A Star Overdrive nem kérdez, csak beránt. Egy pillanat alatt ott találod magad egy idegen bolygón, ahol a gravitáció nem mindig barát, a táj pedig úgy hullámzik, mintha egy prog-rock album borítójáról szabadult volna. A Hoverboardod alatt sistereg a levegő, a kezedben egy Keytar, ami egyszerre hangszer és fegyver, és valahol a horizont túloldalán egy segélyhívás visszhangzik — valaki, akit szeretsz, eltűnt. És te mész utána. Mert ez nem egy játék. Ez egy űropera, amit te vezényelsz le.
A Star Overdrive világa nem kér bocsánatot. Négy különálló biomban száguldasz, ugrasz, trükközöl, és közben próbálod megfejteni, mi történt Cebete bolygóján. A táj nemcsak díszlet, hanem kihívás: a fizika itt nem szabály, hanem lehetőség. A Hoverboardod nemcsak közlekedési eszköz, hanem a stílusod kiterjesztése. A Keytar pedig... nos, az a játék szíve. Egy hangszer, amivel nemcsak zenélsz, hanem harcolsz, rejtvényeket oldasz meg, és új utakat nyitsz meg magad előtt. Mintha a Daft Punk és a Zelda egy közös álomban találkoztak volna.
A játékmenet nem lineáris, hanem organikus. Nincs egyetlen jó megoldás, csak a te megoldásod. Kombinálhatod a képességeidet, hajlíthatod a fizikai törvényeket, és ha elég kreatív vagy, olyan megoldásokat találsz, amiket a fejlesztők talán nem is láttak előre. Ez az emergens játékmenet igazi varázsa: nemcsak játszol, hanem alkotsz.
És közben ott van a történet. Nem tolakodó, de jelen van. Egy elveszett szeretett személy, egy rejtélyes bolygó, és egy főhős, aki nem szuperkatona, hanem valaki, aki egyszerűen nem adja fel. A narratíva nem tolakszik az arcodba, de ha figyelsz, rétegei lassan kibomlanak, mint egy jól megírt sci-fi novella.
A Deluxe Edition extrái — a digitális manga, a soundtrack, a Hoverboard testreszabási lehetőségei — mind azt a célt szolgálják, hogy még mélyebben merülj el ebben a világban. És ha már itt tartunk: a soundtrack egy külön élmény. Mintha a synthwave és a space opera egy neonfényes bárban találkozott volna, ahol a gravitáció csak ajánlás.
A Star Overdrive nem akar mindenki játéka lenni. De ha egyszer ráérzel a lendületére, ha elkap a sebesség, a stílus, a szabadság — akkor nehéz lesz kiszállni. Mert ez nem csak egy játék. Ez egy utazás. Egy lebegő, zenélő, száguldó kiáltás az univerzumba, hogy még mindig tudunk álmodni.