Ez egy meglehetősen személyes hangvételű élmény cikk lesz, ezért előre is elnézést a cikk struktúrája kapcsán.
A küldetés papíron teljesen hétköznapinak indult. Öt darab Shredder Gyro alkatrészt kellett begyűjtenünk, ezért két haverommal trióban vágtunk neki Stella Montis veszélyes ipari komplexumának. A térkép már önmagában is az egyik legfeszültebb helyszín a játékban. A többszintes épületek, a szűk belső folyosók, a különböző gépegységek és a folyamatos ARC-jelenlét miatt minden emelet újabb csapdát és újabb lehetőséget rejt. Mire összegyűlt az öt szükséges alkatrész, már az utolsó tíz percbe fordult az expedíció, és mindenki pontosan tudta, hogy innen már a kijutás jelenti az igazi kihívást.
A problémák egyetlen pillanat alatt kezdődtek. Az egyik Porszívó elkapta az egyik társamat. Segítségére siettem, de alig rendelkeztem néhány HP-val, így néhány másodperccel később én is ugyanarra a sorsra jutottam. Mintha ez még nem lett volna elég, két Podpók is a helyiségben kóborolt, így a harctér teljes káosszá változott. Ekkor lépett színre harmadik társunk, aki megpróbálta megmenteni a helyzetet. Már láttuk a kiutat, már közel voltunk a stabilizáláshoz, amikor a végzet egyetlen rossz pillanatban közbeszólt. Miközben a Shreddert lőtte, egy pók pontosan elé ugrott. Az automata tűz ráfordult a célpontra, a Shredder pedig olyan sorozatot engedett ki, amely végül az utolsó talpon maradt csapattársunkat is elsöpörte.
Ott feküdtünk mindannyian a komplexum negyedik emeletén.
Nálam egy MK3 Survivor hátizsák volt tele értékes felszereléssel. Az egyik társamnál ugyanez. A küldetéshez szükséges öt Shredder Gyro alkatrész végre a birtokomban volt. A csapat Discordon már gyakorlatilag temette a próbálkozást. Ők feladták. Én még nem.
Nyolc perc maradt.
A legtöbb extraction játékban ilyenkor véget ér a történet. Az ARC Raiders azonban különleges módon jutalmazza az elszántságot. Centiméterről centiméterre kezdtem kúszni. Találtam egy elhagyott bőröndöt, amely végül rögtönzött lépcsőként szolgált. Az apró tárgy segítségével sikerült felküzdenem magam egy párkányra, ahonnan végül lezuhantam az alsóbb szintre. A helyzet nevetséges volt, ugyanakkor éreztem, hogy minden méterrel közelebb kerülök a kijutáshoz.
És ekkor történt az a pillanat, amelyet ma sem tudnék reprodukálni.
A sors pontosan egy másik Raider mellé ejtett le.
Egy teljesen ismeretlen játékoshoz.
Olyan valakihez, akinél történetesen újraélesztő is volt.
Ha valaki ezt egy előre megírt forgatókönyvbe tenné, talán túlzásnak éreznénk. A Stella Montis azonban másképp gondolta. A Raider felélesztett, intett, hogy siessek, mert a térkép hamarosan összeomlik, én pedig futásnak eredtem. Néhány percig még láttam magam előtt, aztán a pánik, a lövések és a káosz szétválasztott bennünket. Soha többé nem találkoztunk azon az expedíción.
A következő percek tiszta adrenalinban teltek. Discordon két halott csapattársam próbált irányítani. Nyitották a térképet, mondták az útvonalakat, számolták az időt. Én futottam. Néha rossz irányba. Néha jóba. A háttérben folyamatosan hallottuk a térkép összeomlásának figyelmeztetéseit. A kijárat végül az utolsó pillanatok egyikében bukkant fel előttem. Aktiváltam.
Sikerült. Vagy legalábbis azt hittem.
Néhány másodperccel a kivonás aktiválása után egy Burner lövedéke érkezett valahonnan a káoszból. Elért. Elestem. Megint.
Ott feküdtem a földön. A metrovonat viszont már úton volt. És a vonat nem vár... És a vonat gyorsabbnak bizonyult, mint a halál.
Miközben a képernyőn már szinte minden elveszettnek tűnt, a kivonás elindult, a rendszer elfogadta a menekülést, és végül magával vitt a Stella Montis poklából. Az öt Shredder Gyro alkatrész, a hátizsák, a loot, minden túlélte.
A történet azért maradt velem azóta is, mert tökéletesen megmutatja, hogy az ARC Raiders miben különbözik sok más extraction shootertől. A játék rendszerei folyamatosan olyan helyzeteket generálnak, amelyekből személyes legendák születnek. Egy rosszul időzített mentési kísérlet. Egy véletlenül megjelenő idegen Raider. Egy elhagyott bőrönd, amely lépcsővé válik. Egy utolsó másodpercben érkező vonat. Egy küldetés, amely legalább három különböző alkalommal végződhetett volna teljes kudarccal.
A loot fontos volt. Az öt Shredder Gyro alkatrész is fontos volt. Mégsem ezekre emlékszem. Hanem arra a pillanatra, amikor a Stella Montis romjai között rájöttem, hogy az ARC Raiders a legjobb formájában olyan személyes, adrenalin pumpálta történeteket képes alkotni, amelyeket előre megírni egyszerűen lehetetlen.