2018. június 12., kedd

Aragami: Nightfall - Teszt


A 2016-os év megannyi kiváló és természetesen szörnyűséges alkotást is ontott ki magából, amiket hosszú lenne felsorolni. Lopakodós játékok terén viszont sikerült ekkor egy kiemelkedő újoncnak bemutatkoznia, mégpedig ez volt az Aragami. A Lince Works első és azóta is egyetlen játéka rögtön belopta magát a szívünkbe, hiszen egy klasszikus settenkedős cuccot kaptunk, ami a keleties témája miatt igazi Tenchu gyermek. Tudjátok, ha egyszer meghaltok és a menyország kapujában egy szentséges konzol felteszi azt a kérdést, hogy melyik volt a 2000-es évek egyik legkiemelkedőbb stealth játéka, nos akkor talán bajban lennétek, de ha hozzáteszi, hogy ázsiai motívumokkal, akkor bizony a Tenchu az egyetlen helyes válasz. Ez az a típusú alkotás volt, ahol nem volt lehetőség szemtől-szemben az ellenségek likvidálására, hanem hosszas tervezés, járőrözések kiismerése és csapdák állítása volt a fő elem. És ezt az utat követi az Aragami is, ami most két év után új tartalmat kapott, még pedig a Nightfall névre keresztelt DLC-t, és ez egy egész pofás és tartalmas bővítés lett.


Talán 2 év után folytatni egy indie játékot, illetve nem is folytatni, hanem új tartalommal tölteni fel, kicsit hosszú idő. Ne feledkezzünk meg, hogy DLC-ről beszélünk, így semmilyen vagy csekély, grafikai vagy játékmeneti újdonságot kapunk. Az Aragami maradt kontúros, színes, már-már anime-re emlékeztető játék, ahol szintén, mint a Tenchu-ban, itt sincs lehetőség a barbár harcra. Gyakorlatilag az ellenfelek pár ütésből kivégeznek, úgyhogy gondos lopakodást igényel tőlünk. Míg az alapjátékban magát Aragami-t, egy halálból visszatért lelket irányítunk, aki képes használni az árnyékok mágikus erejét, addig a Nightfall-ban két élő szereplőt, Hyo-t és Shinobu-t irányítjuk. Ők shadow assassin titulussal rendelkeznek, így szintén képesek a sötétben parádézni.


Ami történetileg érdekes, hogy a Nightfall egy előzmény, így míg az alapjáték során megtapasztaljuk Aragami motivációját és miértjeit, most a kiváltó okot és az odavezető utat ismerhetjük meg. Nem ez lesz a legeredetibb sztori, amivel valaha is találkoztunk, de összességében szórakoztató. Habár a mostani két szereplőnk más képességgel bírnak, a játék alapja nem változott: lopakodni kell és megfelelően megölni az ellenfeleinket. Mint említettem, face to face harcnak nem igazán van helye, így az orvgyilkos módszerrel kell operálnunk. A shadow assassin-ok az árnyékből merítenek erőt, így minél többet tartózkodunk benne, annál több képességet használhatunk, ezzel szemben rohamosan csökken funkcionalitásunk, ha fényben tartózkodunk.


A fő feladatunk az ellenfeleink őrjáratának kiismerése, akikre érdemes odafigyelni, mert ha elrontunk egy akciót, onnantól sokkal kiszámíthatatlanabbul mozognak és felfedési érzékenységük is megnő. A játékban nincsen helyes megoldás, szóval a pályákat nem egy bizonyos metódus alapján vihetjük végig, ezért van egy ranglistás rendszer, hiszen pontokat szerzünk a gyorsaság és a megölt ellenfelek által. Ez a széleskörűség jelenti a kihívást is, hiszen nekünk kell kitalálni, mit is kéne csinálni, milyen sorrendben. A pályák változatosak és hangulatosak. Nem csak a szabadtéri elemek vannak, hanem magaslatok, hidak és stílusos épületek.


Talán ez a rang rendszer ösztönző lehet, hogy újra és újra neki üljünk, de ha nem lenne elég, a két főhős nem csak a különböző játékmenetet tükrözi, hanem azt is, hogy ez a lopakodós játék bizony co-op opciót is kapott. Ez nagyon jól áll az Aragami-nak, hiszen Hyo és Shinobu képességei gyakran a közös együttműködéssel operálnak jól. Összességében a játék nem sok újdonságot kapott, de szerencsére nem is akarják drágán ránk erőltetni. Kaptunk két hangulatos karaktert, egy jó kis co-op rendszert, valamint új pályákat és történetet, ami színesebbé teszi a settenkedést. Ez még mindig egy hangulatos cucc, ami tele van kihívással és sok színűséggel.



Review score
 7.5Bár nem sok újdonság van benne, ez még mindig egy remek lopakodás játék, ahol sok lehetőségünk van a pályák teljesítésére. Ráadásul ezt most co-op tehetjük meg, ami ugyancsak ritka a stealth játékok esetében.