A 2016-os év megannyi kiváló és természetesen szörnyűséges
alkotást is ontott ki magából, amiket hosszú lenne felsorolni. Lopakodós
játékok terén viszont sikerült ekkor egy kiemelkedő újoncnak bemutatkoznia,
mégpedig ez volt az Aragami. A Lince Works első és azóta is egyetlen játéka
rögtön belopta magát a szívünkbe, hiszen egy klasszikus settenkedős cuccot
kaptunk, ami a keleties témája miatt igazi Tenchu gyermek. Tudjátok, ha egyszer
meghaltok és a menyország kapujában egy szentséges konzol felteszi azt a kérdést,
hogy melyik volt a 2000-es évek egyik legkiemelkedőbb stealth játéka, nos akkor
talán bajban lennétek, de ha hozzáteszi, hogy ázsiai motívumokkal, akkor bizony
a Tenchu az egyetlen helyes válasz. Ez az a típusú alkotás volt, ahol nem volt
lehetőség szemtől-szemben az ellenségek likvidálására, hanem hosszas tervezés,
járőrözések kiismerése és csapdák állítása volt a fő elem. És ezt az utat
követi az Aragami is, ami most két év után új tartalmat kapott, még pedig a
Nightfall névre keresztelt DLC-t, és ez egy egész pofás és tartalmas bővítés
lett.
Talán 2 év után folytatni egy indie játékot, illetve nem is
folytatni, hanem új tartalommal tölteni fel, kicsit hosszú idő. Ne feledkezzünk
meg, hogy DLC-ről beszélünk, így semmilyen vagy csekély, grafikai vagy
játékmeneti újdonságot kapunk. Az Aragami maradt kontúros, színes, már-már
anime-re emlékeztető játék, ahol szintén, mint a Tenchu-ban, itt sincs
lehetőség a barbár harcra. Gyakorlatilag az ellenfelek pár ütésből kivégeznek,
úgyhogy gondos lopakodást igényel tőlünk. Míg az alapjátékban magát Aragami-t,
egy halálból visszatért lelket irányítunk, aki képes használni az árnyékok
mágikus erejét, addig a Nightfall-ban két élő szereplőt, Hyo-t és Shinobu-t
irányítjuk. Ők shadow assassin titulussal rendelkeznek, így szintén képesek a
sötétben parádézni.
Ami történetileg érdekes, hogy a Nightfall egy előzmény, így
míg az alapjáték során megtapasztaljuk Aragami motivációját és miértjeit, most
a kiváltó okot és az odavezető utat ismerhetjük meg. Nem ez lesz a legeredetibb
sztori, amivel valaha is találkoztunk, de összességében szórakoztató. Habár a
mostani két szereplőnk más képességgel bírnak, a játék alapja nem változott:
lopakodni kell és megfelelően megölni az ellenfeleinket. Mint említettem, face
to face harcnak nem igazán van helye, így az orvgyilkos módszerrel kell
operálnunk. A shadow assassin-ok az árnyékből merítenek erőt, így minél többet
tartózkodunk benne, annál több képességet használhatunk, ezzel szemben
rohamosan csökken funkcionalitásunk, ha fényben tartózkodunk.
A fő feladatunk az ellenfeleink őrjáratának kiismerése,
akikre érdemes odafigyelni, mert ha elrontunk egy akciót, onnantól sokkal kiszámíthatatlanabbul
mozognak és felfedési érzékenységük is megnő. A játékban nincsen helyes
megoldás, szóval a pályákat nem egy bizonyos metódus alapján vihetjük végig,
ezért van egy ranglistás rendszer, hiszen pontokat szerzünk a gyorsaság és a
megölt ellenfelek által. Ez a széleskörűség jelenti a kihívást is, hiszen
nekünk kell kitalálni, mit is kéne csinálni, milyen sorrendben. A pályák
változatosak és hangulatosak. Nem csak a szabadtéri elemek vannak, hanem
magaslatok, hidak és stílusos épületek.
Talán ez a rang rendszer ösztönző lehet, hogy újra és újra
neki üljünk, de ha nem lenne elég, a két főhős nem csak a különböző
játékmenetet tükrözi, hanem azt is, hogy ez a lopakodós játék bizony co-op
opciót is kapott. Ez nagyon jól áll az Aragami-nak, hiszen Hyo és Shinobu képességei
gyakran a közös együttműködéssel operálnak jól. Összességében a játék nem sok
újdonságot kapott, de szerencsére nem is akarják drágán ránk erőltetni. Kaptunk
két hangulatos karaktert, egy jó kis co-op rendszert, valamint új pályákat és
történetet, ami színesebbé teszi a settenkedést. Ez még mindig egy hangulatos
cucc, ami tele van kihívással és sok színűséggel.
Review score | |
7.5 | Bár nem sok újdonság van benne, ez még mindig egy remek lopakodás játék, ahol sok lehetőségünk van a pályák teljesítésére. Ráadásul ezt most co-op tehetjük meg, ami ugyancsak ritka a stealth játékok esetében. |