A Killing Floor nem egy olyan franchise, amiről a tévében hallasz naponta, vagy ami milliós reklámkampányokkal nyomul, bár annak ellenére sokszor ingyenesen be lehetett aktiválni az első két részt. Ez végülis egy underground legenda, egy igazi gyöngyszem a zombiirtós játékok tengerében, ami valahogy sosem megy ki a divatból, és tudjátok miért? Mert egyszerűen nagyszerűen csinálja azt, amit csinál. Emlékszem, az egész még egy Unreal Tournament 2004 modként indult. Ki gondolta volna, hogy egy rajongói projektből kinövi magát egy olyan széria, ami ennyi év után is képes releváns maradni? A Killing Floor alapvetése mindig is pofonegyszerű volt: te és a csapatod szemben a Zedek hordáival. Nincs bonyolult sztori, nincs nyílt világ, nincs felesleges sallang. Csak a túlélés, a mészárlás és a tiszta adrenalin. Ez az, ami az első perctől kezdve beszippantott, és ami miatt a mai napig elő-előveszem a játékokat. A modból aztán megérkezett az első Killing Floor, ami már önálló játékként tette le a névjegyét. Az a sötét, nyomasztó hangulat, a brit akcentusú kiáltások, a metálzene és persze a Zedek - amelyek majdhogynem teljesen egyedivé tették ezt a franchise-t. Nem akart Left 4 Dead lenni, nem akart valami nagy történetet elmesélni, csak annyit akart, hogy jól érezd magad, miközben szétlövitek a csúf lényeket a hordamód szerű játékmódban. Ez a franchise a lényegre fókuszál: a zsigeri, szórakoztató, csapatra épülő mészárlásra. Nincs felesleges sallang, csak tiszta akció és a barátok, akikkel a hátadat őrizitek. Ez az, amiért a Killing Floor sosem fog kimenni a divatból, és amiért mindig is helye lesz a kooperatív FPS-ek panteonjában. Amíg vannak Zedek és vannak játékosok, akik szeretik szétszedni őket, addig a Killing Floor széria is élni fog.
Képzeld el, hogy a világ, amit ismertél, már csak egy távoli emlék. A városok romokban, az utcákat vér borítja, és a levegőben a félelem és a rothadás szaga terjeng. Nem egy szimpla apokalipszisről beszélünk, hanem a Killing Floor univerzumáról, ahol az emberiség jövője egy csapat zsoldos kezében van, akiknek a célja nem más, mint a túlélés és a mutáns hordák lemészárlása. Ez a franchise nem a grandiózus történetmesélésről szól, hanem arról a zsigeri, könyörtelen harcról, ami a Killing Floor 3-ban is a tetőfokára hág. De mi is történt valójában, és mi hajtja ezt a véget nem érő mészárlást? Az egész káosz a Horzine Biotech nevű, látszólag jó szándékú, de valójában gátlástalan vállalatnak köszönhető. Egy titkos laborban, a tudomány nevében, de a profitszerzés és a katonai fölény vágyától vezérelve, emberi klónokat hoznak létre. Ezeket a klónokat, vagy ahogy mi hívjuk őket, Zedeket, arra tervezték, hogy a jövő tökéletes szuperkatonái legyenek. De ahogy az már lenni szokott a horrorfilmekben és a videojátékokban, valami balul sült el. A kísérletek elszabadultak, a Zedek kiszabadultak a laborokból, és ami kezdetben csak egy helyi incidensnek tűnt, az hamarosan globális járvánnyá fajult. A járvány központjában pedig ott állt a Horzine vezérigazgatója, Kevin Clamely, a Patriarch. Ő volt az első és egyben a legintelligensebb Zed, egy groteszk, félig ember, félig gép monstrum, aki a saját teremtményeinek élén állt. Ő a franchise fő mozgatórugója, az a gonosz zseni, aki elindította a világvégét, és akinek a célja a teljes pusztítás és a saját, torz víziójának megvalósítása. A Zedek tehát nem egyszerű zombik, hanem biológiai fegyverek, amelyek a Horzine kísérleteinek eredményei, és mindegyiknek megvan a maga rémisztő funkciója.
A Killing Floor 3 egy még sötétebb, még reménytelenebb jövőbe kalauzol el minket, mint az előző részek. A világ már nem csak a járvány kezdeti fázisában van, hanem teljesen elmerült a káoszban. olyam mintha egy nyavalyás trend lenne ez az állapot. A túlélők szétszóródtak, és a Horzine fenyegetése továbbra is égető. A játékban mi, a zsoldosok egy kis csoportja vagyunk, akik valamilyen okból – legyen az pénz, a túlélés ösztöne, vagy egyszerűen csak a Zedek lemészárlásának perverz élvezete – felvesszük a harcot a hordákkal. A célunk egyszerű: túlélni a hullámokat, és közben teljesíteni a kisebb-nagyobb feladatokat, amik a pályákon felmerülnek. Ez lehet egy bizonyos terület megtisztítása, egy generátor bekapcsolása, vagy egyszerűen csak a végső boss, a Patriarch (vagy valamelyik új, hasonlóan undorító teremtmény) legyőzése. A játék fő mozgatórugója a folyamatos túlélésért vívott harc, és az a tudat, hogy minden egyes hullámmal egyre erősebb, egyre gusztustalanabb Zedek rohamoznak majd minket. A Killing Floor 3 története nem egy lineáris narratíva, amit végigjátszol, és aztán vége. Inkább egy folyamatos küzdelem, ahol minden egyes meccs egy újabb fejezet a túlélők krónikájában. A pályák, a környezeti részletek, a Zedek megjelenése mind-mind elmesélnek egy darabot a világról, ami a Horzine miatt elpusztult. A Killing Floor lore-ja a részletekben rejlik. Minden egyes Zed típusnak megvan a maga története, a maga szerepe a Horzine kísérleteiben. A Clotok az alap klónok, akik csak megragadnak és lassítanak. A Siren a hangjával pusztít, a Bloat savat hány. A Scrake és a Fleshpound pedig a Horzine igazi szörnyetegei, akik a legkeményebb kihívást jelentik. Mindegyikük a tudomány eltorzult arcát mutatja be, és mindegyikük a Horzine bűneinek élő bizonyítéka. A játék nem ad egyértelmű "boldog befejezést". A Killing Floor univerzumában a harc sosem ér véget. Lehet, hogy legyőzöd a Patriarch-ot, de mindig lesznek újabb Zedek, újabb fenyegetések a holnap háborújában. A végkifejlet mindig az, hogy a zsoldosoknak újra és újra fel kell venniük a harcot, hogy valahogy fenntartsák a reményt egy jobb jövőre, vagy legalábbis a saját túlélésüket biztosítsák. Ez a véget nem érő háború az, ami a franchise igazi esszenciája.
Amikor a Killing Floor 3-ban a pályákra gondolok, rögtön az ugrik be, hogy ezek nem csak sima hátterek a mészárláshoz. Ezek a területek önmagukban is a játék részét képezik, tele vannak stratégiai pontokkal, szűk folyosókkal és hatalmas, nyitott terekkel, ahol a Zedek hordái támadnak ránk. Képzeld el, hogy az egyik pillanatban egy rozzant gyártelepen szorongtok egy kis szobában, ahonnan csak egy szűk folyosón át lehet kijutni, a következőben pedig egy lerombolt város kihalt utcáin rohangáltok, miközben minden irányból érkezik a veszély és miközben a közeli támadótornyokat beaktiváltátok. Minden pálya más és más, és ez az, amiért az elején annyira friss az élmény. Van, ami kifejezetten a szűk terekre épül, ahol a sörétes puskás és közelharcos kasztok (mint a Support, Ninja vagy a Firebug) brillírozhatnak, mert könnyű beszorítani az ellenséget. Más pályák viszont nyitottak és tágasak, tökéletesek a Sharpshooter-öknek, akik messziről szedhetik le a célpontokat, vagy a Commando-knak, akik a tömegben tudnak pusztítani a rohampuskáikkal. A pályatervezés ráadásul mindig ösztönöz a stratégiai gondolkodásra. Hol barikádozzuk el magunkat? Melyik a legjobb menekülési útvonal, ha beszorulunk? Hol van a "szűk keresztmetszet", ahol a Zedek feltorlódhatnak? Ezek a kérdések minden kör elején felmerülnek, és a csapatoknak gyorsan kell dönteniük, különben a hordák elsöprik őket. A Horzine kutatóintézeteinek elhagyatott folyosói, a lerombolt városrészek sivár utcái, vagy épp egy elöntött csatornarendszer – mind-mind a Killing Floor univerzum részletes, borzalmas díszletei.
És itt jön az, amitől én személy szerint nagyon felvillanyozódtam, és ami igazán kiemelheti a Killing Floor 3-at a többi hullám alapú játék közül: a bázisunk, ahol felszerelkezhetünk és felkészülhetünk a következő mészárlásra. Képzeld el, hogy ez nem csak egy unalmas menü, hanem egy valódi, interaktív központ, hasonlóan a Helldivers 2 csillaghajójához, vagy a Darktide Mourningstarjához. Ez az ötlet zseniális, hogy erre gondoltak, és hogy áthozták! Áthozták még a Helldivers 2 boltját is szinte, ez is különösen tetszett. Mert ami műküdik, az működni is fog. Ez a rendszer törvénye. Nemcsak a fegyvereket válogathatod össze, mert van egy szerelőműhely, ahol a crafting rendszerben barkácsolhatod a fegyvereidet, fejlesztéseket szerelhetsz rájuk. Felfedezhetjük a küldetésadó assetteket/lore-okat, amik talán még egy kis háttérsztorit is elmesélnek a világról, vagy extra kihívásokat adnak. Ez a fajta bázis nemcsak egy funkcionális hub, hanem egy személyes tér.
De beszéljünk őszintén arról, hogy mi az a játékmeneti aspektus, amiben a Killing Floor kiemelkedik, és mi az, ami egyben a legnagyobb gyengesége is lehet. A Killing Floor a perk (kaszt) rendszerével és a Zedek változatos mozgáskultúrájával és gyenge pontjaival brillírozik. A headshotok és a limbs-disabling (végtagok leszedése) mechanika továbbra is egyedülállóan kielégítő. Nincs még egy játék, ahol annyira fontos lenne a precíz célzás és a testrészekre való lövés, mint itt. Ez az, ami miatt sosem válik unalmassá a lövöldözés. Azonban itt van a dolog árnyoldala is, amire figyelnünk kell: a hullám alapú játékmenet csapdája. Hiába a remek pályák, a menő perkek, a craftolás, a szuper bázis, egy nyitott Boltrendszer egy idő után a "hullámok jönnek, te meg lövöd őket" koncepció könnyen unalomba fulladhat. A Killing Floor 3-nak nagyon kell ügyelnie arra, hogy folyamatosan friss kihívásokat, új Zed típusokat, dinamikus eseményeket (például egy-egy pályaelem pusztulása kör közben), vagy akár procedurálisan generált célokat dobjon be, amik megszakítják a körök egyhangúságát. Ha csak ugyanazt a kört játsszuk újra és újra, ugyanazokkal a bossokkal, akkor a craft rendszer meg a bázis is csak egy időre tartja majd fenn az érdeklődést - habár ugyanazon a pályavégén nem biztos, hogy ugyanaz lesz a boss, mint volt legutóbb az ismétlőmenetedben. A Killing Floor 3-nak óvatosan kell játszania. Mint ahogy te magadnak is! A wave-based játékok sava-borsa a végtelen újrajátszhatóság, de ehhez nem elég a csiszolt alap, kellenek a friss injekciók, a meglepetések, és az, hogy érezzük, a következő körben talán valami egészen más vár ránk. Remélem, a fejlesztők rájönnek, hogy a remek alapok mellé szükség van a folyamatosan változó tartalomra is, hogy a játék ne fulladjon unalomba, és megérdemelten emelkedjen a kooperatív FPS-ek élére. Season Pass, Battle pass, Weekly pass, ugye milyen fincsin hangzik? Hahó, fejlesztők?
Az Unreal Engine 5 alatt futó játék konkrétan új szintre emeli azt, amit eddig látványvilágnak hívtunk. Nem arról van szó, hogy „szép”, hanem arról, hogy a textúrák olyan élesek, hogy szinte megvágod magad, ha túl közel mész a falhoz. A vér fröccsenése, a Zedek húsának szakadása, a fémes csillanások a neonfényes laborokban — minden mocskos részlet ott van, és nem kegyelmez a retinádnak. A pályadizájn is rendben van, sőt, néha egészen meglepő. Nem csak arról van szó, hogy „itt egy folyosó, ott egy ajtó”, hanem hogy az egész tér úgy van összerakva, mintha egy horrorfilm díszletében rohangálnál, csak épp te vagy a főszereplő, és a rendező is te vagy. A fények, az árnyékok, a romos tereptárgyak, a vérrel borított padlók - minden úgy van elhelyezve, hogy ne csak jól nézzen ki, hanem játékmenet szempontjából is működjön. A hangzás pedig... na, ott van az igazi ipari meló. A fegyverek hangjai végre nem olyanok, mint amikor egy konzervdobozba ütögetsz egy fakanállal. Minden lövésnek van súlya, van mélysége, és ami a legfontosabb: van karaktere. A shotgun nem csak durran, hanem szinte beleremeg a képernyő, a reload hangok pedig olyan részletesek, hogy néha azon kapod magad, hogy direkt újratöltesz, csak hogy hallhasd, a ninja kaszt pedig tényleg közelharci hádzsimáááá.. A Zedek hörgése, a robbanások, a környezet atmoszférája — minden hang úgy van belőve, hogy ne csak hallgasd, hanem érezd is. PC-n ráadásul megkapjuk azt a tech-csomagot, amitől tényleg úgy érzed, hogy a géped nem csak futtatja a játékot, hanem együtt él vele. Az NVIDIA DLSS 4 Multi Frame Generation konkrétan varázslat: nem csak FPS-t dob fel, hanem úgy teszi, hogy közben nem mosódik el semmi. A DLAA azoknak van, akik nem akarnak kompromisszumot a képminőségben, míg az AMD FSR is ott van, ha épp Radeonon toljuk. Reflex is be van kapcsolva, szóval az input lag olyan alacsony, hogy szinte előbb lősz, mint ahogy gondolod. És igen, 4K-ban is stabil marad, ha van hozzá vasad.
A Killing Floor 3-mat először is, egyértelműen azoknak ajánlom, akik eddig is imádták a hullám alapú, ellenfelek ellen vívott túlélő harcot. Tudjátok, az a fajta gameplay, ahol egyre nagyobb és gusztustalanabb hordák rohannak rátok, és a cél csak annyi, hogy a lehető legtovább életben maradjatok. Ha szeretted a korábbi Killing Floor részeket, vagy más hasonló játékokat, amik a kooperatív Zed-aprításra épülnek, akkor a Killing Floor 3 továbbra is elképesztően szórakoztató lesz számodra. Ez a játék a Killing Floor széria legcsiszoltabb, legátgondoltabb darabja lett, ami a fejlődési rendszert és a perkeket is új szintre emeli, ráadásul a pályák is egész jók lettek. Másodsorban, ez a játék kötelező azoknak, akik egyenesen imádják a kooperatív élményt és az összedolgozást. A Killing Floor 3-ban nem mehetsz egyedül sokra. Itt minden egyes kasztnak, minden egyes játékosnak megvan a maga szerepe, és az igazi élmény az, amikor a csapat szinergikusan működik. Ahogy említettem is, mi is épp a Commando-val aprítjuk szépen a mobokat, miközben a társak támogatnak minket – ez az a fajta összjáték, ami talán a KF széria tud a legjobban visszaadni. Az adrenalin, ahogy a társaddal együtt szorítjátok vissza a hordákat, és az utolsó pillanatban mentitek meg egymás életét, az valami páratlan. Viszont van itt egy fontos dolog, amiről őszintén kell beszélni: az ilyen típusú játékokban mindig ott lebeg a veszély, hogy unalomba fulladnak. Hiába a remek crafting rendszer, a folyamatos harc a hullámok ellen egy idő után monotonvá válhat. A Killing Floor 3-nak is vigyáznia kell erre a csapdára. Mi eddig borzasztóan élvezzük, és bevallom, nem is rohanunk annyira a gameplay-jel, szépen adagoljuk magunknak az élményt. Pontosan azért, hogy elkerüljük az unalmat. Ez egy különféle élmény, egy olyan brutalitásba öltözött tánc a halállal, amit csak a Killing Floor tud megadni. A vér, a darabokra robbanó Zedek, a fegyverek súlya, a taktikai döntések és a csapatmunka – mindez együtt adja ki azt a szórakozást, amit keresünk. Ha képes vagy belevetni magad ebbe a könyörtelen, de elképesztően kielégítő mészárlásba, és szereted a kihívást, amit a végtelen hordák jelentenek, akkor a Killing Floor 3 nem fog csalódást okozni. Csak ne vidd túlzásba, hogy az élvezet megmaradjon!
| 🎮 Review | ⭐ Review Score |
|---|---|
| A Killing Floor 3 egy agy eldobós coop-húsdaráló, ahol a perkrendszer végre pengeéles, az ingyenes Store pedig nem a pénzedet, hanem a fejlődésedet hajtja. | 8.5 |