A Marvel’s Wolverine a PlayStation Store-on jelenleg 4.83-as átlaggal áll több mint ötezer értékelés alapján. A játékosok többsége imádja. Ugyanakkor a kritikai fogadtatás és a streamer-reakciók már korántsem ennyire egységesek. Van, aki 9-esnek érzi, van, aki 6 és 8 pont körül áll meg. Ez a megosztottság nem véletlen, és nem is csak ízlés kérdése. Két markáns gyengeség fut végig a játékon, amelyekkel szinte mindenki találkozik, csak másképp értékeli őket.
Az első, és talán legfontosabb probléma a harcrendszer. Az Insomniac egy brutális, véres, agresszív közelharcot rakott össze, ami az első órákban tényleg nagyon jól esik. A karmok, a Rage-mérő, a parryk, a falhoz rúgások és a kivégzések látványosak, a DualSense pedig sokaknak átadja a súlyérzetet. A gond az, hogy ez a rendszer alig fejlődik. Néhány óra után ugyanaz a ciklus ismétlődik: parry, stun, Square-spammelés, ugrás a következő célpontra. Az új képességek és ellenségtípusok nem kényszerítenek igazán új taktikára. Sok streamen és review-ban pontosan ez jön le: szolid, stilizált, véres brawler, de hiányzik belőle az a kemény, fizikai impakt és a folyamatos frissesség, amit a Spider-Man vagy az Arkham-játékok ütéseinél még nézőként is érezni. Van, akinek ez bőven elég, van, akinek egy idő után levegő-boxolásnak tűnik.
A második nagy hiba a struktúra. Rengetegen vártak egy Spider-Man-léptékű, nyitottabb, városi és vadonbeli, side quest-ekkel, motoros szakaszokkal, felfedezhető világú Wolverine-élményt. Ehelyett egy lineárisabb, fókuszáltabb, karakterközpontú akciójátékot kaptak. Az Insomniac szándékosan nem ment el a nagy open-world irányba, és ez sokaknak csalódás. A történet és a karakterek erősek, a hangulat sötét és súlyos, de a világ nem adja azt a szabadságérzetet és tartalmi sűrűséget, amit a legtöbben előzetesen elképzeltek. Ettől a játék sokak szemében „kisebb” lett, mint amire számítottak.
Ez a két pont – a harc egyhangúsága hosszú távon, és a vártnál zártabb struktúra – magyarázza a megosztottságot. A játékosok, akik a brutális, karakterhű közelharcra és a sötét hangulatra vágytak, magasra értékelik. Akik pedig nagyobb világot, változatosabb harcot és több felfedezést vártak, azoknál hamarabb elkopik az élmény. A kritikusok és a streamerek között is pontosan ez a törésvonal látszik.
A Marvel’s Wolverine nem rossz játék. Sőt, sok szempontból nagyon jól sikerült. De ez a két gyengeség annyira központi, hogy lehetetlen nem észrevenni őket. És amíg ezek megmaradnak, addig a fogadtatás is megosztott marad.