A hír mögött ott lüktet az a furcsa, játékos titok, amit a Larian mindig szeret elrejteni a világaiban, és ahogy olvasod, érzed is, milyen jóleső ez a visszatekintés. Úgy ülsz előtte, mintha egy régi fotót néznél, amin már akkor ott vibrált valami, aminek a súlyát csak évekkel később érted meg. A Baldur’s Gate 3 árnyéka már a Divinity Original Sin 2 fölött lebegett, és most, hogy tudod, milyen lett végül, egészen másként rezeg benned ez az egész.
Ahogy Swen Vincke mesél róla, látod magad előtt azt a nyári időszakot, amikor a stúdió még a DOS2 utolsó simításait végezte, miközben a fejükben már ott kavargott a következő nagy dobás. A Ubisoft vagy a Rockstar Games ilyenkor óriási falakat húzna a projektek közé, a Larian viszont olyan, mint egy műhely, ahol a gondolatok átfolynak egyik asztalról a másikra. A túl direkt utalást finomítani kellett, és ettől az egész még izgalmasabb lett, mintha egy titkos üzenetet rejtenél el valakinek, akiről tudod, hogy egyszer majd megtalálja.
A Mind Maggots, a furcsa távoli világ emlegetése, a polipszerű lények és a Grand Design mind olyan apró rezdülések, amelyek most már teljesen más fényt kapnak. Úgy érzed, mintha visszamenőleg is összekapcsolódna benned a két játék, mintha a Divinity már akkor is azt súgta volna, hogy a Larian valami sokkal nagyobbra készül. És ahogy ezt olvasod, benned is ott motoszkál a gondolat, hogy a Baldur’s Gate 3 vajon milyen titkokat rejt a következő Divinity felé.
És persze ott a játékos kíváncsiság, ami soha nem alszik ki benned. Ahogy a Larian világaiban barangolsz, mindig keresed azokat a kis jeleket, amelyek túlmutatnak a jelen pillanaton. A Baldur’s Gate 3 most már egy új nagy korszak alapja, és te érzed, hogy a stúdió következő lépése is ott lapul valahol a sorok között. Csak vár rád, hogy észrevedd.