A Nordcurrent Labs neve talán nem cseng ismerősen mindenki fülében azonnal, mint mondjuk az Ubisofté vagy az EA-é, de ők azok, akik most kiadták az Eriksholm: The Stolen Dream-et. És ez valami olyasmi, amire égető szüksége van a videojátékiparnak. Emlékszel még a Decision Red Daze-re? Azt a játékot a mai napig imádják a gamerek, mert volt benne valami esszenciális, valami, ami megragadta az embert. A Nordcurrent Labs úgy tűnik, abban hisz, hogy nem csak a hatalmas open-world címek, vagy a végtelen live-service grind létezik. Ők azok, akik mernek kiadni olyan műfajokat és single-player tartalmú játékokat, amelyekre mi, akik a mélyebb sztorikat és a feszesebb játékmenetet keressük, vágyunk. Olyanok ők, mint egy független stúdió, aki a triple-A szörnyek árnyékában próbál valami igazán egyedit alkotni, és ez most bejön. Ez az irány, amit ők képviselnek, az a szabadság, amit a Chains of Freedom (amit szintén ők adtak ki) cím is sugall - pont ez kell a változatosságért a digitális vadonban.
A Eriksholm: The Stolen Dream igazi szívmelengető - vagy inkább szívfacsaró - sztorit kínál. A játék főhősnője Freya, aki egy teljesen normális lány, és semmi különös nincs benne, ami elsőre megfogná az embert. Nem egy harcos, nem egy varázsló, csak egy civil, akinek az élete egyik pillanatról a másikra fenekestül felfordul. Eriksholm városa, ahol él, egy látszólag idilli hely, de a felszín alatt egy kegyetlen elnyomás húzódik meg. Egy titokzatos, árnyékszerű szervezet vette át az irányítást, és a lakosságot terrorizálja. A szabadság, az emberség, minden elvész a rettegés árnyékában. A történet mozgatórugója Freya öcse, akit elrabolnak. Nincs más választása, mint a halálos, lopakodásra épülő halálos kalandokkal teli útra lépni, hogy visszaszerezze őt. A játék nem egy szuperhősös sztorit mesél el, ahol Freya hirtelen valamilyen speciális képességekre tesz szert. Épp ellenkezőleg, a gyengesége, a kiszolgáltatottsága teszi őt igazán emberivé és izgalmassá. Meg kell tanulnia rejtőzködni, észrevétlennek maradni, elkerülni az ellenségeket, mert egy nyílt konfrontációban esélye sincs megmenekülni. A konklúzió pedig nem egy hirtelen, mindent elsöprő győzelem a gonosz felett, hanem egy sokkal személyesebb, keserédesebb felismerés az emberi ellenállás erejéről és az áldozatokról, amiket Freya hozni kénytelen. A játék a túlélésről, a kitartásról és arról szól, hogyan találhatunk reményt a legkilátástalanabb helyzetekben is, miközben Eriksholm sötét titkaiba merülünk.
Az Eriksholm alapja a lopakodás, ez nem kérdés. Freya nem egy harcos osztály, így a nyílt harc azonnali bukást jelent számára. Ez a játék kényszerít arra, hogy stratégiát építs, gondolkodj, és minden lépésedet alaposan megfontold, miközben pásztázod a környezeti elemeket. A sötét sarkok, a magas fű, az árnyékok, egy ártatlannak tűnő doboz, ami mögé bebújhatsz mind a barátaid. Figyelned kell a járőrök útvonalát, a fényekre, a zajokra - mindenre, ami elárulhat téged. Ez nem az a fajta lopakodás, ahol csak be kell bújnod egy dobozba és várni, hanem folyamatosan alkalmazkodni kell a környezethez. Olyan, mint egy puzzle, ahol a megoldás az, hogy észrevétlen maradsz. De persze nem csak ennyiből áll! Bár a fő hangsúly a stealth-en van, a játék kínál lehetőséget a szintlépésre is, de nem úgy, ahogy megszoktuk. Nincs itt hatalmas skill tree meg karakterszint, inkább képességpontokat gyűjthetsz, amiket Freya passzív vagy aktív képességeinek fejlesztésére használhatsz. Például csendesebbé válhat a mozgása, gyorsabban nyithat zárakat, vagy jobban ki tudja használni a környezeti tárgyakat. Ez a progression rendszer visszafogott, de értelmes, mert pont azokat a képességeket fejleszti, amikre egy lopakodó játékban igazán szükséged van. Némileg a lootolás és a craftolás is beépült a játékba, de nem az a fajta „minden bokorban találok valami szuperfegyvert” típusú lootfest. Sokkal inkább a túlélés része. Találsz nyersanyagokat, alkatrészeket, amikből egyszerűbb, de hasznos eszközöket tudsz barkácsolni. Gondolj egy zajkeltő eszközre, ami elvonja a őrök figyelmét, vagy egy egyszerűbb healing potionre. A craftolás itt nem a legjobb gear megszerzéséről szól, hanem arról, hogy túlélőcsomagot állíts össze magadnak, ami segíti a küldetéseidet. Ez a fajta mechanika nem töri meg a lopakodás ritmusát, hanem mellékesen csak kiegészíti azt, és ad egy pici extra stratégiai mélységet.
Az Eriksholm küldetés felépítése egyszerűen zseniális. Felejtsd el a "menj el ide, ölj meg X ellenséget, gyűjts be Y tárgyat" típusú feladatokat. Itt minden küldetés egy aprólékosan megtervezett, filmszerű jelenet. Nincsenek felesleges „fetch questek” vagy „kill questek”, amik csak az időt húzzák. Minden egyes célkitűzés a sztorit szolgálja, és a feszültség fokozatosan épül fel, ahogy haladsz előre. A küldetések általában úgy épülnek fel, hogy kapsz egy fő célt, például „találd meg a tervrajzokat”, vagy „szabadíts ki valakit”, "vagy juss ki innen" de a hogyan az teljesen rád van bízva. Ez persze a lopakodás keretein belül. Meg kell figyelned a környezetet, az őrjáratokat, a lehetséges bejutási pontokat, és ki kell találnod a saját stratégiádat - bár a játékmenet teljesen lineáris, nincs hatalmas döntési lehetőségeink a lopakodás kiterveléséhez. Olyan, mintha minden küldetés egy apró puzzle sandbox lenne. A játék arra ösztönöz, hogy kreatív legyél, használd a környezeti elemeket, a zajokat, az árnyékokat. Nem adja a szádba a megoldást, de megadja az eszközöket, hogy rájöjj. Ez a fajta dinamikus küldetésszerkezet tartja ébren az érdeklődést, és biztosítja, hogy sose érezd azt, hogy csak ismétled önmagad.
És most jöjjön a tech rész, amiért ez a játék szintén iszonyat erős. A grafika egyszerűen zseniálisan csodálatos. Tudod, nem az a minden pixel valósághű fajta, aminek a futtatásához egy Nasa-erőmű kell a gépbe. Hanem egy olyan esztétikai mestermunka, ami a hangulatot és az atmoszférát tökéletesen teremti meg. Ez a látványvilág felel azért, hogy beszippantson téged Eriksholm városába. A textúrák, a környezet részletessége - egyszerűen hihetetlen, milyen odafigyeléssel készült minden. A fény-árnyék játék, az atmoszferikus effektek, a környezeti elemek adják azt az érzést benned, hogy a város érezhetően elnyomás alatt áll, és tényleg sebezhetőnek érezd magad. Olyan, mint egy festmény, ami megelevenedik, és elfelejted, hogy nem egy ultra high-end PC-n futtatod, nem kell ide RTX 5***. Ez a fajta optimalizált grafika, ami mégis mestermű, egyszerűen ritkaság manapság, és emiatt még sokáig fogjuk említeni ezt a játékot az emberi története mellett. És persze a hangok! Ah, azok a hangok! Szerencsére nem az a hümmögnek az NPC-k fajta szinkron van benne, amit mi, gamerek, ki nem állhatunk, és ami rendesen csorbítaná a végtermék pontozását. Itt profi szinkronhangok kaptak helyet, akik tényleg életet lehelnek a karakterekbe. Minden egyes mondatnak súlya van, minden párbeszéd hozzájárul a sztorihoz és az immerzióhoz. És a zenék is kiválóak, dinamikusan alkalmazkodnak a helyzethez. Ha lopakodsz, finom, feszült dallamok kísérnek, ha pedig felfedezel, akkor a melankolikus, de reményteli melódiák dominálnak. Minden audioelem a helyén van, és együtt alkotnak egy olyan atmoszférát, ami sokáig veled marad.
Szóval, ha azon gamerek közé tartozol, akiknek a lopakodás nem egy idegesítő akadály a nyílt harc előtt, hanem maga a művészet, akkor az Eriksholm: The Stolen Dream a te játékod. Itt nincs rohanás, nincsenek felesleges lövöldözések. Itt minden árnyék számít, minden lépésnek súlya van. Ha élvezted a Dishonored-féle kreatív és a Thief-féle feszült lopakodást 3D-ben FPS-módban, ahol a tervezés és a precíz végrehajtás viszi előre a sztorit, akkor Freya felül-nézetes kalandja is totál beszippanthat. Itt a észrevétlenség nem egy opció, hanem a túlélés záloga, és ez a fajta kihívás hozza ki a lopakodás igazi rajongóiból a legjobbat. Aztán ott van az emberi történet, amiért már eddig is elragadó volt ez a játék. Ha te is azok közé tartozol, akik a grandiózus fantasy-eposzok vagy a sci-fi mesterművek mellett vágynak egy intimebb, személyesebb narratívára, akkor az Eriksholm a te választásod.
Freya sztorija - egy hétköznapi lányé, aki a végsőkig elmegy, hogy megmentse a testvérét az elnyomás sötét árnyékában - olyan érzelmi mélységet ad, amit ritkán látunk. Nincsenek szuperképességek, csak emberi kitartás és félelem. Ha szereted azokat a történeteket, amik a karakterekre építenek, ahol a morális döntéseknek súlya van, és ahol a kiszolgáltatottság ellenére is van remény, akkor ez a játék a szívedig fog hatolni. Olyan ez, mint egy nagyon jól megírt könyv, csak épp te mozgatod benne a szereplőket. Végül, de nem utolsósorban, a nagyszerű látványvilágért rajongóknak is kötelező az Eriksholm. De nem azért, mert fotorealisztikus grafikája van madártávlatból nézve, ami megizzasztja a gépedet. A technikai oldal az, ami igazán kiemeli az Eriksholmot. Az Unreal Engine 5 alatt futó játék nem akar high-end PC-t, de amit kihoz belőle, az konkrétan mestermunka. Az Eriksholm egy értékes festmény, ami megelevenedik, a fény-árnyék játék, a textúrák részletessége, a környezet aprólékos kidolgozottsága mind a hangulatot szolgálja. Ha értékeled, amikor egy játék a művészi látványvilággal teremt hangulatot és immerziót, és nem csak a nyers erőt mutatja, akkor ez a vizuális élmény sokáig veled marad. Különösen ajánlott azoknak, akik azt gondolták, hogy ilyen minőségű grafikához csak a legdrágább vasak kellenek - az Eriksholm bebizonyítja, hogy a design és az optimalizáció mindennél többet ér.
| 🎮 Review | ⭐ Review Score |
|---|---|
| Az Eriksholm: The Stolen Dream egy olyan lopakodós élmény, ahol a környezet nem csak dekoráció, hanem eszköz és mindezt egy pazar látványvilágban tálalja, ami már az első percben beszippant. | 9.0 |