A videojátékok világában mindig izgalmas látni, amikor egy új cím felbukkan, különösen akkor, ha mögötte olyan fejlesztők állnak, akik már bizonyították tehetségüket. A Copycat című játék mögött a Spoonful of Wonder csapata áll, akik egyedi látásmódjukkal és narratív érzékenységükkel igyekeznek maradandó élményt nyújtani. A fejlesztők korábbi munkái között találhatók díjnyertes rövidfilmek és animációs projektek, amelyek már előrevetítették azt a mély érzelmi és vizuális világot, amelyet a Copycatben is megfigyelhetünk. Az ausztrál kormány támogatásával sikerült megvalósítaniuk ezt a projektet, ami már önmagában is jelzi, hogy komoly szakmai elismerés övezi munkásságukat. A Spoonful of Wonder csapata nem a hagyományos értelemben vett játékfejlesztők közé tartozik. Inkább történetmesélők, akik a digitális médiumot eszközként használják arra, hogy érzelmeket és gondolatokat közvetítsenek. Korábbi projektjeikben is az emberi kapcsolatok, az identitás és az érzelmi kötődés állt a középpontban, és ezt a filozófiát a Copycatben is tovább vitték. A kreativitás és az innováció mindig is kulcsfontosságú volt számukra, és bár a Copycat nem egy klasszikus értelemben vett akciójáték, mégis a narratív mélysége és vizuális megvalósítása egyértelműen kiemeli a tömegből. A fejlesztők korábbi munkái alapján egyértelmű, hogy nem csupán egy újabb játékot akartak létrehozni, hanem egy olyan élményt, amely hosszú távon is hatással van azokra, akik kipróbálják.
A Copycat egy különleges narratív élményt kínáló játék, amely mély érzelmi rétegekkel és gondosan megformált karakterekkel dolgozik. A történet középpontjában egy menhelyi macska, Dawn áll, akinek sorsa egy idős és betegeskedő magányos anya, Olive otthonában vesz új fordulatot. Olive szürke hétköznapjait szeretné megtölteni egy kis melegséggel, ezért örökbe fogadja Dawnt, ám a kapcsolatuk nem alakul zökkenőmentesen. Dawn múltbéli tapasztalatai miatt eleinte bizalmatlan, és inkább a szabadságot választaná, mint az emberi kötődést. A játék során Dawn szemszögéből követhetjük végig az eseményeket, és betekintést nyerhetünk a gondolataiba, amelyek folyamatosan megjelennek a narratívában. Ez a belső monológ különösen fontos, hiszen így érthetővé válik, miért viselkedik úgy, ahogy, és milyen érzelmek kavarognak benne, illetve bennünk. Olive türelmesen próbálja elnyerni Dawn bizalmát, ám a történet hamar fordulatot vesz, amikor kiderül, hogy Olive előző macskája nem sokkal Dawn érkezése előtt eltűnt. Az új jövevény pedig kísértetiesen hasonlít rá. A feszültség akkor éri el a tetőpontját, amikor egy váratlan esemény következtében Dawn kikerül az utcára, és Olive otthonában egy tökéletes másolat veszi át a helyét. Ez a rejtélyes macska mintha mindenben megfelelne Olive elvárásainak, míg Dawn a túlélésért küzd a külvilágban. Az utcán Dawn megtapasztalja a vadászat, a menekülés és a túlélés kemény valóságát, miközben próbálja megérteni, ki is ő valójában, és mit jelent számára az otthon, miközben az Úton hazafelé film is felelevenedhet bennünk. A történetben fontos szerepet kap Olive lánya is, aki egyfajta hidat képez a két világ között. Ő az, aki segít Olive-nak feldolgozni az előző macska elvesztését, és próbálja ráébreszteni arra, hogy Dawn nemcsak egy pótlék, hanem egy önálló lény, aki saját történettel és érzésekkel rendelkezik. Az anya-lánya kapcsolat finoman ágyazódik be a narratívába, és hozzájárul ahhoz, hogy a játék ne csak egy macska szemszögéből bemutatott kaland legyen, hanem egy mélyebb, emberi történet is.
A Copycat játékmenete könnyed, mégis szórakoztató élményt kínál, amely tökéletesen illeszkedik a casual ügyességi játékok világába. A játék középpontjában Dawn, a menhelyről örökbefogadott macska áll, akinek Olive otthona nem csak egy szimpla menedék, hanem egy felfedezésre váró játszótér is. A játékosoknak lehetőségük van arra, hogy a macska szemszögéből élvezzék a mindennapi kalandokat, miközben interakcióba lépnek a környezettel. A játékmenet egyik legnagyobb vonzereje az, hogy Dawn teljes szabadságot élvez Olive lakásában. A játékosok kedvük szerint ugrálhatnak az asztalokra, leverhetik a vázákat és tányérokat, vagy éppen a bútorokat, kárpítokat kaparhatják. Mindez nem csupán szórakoztató, hanem egyfajta macskás realizmust is kölcsönöz a játéknak. Olive reakciói pedig tovább mélyítik az élményt, hiszen minden egyes csínytevésre reagál, legyen az egy eltűnt virágcserép vagy egy összekoszolt szőnyeg. A játék egyik legemlékezetesebb pillanata a festőszoba, ahol Dawn lehetőséget kap arra, hogy valódi művész módjára fessen - természetesen a saját, kissé kaotikus módján. A festékbe lépve a macskával bejárhatjuk az egész lakást, mancsnyomokat hagyva mindenhol, ami nemcsak vizuálisan látványos, hanem egyfajta kreatív szabadságot is biztosít. Ez a mechanika tökéletesen illeszkedik a játék könnyed, játékos hangulatához, miközben egy kis káoszt is csempész a történetbe. És mindig ezt fogjuk majd mondani a rosszalgásunk után: "Jézusom, mit fog szólni Olive". A játék egyszerre nyugtató és szórakoztató, tökéletes kikapcsolódást nyújtva azoknak, akik egy könnyed, mégis hangulatos élményre vágynak.
A Copycat vizuális világa egészen szép részletességgel kelti életre Olive otthonát, amely nem csak egy háttér, hanem a történet szerves része. A textúrák élessége különösen figyelemre méltó: a szőnyeg szinte tapinthatónak tűnik, a bútorok kopásai és az apró részletek pedig valódi otthon érzetét keltik. A fejlesztők különös figyelmet fordítottak arra, hogy minden tárgy valósághű legyen, így a lakás nemcsak egy statikus tér, hanem egy élő, lélegző környezet, amelyben Dawn felfedezhet és rosszalkodhat. A grafikus motor neve nem szerepel egyértelműen a hivatalos forrásokban, de a játék vizuális megvalósítása alapján egy modern, részletgazdag renderelési technológiát alkalmaznak, a kameraforgatási bug ellenére. A fények és árnyékok finom játéka különösen kiemeli a lakás hangulatos atmoszféráját, a televízióban futó adások pedig valós idejű hatást keltenek, mintha tényleg egy élő közvetítést néznénk otthon. A hangzásvilág indie játékhoz képest kiemelkedő. Az angol szinkron különösen jól sikerült, a színészek profin adják át a karakterek érzelmeit és személyiségét. Olive és lánya közötti párbeszédek természetesek, hitelesek, és valódi érzelmi mélységet adnak a történetnek. Ez az aspektus különösen fontos egy narratív központú játék esetében, hiszen a karakterek hangja nagyban hozzájárul az élményhez. A macskák által keltett zajok azonban kevésbé sikerültek jól. Bár a játék azt javasolja, hogy headsettel játszunk, az effekthangok tompák és kevésbé életszerűek. A tárgyak leverése, a kaparás vagy a nyávogás nem adja vissza azt az éles, dinamikus hatást, amelyet egy valódi macska mozgása és hangjai keltenének. Ez különösen szembetűnő a játék azon részein, ahol Dawn interakcióba lép a környezettel - a festőszobában például a festékbe lépés és a mancsnyomok hagyása vizuálisan lenyűgöző, de a hanghatások nem támogatják ezt az élményt kellőképpen.
A Copycat egy érzelmi utazás, amely azoknak szól, akik keresik a mélyebb jelentést a digitális történetmesélésben. Azok számára, akik nehéz időszakokon mentek keresztül, akik elveszítették egyik szülőjüket, vagy akik valaha is érezték a magány súlyát, ez a játék különleges élményt nyújt. Dawn története nem egyszerűen egy macska kalandja, hanem egy metafora az otthonkeresésről, az elfogadásról és a kötődésről. Mellékesen, ami még fontos, Olive és lánya kapcsolata finoman tükrözi azokat az érzelmi hullámzásokat, amelyeket sokan átélnek veszteség vagy változás idején. A játék atmoszférája nyugodt, mégis mélyen elgondolkodtató, így tökéletes választás azoknak, akik szeretik a könnyed, laza casual narratívát, de közben értékelik a történet érzelmi és kritikus súlyát. Nem egy pörgős akciójáték mint fentebb írtam is, hanem egy lassan kibontakozó, érzékeny történet, amely lehetőséget ad arra, hogy a játékosok elmerüljenek Dawn világában, és saját érzéseikkel rezonáljanak. A játék mechanikái egyszerűek, de éppen ez adja meg azt a szabadságot, amely lehetővé teszi, hogy a játékosok saját tempójukban fedezzék fel Olive otthonát, és közben átéljék a karakterek közötti finom, emberi pillanatokat.
| Review score | |
| 8.4 | A Copycat egy érzelmileg mély, vizuálisan lenyűgöző és narratívájában magával ragadó játék, amely finoman ötvözi a macskás felfedezést és az emberi kapcsolatok érzékeny bemutatását. |