Mafia II - TESZT
2010. augusztus 27-ét biztosan minden Mafia-rajongó nagy napnak könyvelte el, hiszen ekkor jelent meg a 2K Games gondozásában a Mafia második része. Sajnos az első részét mind a mai napig is nem volt alkalmam még végigjátszani. Állítólag csak nagy vonalakban kötődik az első rész története a második rész történetéhez. Sebaj. A demóval egyébként nem volt bajom, elég korrekt lett, a cseh fejlesztők pedig az egyik legjobb küldetéssel rukkoltak elő, amiben kis mértékben meg tudott mutatkozni az nvidia PhysX nagyra becsült technológiája is.
Visszatérve a teljes játékhoz, a Mafia 2-őt a 2K Czech fejlesztői hegesztették össze saját boszorkánykonyhájukban. A Mafia II „epikus” sztorija egy kitalált amerikai városban, Empire City-ben játszódik, amely sok gamer számára a gyönyörű New York városát juttatja majd eszébe. Az új főhős Vito Scaletta névre hallgat, aki Szicíliában született 1925-ben, azonban szülei Mussolini tevékenysége alatt kénytelenek voltak új életet kezdeni az ígéretek földjén, Amerikában. Teltek-múltak az évek, Vito apja adósságot hagyott maga után a családra, főhősünk pedig kénytelen volt beállni piti tolvajnak legjobb barátja, Joe mellé. 1943-ban azonban egy rablás következtében Vitot elkapták a rend őrei, a bíróságon pedig amnesztiát adtak neki. Vagy leüli a börtönt vagy segít a Szövetségeseknek a második világháború idején. Túl sok választása nem volt. Természetesen hősünk utóbbit választotta. Így kezdődik a Mafia II története. Irány a hadművelet…
Haza térve a szicíliai hadjáratról (Operation Husky, 1943 júliusa) az állomáson öreg barátunk, Joe vár minket. Innentől kezdve pedig a gamer beleveti magát és megismerheti Empire City gyönyörűen kidolgozott városát. Szerencsére az alkotók rögtön nem adnak kocsit valagunk alá, ezúttal kivételesen haverunk vezeti a verdát (minő meglepetés), s kísér egy kocsmába, ahol elbeszélgetünk vele, s mind eközben munkát kínál nekünk. A második fejezetben mutatkozik be igazán a havas valamint az éjszakai jelenetek a város egyik legnagyobb tökéletességeként. A hangulat áradozik belőle, kis összetűzéseket nézhetünk meg a járókelők kapcsolatairól, amíg az otthonunkba nem érünk régi ismerősökkel, szomszédokkal beszélhetünk. Egyébiránt lehetőségünk van a városban egy házaspár veszekedéseit végig nézni, miközben a férj próbálná megjavítani lefulladt csotrogányukat, addig az asszony idegtépő szavakkal idegesíti választott párját. Mire annak el gurul az agya és szépen ott hagyja őt magára. Mi pedig közbeléphetünk és megjavíthatjuk a kocsit a férj távollétében. A hálát a nő egy nemes gesztussal ki is mutatja, hogy segítettünk neki. Szóval a városban érdemes kutatni, főleg a fejezetek elején, ugyanis tapasztalatom szerint a „különlegességek” a játék végére, - ami kezd el laposodni - sajnos már nem fedezhetőek fel. A 2K Czech fejlesztői úgy tűnik, hogy a sztori elejére mindent bevetettek, hogy csodálkozzunk nagyokat. A sztori kidolgozottsága és minősége mindenképpen jó, sőt az első 8 fejezetig egyszerűen zseniálisnak is mondható, ha szabad ilyen erős túlzószót kimondanom, még ha sok krimi filmeknek a kliséi fedezhetőek fel...A játék befejezése ugyan hagy némi kivetnivalót maga után, de azt már nem fogom elárulni, hogy hogyan fejeződött be.
A sztori felépítése sajnos lineárisra sikerült, de annak történései még is egy nagy városban zajlik, ezért részben talán illene is rá a sandbox stílus kifejezése. A játék első feléből kimondottan sugárzik a hangulat, jobbnál jobb küldetéseket kapunk, melyeket természetesen a sok utazásaink iránt érhetünk el. Gyakorlatilag akció in-game mozzanatok nagyon kevesek vannak a játékban, a legtöbb játékidőt az utazásaink és az átvezetők fogják kiegészíteni. Mindig A-ból B-be kell haladnunk, ez nem is baj, hiszen ez alatt, miután elértünk egy fontos ellenőrző pontot kiválóan megrendezett átvezetők veszik át a sztori folyamatosságát, amik nagyon profikra sikerültek, a szinkronszínészek pedig bele adtak apai-anyait is. Vito angol szinkronhangját pedig jól kiválasztották a fejlesztők, nem is beszélve a többi fő illetve mellékkarakterekről sem.
Empire City felépítése valamint „légköre” nagyon érdekesre és egyben egyedire sikerült. A sztori folyamán változik az időjárás, ez annyit jelent, hogy télen (február) kezdünk, s egészen nyár végéig szenvedhetünk Vitoval. Az épületek, a hidak és egyéb közhelyek pedig nagyon látványossá varázsolják a játékszoftver látképet és grafikáját, főleg a gyönyörű éjszakai hóesésben mindezt látva, nagyon állejtősen néz ki. Az úthálózat, a közlekedési rendszer meglehetősen példaértékű egy ilyen stílusú játéktól, kénytelenek vagyunk mindig betartani az úton a jobbra tartási kötelezettségünket. Ha koccanunk, akkor a helyszínre pár másodperc alatt ki jön a rendőrség és megbírságol. Példána okáért, nagyobb gyilkosság miatt azonban nincs mentőautó és tűzoltóautó sem. Ők jelenleg nincsenek nyilvántartva Empireban. Pár kereszteződéseknél Stop ill. 40-es korlátozott sebesség táblák vannak kihelyezve, ha valaki betartja ezeket, az csak jól jár. Aki folyamatosan 60 km/h fölött száguldozik, annak természetesen számolnia kell a következménnyel. Büntetés jár érte, bezzeg ha egy rendőr autó mellett áthajtunk piroson, akkor nem nő a körözöttségi szintünk sem. Elég érdekes.
Autók terén a 40-es, 50-es évek járgányait vonultatják fel. Némelyikük kellően lomha mozgásúak, de egyszerűen élvezet őket vezetni, akár Normal akár Simulator módban. Bár az utóbbi vezetési nehézség a havas és a vizes utakon ad némi kihívást, de ezek idő után teljesen megszokhatóak, főleg nyáron, amikor száraz az út. Idő után szükségünk van tankolni is, főleg aki egy kocsival szándékozik utazni, az különösen rá fog szorulni az üzemanyagra. Ugyanis van egy achievement, mely szerint egy autóval X mérföldet kell utazzunk, tehát érdemes megszerezni a jutalmat.
A küldetések felépítései meglehetősen változatosak és élvezetesek, de ugyanakkor sajnos rövidek is. Többek között lesz lehetőségünk lopakodni és természetesen lövöldözni is magas felhőkarcolók tetején, utcai sikátorokban, lepukkant gyártelepeken és egy húsfeldolgozó üzemben is alkalmunk adódik megmutatni fogunk fehérjét valamint az ilyent típusú játékoknál nélkülözhetetlen az autós üldözés-meneküléses részek is. Egy kis időre Börtönben is lesz alkalmunk verekedni. Itt egyértelműen a verekedős részek domináltak a legjobban, ennél a küldetésnél csak bunyózni kellet, amely viszonylag jól kivitelezett volt, annak ellenére, hogy csak három gombot kell használnunk, úgy mint a jobb és bal egyenes, valamint a védekezés gombokat. A bunyós részek véleményem szerint kellően dinamikusra sikerültek, igazán jó része volt a játéknak, mindenképpen dicséretes, hiszen a játékmenetet ezzel meglehetősen változatossá tették az alkotók. A lövöldözős részek többnyire pár percesek lettek, a játékidőt a hosszú utazásaink és a kellően tartalmas átvezetők fogják majd kiegészíteni. Szinte alig kell csinálni valami veszélyest Vitóval, a játék háromnegyedét tehát az utazás és szerencsénkre a jól komponált átvezetők egészítik ki, ezzel teljesen filmes hangulatot teremtve. Utazáskor a rádióban pedig a jól kiválasztott 20. század eleji valamint közepi muzsikák és zenék szólalnak meg, amely ebbe a maffiás hangulatú játékban szinte kötelező kellék. A játékmenetből és a küldetések felhozatalából a telefonos küldetéseket valamint az egész jól kialakított karakterek (háborús veterán, Bresky, Giuseppe, stb) feladatait hiányolom a leginkább. Személy szerint nagyot csalódtam, hogy nekik nem lehet külön küldetéseket megcsinálni. Pedig több rejlett a játékba, sőt az egész város ordít a sok küldetésért, hiszen van nekünk egy kikötőnk is, egy Central parkunk is, és még sorolhatnám még tovább a tucatnyi területeket. De minden bizonnyal DLC tartalmakkal fogják bővíteni majd az alapjátékot a fejlesztők. Remélhetőleg. Bár ennek nem ártana egy óriási kiegészítő lemez sem!
Még nem említettem a pénz keresési lehetőségeket. Ezt általában Joe Barbaro sikeres küldetései adhatják, vagy Brenski autó telepének működtetésébe segíthetünk bele, ami egy-két autó ledarálásával nyilvánul meg, ami sajnos idő után túlságosan is monoton lesz. Lehetőségünk van benzinkutak, kocsmák és ruhaboltok kirabolására is, amelyek szintén idő után unalmasak is. Más részt a pénznek semmilyen értelmét nem láttam. Nincs értelme fegyverboltokba kereskedni, nincs értelme ruházkodnunk, és tetemesen lakomázni sem. A fegyvereket pedig a lelőtt ellenségektől vehetjük fel, a fegyver felhozatal egész kellemes, Magnumtól és M1 Garandtól Thompsonig minden van, kivéve a bazookakat és az általam nagyon hiányolt mesterlövészpuskák. A gránátok pedig nagyon jól jönnek, nem úgy mint a molotov koktélok. Az életerőnk egyébként részben automatikusan visszatöltődik, így enni tényleg nincs értelme. Azonban pár kólát és alkohol tartalmú italokat érdemes innunk lefekvés előtt, mert így visszanyerhetjük a teljes életerőnket. Főleg küldetés befejezése előtt otthonunkban ajánlatos megnézni mi van a frigónkban, és aztán neki indulni az alvásnak, vagyis a következő küldetésnek. Az alvás után rögtön az új fejezetbe csöppenünk bele.
A játék AI-ját illeti némi megostorozás, hiszen nagyon felemásra sikerült. Joe általában 10 ellenfélből leszed 1-et vagy 2-őt, tehát rajtunk áll a sor, nem bízhatunk a számítógép-kezelte barátunkban sem. Többnyire a pisztolyos és gépfegyveres gazemberek a fedezékből lövöldöznek ránk ki-be bújva, míg a shotgunos állatok általában próbálnak megközelíteni minket a biztonságban érzett fedezékünkhöz. Ilyenkor ügyelnünk kell, hiszen ha nem szedjük le időbe, könnyen egy lövéssel pofán lőhetnek, és kezdhetjük újból egy távolabbi mentéstől a játékot. Igen, sajnos a mentési rendszer sem sikerült túl jóra, csak hosszú szakaszokban ment a program, így Hardon érdemes nagyon óvatosan játszani, és megbízható fedezékeket keresni. A játékmenetbe beépítették a már korábban említett PhisX rendszert, amelyet az Nvidia tulajok használhatnak ki. Ez a grafikai technológia máskülönben egy parasztvakítás, csak az átvezetőknél lévő dohány füstöt valamint az utaknál lévő kanálisokon át távozó gőz foszlányokat jeleníti meg, de azt látványosan. A teljes játékban lehetőségünk van begyűjteni elrejtett playboy magazinokat, Most Wanted bűnözői plakátokat letépni a falakról valamint a játék kijátszása után elérhetővé válik a Család Enciklopédia is, melyben minden karakterről fontos infókat tudhatunk meg.
Összességében a Mafia II-ről elmondható, hogy hangulatilag és egy picit játékmenetileg kötelező darab minden maffia témájú, negyvenes-ötvenes évekbeli rajongóknak, de ettől még nem lesz év játéka, főleg a 8-10 órás játékidejével és nem beszélve arról sem, hogy az átvezetők nélkül csak 5 óra tiszta akció gameplayt ígér a teljes produktum, küldetések közti Freeride lehetőséggel. Összegezve minden hibáit és előnyeit, értékelésem:
8/10
