Exoplanet: First Contact - Early Access vélemény
Mostanság ha átböngésszük a közelgő, nem tripla A-s játékokat, akkor azt vehetjük észre, hogy egyre több független fejlesztő vág bele a multiplayer játék fejlesztésbe, ami nem is véletlen. Early Acces játékok között is az egyszemélyes játékok valahogy sosem kapnak elég figyelmet, lehetnek akármennyire érdekesek. Ellenben ha felbukkan egy korai hozzáférésű túlélős multi, akkor az újdonság vadászok, de még a zsáner megrögzött rajongóinak nagy része is ráveti magát, és ízekre szedi, még mielőtt egyáltalán kiléphetne a pre-alpha állapotból. Valójában ezzel nincs is semmi gond, szerencsére ez kellő ösztönzést nyújt az új játékok készítőinek, hogy megpróbálják elérni azt a magasra tett lécet.
Na de mi lesz a single player mókákkal? Badarság lenne azt állítani, hogy azok közt nincs jó alkotás, aki ilyet állít, az még sosem játszott indie játékokkal, melyek bár kisebb költségvetésből, kevesebb reklámmal jöttek a világra, de cserébe felettébb kreatívak és lebilincselőek. Imádjuk az indie játékokat, és ezek szinte mindegyike single player. Nem azért, mert nem volt pénz a multit is elkészíteni, hanem azért, mert amit egy ilyen korlátolt erőforrású stúdió létre tud hozni, azt egyedül, magányunkban kell megtapasztalnunk és élveznünk.
Egy ilyen közelgő alkotás az Exoplanet: First Contact. Első ránézésre bárki azt mondhatná, hogy hát ez is egy túlélős multiplayer móka lehet, egyszemélyes sandbox hülyüléssel megtoldva. Részben igaza lehet a túl hamar ítélkezőknek, de az Exoplanet sokkal többet nyújt annál, hogy ennyivel elintézhessük. Az első videók és képek kevésbé meggyőzőek, mint azok az órák, amiket eltölthet velük a gyanútlan játékos.
Spagetti-western, űrhajókkal
A Kiskstarteren felépülő űr-western még nem szedett össze annyi pénzt, hogy a fejlesztők minden terve valóra válhasson, de már így is van a zsebükben annyi támogatás, hogy összerakhassanak egy jó játékot. A jelenlegi early access állapot csak első ránézésre üres, hiszen még fele sincs kész a tényleges játékmenetnek, de én mégis több órára a képernyő előtt ragadtam. Az Exoplanet meglepő módon sokkal többet nyújt, mint amire egy mai hasonló kaliberű játéknál számítana a többség.
A sztori szerint az Exoplanet, azaz K'Tharsis egy többnyire sivatagos, nem túl barátságos hely. Rossz hírének a szélsőséges természeti viszonyok, a meglehetősen agresszív élővilág, és a még agresszívabb helyiek adnak hitelt, így K'Tharsis nem is sorolható a civilizált világok közé. Mégis ezrek és ezrek utaznak ide, gazdagság és hírnév reményében, ugyanis a bolygón található az Exoplanet világának legértékesebb nyersanyaga, az antigravium. A Terraform mega-cég rabszolgákkal bányásztatja az értékes anyagot, miközben temérdek egyéni vállalkozó és suhanc érkezik ide, hogy szerezzen egy keveset a profitból. Ez miatt persze megszámlálhatatlan viszály, elmérgesedett frakció helyzetek, bűnözések, nyomor és technológiai elkorcsosulás figyelhető meg K'Tharsison, miközben ironikusan a gazdaság az arany korát éli épp meg. A feltérképezetlen sivatagban megannyi kincs, megannyi kaland várja az utazókat, akiknek csak a korrupció és a hatalomvágy állíthat akadályt.
Emlékeztet ez a felállás titeket valamire? Igen, minden létező Western alapját szolgálja a fent leírt szituáció. Barátságtalan sivatagos környezet, rabszolgák izzadnak vért a bányákban, vonatok szelik át a végtelen prérit, szerencsevadászok és bűnözők küzdenek a megélhetésért, szabadságért, sikerért és hatalomért egy korrupt cég árnyékában. Ez bizony egy tipikus western világ, és mi ennek nagyon örülünk. Az pedig hogy mindezt megfejelik egy steam és cyberpunk stílussal, az már csak hab a tortán.
Karakterünk, Jack Sharp a K'Tharsison ébred, hajó és felszerelés nélkül, teljesen magára hagyva. Semmit nem tudunk magunkról vagy a világról a játék kezdetekor, egyszerűen csak útnak ereszt minket a játék, sétálgassunk a sivatagban, ahol minden ami mozog meg akar enni. Sok útvonal, barlangok, kanyonok, végül találunk egy hús-vér embert, és találkozhatunk az Exoplanet első meglepetésével: párbeszédek. A játékban eléggé részletes és informatív beszélgetéseket folytathatunk a helyiekkel, az első „áldozatunk” pedig szépen elmeséli az alapokat a bolygóról, a helyi hatalmi viszonyokról, mi pedig a válaszainkkal építhetjük fel az előtörténetünket. Választhatunk, hogy Jack hogyan érkezett a bolygóra, ami lehet a szerencsétlen balesettől a rosszul sikerült csempész tárgyalásokig bármi. A beszélgetés végén két küldetéssel és egy céllal leszünk gazdagabbak: el kell jutnunk a nagyvárosba, hogy kerítsünk magunknak tisztességes felszerelést, és egy hajót, hogy elhúzzunk innen. Az út viszont hosszú, tele van veszélyekkel, és túlságosan könnyű eltévedni a végtelen kanyonok labirintusában. Jacket irányítva hamar arra a következtetésre jutunk, amire ő is: lehet megérné a bolygón maradni, és profitot csinálni.
Pénz, fegyverek, hajók, homok, homok, homok...
Ugyanis a játékmenet a következőképpen néz ki: adott egy tényleg elismerésre méltó méretű terület, ami szabadon bejárható. Vannak érdekesebb mérföldkövek, elrejtett kincsek a kanyonban szörnyet halt szerencsétlenek hullái mellett, esetleg elhagyatott táborokra is bukkanhatunk. A föld mélyébe vezető barlangok szörnyeteg tengere mögött természeti kincseket is kimenthetünk, mindezeket pedig később nagyon jó summáért eladhatjuk. Mert bizony egyre több és több helyivel fogunk találkozni, megpillantjuk az első falvakat, gyárakat, bányákat és városokat, ahol rettenetesen rossz modorú és bizalmatlan haramiák fogadnak bennünket. Még nem tudni, mi hol állunk a hatalmi viszonyok kereszttüzében, így mindenkinek kedvére tehetünk, ha elfogadjuk a küldetéseiket.
A küldetések elég sokfélék történeteikben, még ha technikailag a menj A-ból B-be, vagy keresd meg ezt és vidd el ennek sémát is követik. A beszélgetéseknek hála ezek a feladatok nem lesznek üresek vagy egyhangúak, mert mindegyik mögött van egy cél, egy történet, egy karakter, és számos küldetéssel találkoztam amik végül egybe fonódtak. Számunkra igazából a cél az, hogy a világ karaktereinek kedvére tegyünk, pénzt kapjunk a fáradozásainkért, és a pénzből felszereljük magunkat az újabb utakhoz.
Szükségünk lesz a jobb páncélokra, hiszen a vadon szörnyei, és az ide érkező haramiák fegyverei gyorsan szétkaphatják karakterünket. A harcmodorunk gondos megválasztása is ajánlott, mivel a játékban fellelhető több -féle lőfegyver, de a közelharcra is gondolnunk kell. Ennek megfelelően találhatunk, vásárolhatunk, vagy épp készíthetünk különböző rövid vagy hosszú távú lőfegyvereket, azokra kiegészítéseket, továbbá közelharcra alkalmas bökőkkel, husángokkal vagy elektromos pálcákkal szerelhetjük fel magunkat. Most még nem kell törődnünk a karakter éhségével és szomjúságával, de az ezt a célt szolgáló felület már bent van a játékban. Ez azt jelenti, hogy nem lesz elég lőszerből feltankolni egy-egy kaland előtt, hanem gondoskodnunk kell élelemről és vízről az útra, mert ha ezekből kifogyunk, akkor vagy találunk a természetben segítséget, vagy végünk.
Egy űr-cowboy mindennapjai
Ha már van a zsebünkben egy kis suska, és a zsákunk is tömve van alapanyogakkal, megbarátkozhatunk a crafting rendszerrel is, mely jelenleg röhejesen egyszerű, és félkész, de a lényege és célja tisztán látszik. Készíthetünk magunknak fegyvert, páncélt, túlélésünket segítő bizgentyűket, esetleg fejlesztéseket. Létrehozhatunk tereptárgyakat, melyeket a földre rakva emelhetünk magunknak tábort, komolyabb ráfordítással akár egész kis menedékhelyet rittyenthetünk a sivatagba. Az építkezés és craftolás egy nagyon jó színesítő eleme a játéknak, habár még csak töredéke látszik az earyl access jelenlegi állapotában, így ezt még várjuk ki.
Mindenesetre a jól felszerelt bandita megtömi a zsebét, kapcsolat rendszert épít ki magának, ahogy mi is tenni fogjuk. Hosszú beszélgetések során tisztázzuk ki karakterünk személyiségét és motivációit, miközben egyre több infó derül ki számunkra a világról és a lakóiról. Több idegen faj is felbukkan, mindegyiküknek saját személyisége és kultúrája van, amik közt akadnak határozottan izgalmas történetek is. Felröppennek a mesék a sivatag titkairól és elrejtett értékeiről is, amiket aztán felkutathatunk. Gyakorlatilag a játék a Fallout játékmenetére emlékeztet a legjobban, csak a beszélgetések részletesebbek, a túlélés nehézkesebb.
Állítólag lehet majd saját sivatagi járművünk, ami megkönnyíti a dűnéken való átkelést, na meg védelmet nyújt a jelenleg áthatolhatatlan homokviharok ellen. Azt is rebesgetik, hogy saját űrhajót is eszkábálhatunk majd magunknak, ami jó hír, abban az esetben ha a hajó nem csak gyors utazást fog szolgálni, hanem tényleg a sivatag fölé emelkedhetünk, és felfedezhetünk. Már most vannak olyan pontjai az egyes területeknek, ahova lehetetlenség felmászni, pedig messziről érdekes körvonalak rajzolódnak ki, amiket szívesen megnézne az ember közelebbről. Reménykedjünk, hogy a felfedezés és utazás kibővül majd a repüléssel. Na meg kérdéses az is, hogy elhagyhatjuk-e majd K'Tharsist, hogy meglátogassunk egy űrállomást, vagy holdat a közelben. Elrugaszkodott gondolat, de az Exoplanet okozott pár olyan meglepetést, ami miatt veszem a bátorságot, és ilyen ötleteknek is esélyt adok.
Grafikailag azt mondanám, hogy korrekt a látvány, érdekesek a területek megjelenései, izgalmasak az idegen fajok, a helyi települések pedig jellegzetes, de részletesen kidolgozott koszfészkek. Maga a motor elég jól működik, a folyamatosan előttünk felépülő területeknek hála a játék minimálisan tölt, nincs szükség területek közti átkelésre. Ahogy láttam, a motor lehetőséget ad a nagyon könnyű modolhatóságra, így a jövőben az ügyesebb rajongók megtölthetik a játékot tetszés szerint olyan tartalmakkal, melyeket szívesen látnának a már meglévők mellett. Ez még akár jól is elsülhet, tekintve hogy ha az építkezés megvalósul a játékmenetben, ott az rpg elemekre csak a játékosok kis része fog koncentrálni, és a maradék azon fog fáradozni, hogy felépítse a saját városát, vagy űrhajóját.
Természetesen akik úgy döntenek, hogy nekiülnek az Exoplanet early accesnek, azok számítsanak rá, hogy még nincs túlzottan optimalizálva a játék. A környezet is lassan ölti magára az élesebb textúrákat, pár modell késve tölt be, a hangok néha késnek, tehát csupa olyan jelenséggel találkozhatunk, amik alapvetőek egy alpha stádiumtól, de azért jó tudni róla előre. Szerencsére engem egyik anomália sem zavart különösebben, a játékmenetet nem akadályozták a még kidolgozatlan elemek.
Első benyomások
Az Exoplanet: First Contact jelenleg egy kellemes felfedezős-túlélős rpg, amiből még rengeteg dolog hiányzik, és nagyon biztató a jövő. Ráadásul ha valaki utánanéz a neten, akkor azt fogja látni, hogy a fejlesztők órási hangsúlyt fektettek a játék hátterének kidolgozására, így egy tonna színesítő szöveget, novellákba illő történeteket és leírásokat fogunk találni, megannyi fantasztikus koncepciós rajzzal és grafikus munkkával. Komolyan veszik a srácok az Exoplanet világának felépítését és ápolását, ami már most kellemesen lecsapódik az early accessben is. Nagyon bizakodóvá teszi az érdeklődőket ez a hozzá állás, és én is szívesen gondolok reménykedve a játék jövőjére.
Akinek bejön a felfedezésre és túlélésre koncentráló TPS rpg műfaja, az mindenképp nézzen rá a játékra, és a fejlesztés későbbi szakaszában próbálja is ki, mert az Exoplanet: First Contact egy nagyon ígéretes játék, amire szerintem érdemes lesz odafigyelni. Bár még sok a buktató, és a játékmenet is igényli még a bővítést és fejlesztést, de ha beváltják az ígéreteket és reményeket, akkor az Exoplanet jó eséllyel egy év meglepetés játéka is lehet.
