A Yerba Buena egy első személyű, FPS puzzle-platformer, ami már a nevével is játszik. A San Francisco régi nevét viseli, és ezzel egyszerre utal a város történelmére és mai „jó fű” kultúrájára. A játék a hetvenes években játszódik, de hamar kiderül, hogy ez csak a felszín. A valódi téma sokkal mélyebb és metafizikusabb. A játékot a berlini Mad About Pandas stúdió fejlesztette, akik már 2005 óta készítenek innovatív játékokat és interaktív installációkat, és 2023-ban jelentették be a partnerséget a kedvenc videojátékos kiadómmal, a francia Focus Entertainment-tel, akik az elmúlt években több izgalmas indie és AA címet is a piacra dobtak. Ez a kombináció már önmagában ígéretes volt, és a Yerba Buena végül egy nagyon egyedi, ha nem is tökéletes alkotás lett.
A történet eleinte egyszerűnek tűnik. Barb, egy fiatal nő, aki nemrég költözött San Franciscóba, éppen rossz napot fog ki. Defektet kap a biciklije, elkésett egy állásinterjúról, és hamarosan egy motoros banda támadásának esik áldozatul. Barátját, Russellt elrabolják, őt pedig kidobják az autóból. Ekkor azonban a kezébe kerül egy rejtélyes eszköz, az Oscillator, és innentől kezdve a játék egyre furcsább és metafizikusabb irányt vesz. Kiderül ugyanis, hogy amit játszunk, az valójában egy videojáték a videojátékon belül. Barb nem a főhős, ő csupán egy NPC, míg a Russellt elrabló motoros a „játékos”. Ez a Free Guy-féle koncepció nagyon jól van megvalósítva, out-of-bounds markerekkel, ismétlődő körforgással, fejlesztői audio logokkal és egy nagyobb cselekménnyel, ami a mesterséges intelligenciáról és a játékok világáról szól. A sztori célja nem az, hogy epikus legyen, hanem hogy kérdéseket tegyen fel. Mi történik azokkal a karakterekkel, akiket a játékosok sosem irányítanak? Mi van a világ határain túl? És mi történik, ha egy NPC rájön, hogy csak egy program? Ez a réteg nagyon izgalmas, és bár néha kissé kaotikusnak tűnik a cselekmény, folyamatosan fenntartja a kíváncsiságot, hogy mi jön most.
A játékmenet erősen emlékeztet a Portal sorozatra, de nem másolat. Itt nem portálokat lövünk, hanem fizikai tulajdonságokat másolunk tárgyakról tárgyakra az Oscillator segítségével. A fegyver három fő képességet kínál, mozgás másolását, gázneművé tételt és rugalmasságot, és ezeket a tulajdonságokat kombinálhatjuk is. A mechanika meglepően mély, és a játék szépen vezeti be az új képességeket. Az első félben még játékos, humoros feladatok vannak, míg a második félben már komolyabb, több lépcsős, néha kifejezetten gonosz puzzle-k jönnek. A játék négy-öt óra alatt végigjátszható, és fontos hangsúlyozni, hogy a manapság bevált trendi szokások kapcsán nincs grind, se farmolás és sem pedig loot. Ez egy tiszta puzzle-platformer retro-kaland, ahol a cél a környezet átalakítása és a rejtvények megoldása.
A grafika stílusos és egyedi, de őszintén szólva elavultnak érződik. A festett, rajzos megjelenés erősen emlékeztet a Team Fortress 2 korszakára, iszonyatosan rajzos, vastag vonalakkal és egyszerű textúrákkal. Ez szándékos választás lehet, hiszen egy régi videojáték világában járunk, de a 2026-os évhez képest már túlságosan is retrónak hat. A modellek merevek, az animációk átmenetei sokszor darabosak, és összességében az az érzésünk támad, mintha a játékfejlesztés tizenöt évvel ezelőtt ragadt volna le. Értjük mi, hogy szándékos és kreatív döntés volt a látványvilág meghatározása. Ezzel szemben a hangzásvilág sokkal erősebb és mélyebb munkát tükröz. Az effektek, a zene és a szinkronhangok példaértékűek. A hangok tökéletesen illeszkednek a hetvenes évek hangulatához, anélkül hogy erőltetetten vintage lenne, és ez az a terület, ahol a Yerba Buena igazán kiemelkedik, és ez az, ami ellensúlyozza a grafika gyengeségeit.
A legnagyobb hibája a játéknak talán a második félben fedezhető fel, ahol a nehézség hirtelen megugrik, és a szintek sokkal hosszabbak lesznek. Többször előfordult, hogy saját magunknak generáltunk lehetetlen helyzetet, és ilyenkor csak a főmenübe való visszalépéssel és a folytatás választásával lehetett újraindítani a szekciót, ami 2026-ban már idejétmúltnak érződik. Végül pedig a kamera okozott néha problémákat szűkebb helyeken, ahol nem láttuk pontosan, hová kell ugranunk vagy mit kell céloznunk.
Végülis a Yerba Buena egy okos, ambiciózus és nagyon egyedi játék, ami a meta történetével és az Oscillator mechanikájával próbál kitűnni a mezőnyből. Nem tökéletes, de van benne annyi ötlet és szeretet, hogy megérje a pénzt és az időt. Ajánlott azoknak, akik szeretik a Portal-féle gondolkodtató puzzle-ket, nem bajuk a meta, önreflexív történeteket, és elfogadják, hogy egy játék rövidebb, de annál jobban kidolgozott legyen. Viszont nem igazán ajánlott azoknak, akik modern, élethű grafikát várnak, hosszú, epikus kalandokat keresnek, vagy frusztráló nehézségugrásokat és technikai problémákat nem tolerálnak.
| 🎮 Review | ⭐ Review Score |
|---|---|
| A Yerba Buena egy okos, meta rétegű puzzle-platformer, ami a Portal-féle mechanikát ötvözi egy videojátékon belüli világ izgalmas koncepciójával, és bár a grafikája kissé elavultnak hat, a hangzásvilága és az ötletgazdagsága miatt egyértelműen megéri a figyelmet. | 7.8 |