőkért, szóval külön öröm azokat magunktól abszolválni. Bár úgy tűnik,
nagyon ekéztem a játékot, ám ha elvonatkozattok, hogy egy-két fejtörőn nem
akadok fent, mint a drogfutár a testüregmotozáson, akkor egy igazán remek
kalandban lesz részünk, Watson.
| Értékelés | |
| 8.5 | Játékmenet: Tetszetős, ám néha picit leül az első pár órában a fejtörők végett, a közepétől viszont eléggé felpörög. |
| 9.0 | Hangulat: London, 1800-as évek vége. Ennyi nekem elég! (bár nem teljesen korhű a város megvalósítása (túl színes)) |
| 8.5 | Grafika: Kihoztak egy régi engineből, amit lehet, a grafikusok pedig kiváló munkát végeztek. |
| 7.5 | Hangok: Az ajakszinkronban lévő problémák és a maradandó, normális háttérzene miatt kell lehúzni a számot, de a szinkronszínészek egyébként jó munkája megmenti a mundér becsületét. |
| 8.5 | Szavatosság: Egy végigjátszás biztosan benne van, aztán még egy az Achievmentekért:) |
| Summary | |
| 8.4 | Lehetett volna jobb is, de mivel a hibái ellenére üdítő színfolt a kalandjátékok piacán, megérdemli a 8 pont feletti értékét. Akinek ez nem tetszik, kommentekben kiélheti magát. |