A 007: First Light körül most már tisztábban látod, milyen irányba mozdul az IO Interactive, és ez a tempóváltás rögtön érezhető. Ahogy olvasod Andreas Krogh szavait, látod, hogy a stúdió nem a Hitman lassú, kimért ritmusát akarja átültetni Bond világába, hanem egy folyamatos előrehaladást, ahol minden mozdulat lendületet ad. A Ubisoft vagy a Sony ilyenkor nagyívű akciót tolna előre, az IO viszont a saját elegáns, precíz megoldását keresi.
A Hitman mindig is egyfajta logikai tér volt, ahol figyeltél, kivártál, elemeztél, és csak akkor léptél, amikor minden a helyére került. A Bond‑játékban viszont már az első pillanatban ott lesz előtted több út, és te érzed, hogy bármelyiket választhatod, mert a játék arra épít, hogy haladj, reagálj, sodródj tovább. A stealth itt is jelen van, csak nem lassít, hanem húz magával.
A Game Informer interjúból az is kiderül, hogy az IO nem akarja összemosni a két ikonikus figurát. Agent 47 hideg, módszeres, Bond viszont lendületes, elegáns, és mindig készen áll arra, hogy az első adandó lehetőséget kihasználja. A Rockstar Games vagy az Xbox stúdiói gyakran építenek nagy, filmszerű jelenetekre, az IO viszont most egy olyan játékmenetet farag, ahol a gyors döntések adják a feszültséget.
Ahogy ezt végiggondolod, érzed, hogy a 007: First Light nem egy Hitman‑átöltöztetés lesz, hanem egy saját ritmusú, saját energiájú játék, amely tiszteletben tartja a Bond‑mítoszt. A stúdió pedig pontosan tudja, hogy a játékosok ezt várják: egy olyan világot, ahol a stealth nem lassít, hanem előre lök, és ahol minden pillanatban ott vibrál a következő lépés lehetősége.