Valahol Nyugat-Texas porlepte vidékein, a rekkenő hőség és a magányos országutak szegélyezte senkiföldjén rejtőzik egy város, amelynek utcáin a múlt kísértetei járnak. Golden Springs egykor virágzó település volt, mostanra azonban csak az emlékei maradtak, és néhány baljós árny, amelyek az éjszaka leple alatt előmerészkednek. Ezen a helyen, ebben a világban találjuk magunkat a Blight Night című játékban, amely úgy idézi meg a nyolcvanas évek VHS-korszakának rémálomszerű horrorját, mintha egy elátkozott videókazettáról pergetnénk vissza a képkockákat.
A Blight Night egy időutazás a nyolcvanas évek horrorfilmjeinek világába, ahol a neonfények vibrálása és a kazetták torzított képsora egyfajta digitális szellemidézésként kel életre. A játékot Nick Duttweiler, egyedül dolgozó fejlesztő álmodta meg, és hosszú éveken át csiszolta, hogy tökéletesen visszaadja azt a rideg, zsigerekig hatoló félelmet, amelyet egy elhagyott ház nyikorgó padlója vagy egy félhomályos sikátor sötét árnyéka kelt az emberben.
A történet középpontjában Sonny Barstow áll, egy férfi, aki egyedül maradt egy kihalt városban, minimális felszereléssel és még kevesebb válasszal arra, hogy mi történt itt. Az utcák kihaltak, az épületek omladoznak, és ha valaki mégis élőnek tűnik, akkor jobb kétszer is meggondolni, hogy szóba álljunk-e vele. Az egyetlen bizonyosság az, hogy valami borzalmas rejtőzik a sötétben, és az egyetlen esély a túlélésre, ha fényt hozunk ebbe a sötétségbe - akár egy elemlámpa fényével, akár az igazság lassan kibontakozó részleteivel.
A videojáték mechanikája az iszonyat és az ismeretlen kettősére épít. Az egyre mélyebbre vezető kutatás során elhagyott épületeket kell átkutatnunk, hogy nyomokra bukkanjunk, miközben a fény és a sötétség közötti törékeny egyensúly válik a legfontosabb szövetségesünkké. A játék világában a sötétség maga az ellenség - maradj túl sokáig a homályban, és talán soha többé nem látod meg a napvilágot. Az épületek elrejtett titkokat és életmentő felszereléseket őriznek, de ahhoz, hogy mindezeket megszerezzük, néha kockázatot kell vállalnunk, és bemerészkednünk oda, ahová senki sem merészkedne önszántából.
A túlélés azonban nem csak a felfedezésen és a nyomozáson múlik. Golden Springs árnyai között vérszomjas lények lapulnak, és minden egyes sarkon döntés elé kényszerítenek: harcolsz vagy menekülsz? Egy ellenség még kezelhető. Kettő már kihívás. De három? Az már olyan helyzet, amikor a legbölcsebb döntés talán az, hogy egy másik napra halasztod a harcot.
Mindezt az atmoszféra teszi igazán felejthetetlenné. A nyolcvanas évek szintetizátor-alapú horrorzenéi éppen úgy lebegnek a háttérben, mint egy álmatlan éjszaka suttogó rémálmai. A torzított VHS-esztétika, a katódsugárcsöves tévék villódzó hatása és a nosztalgikus vizuális megoldások mind egy olyan időszakba repítenek vissza, amikor a horror még arról szólt, hogy a képzeletünk tölti ki az árnyak közötti üres tereket.
A Blight Night nem egy hollywoodi horrorfilm blockbuster-költségvetéssel. Ez egy szenvedélyből született alkotás, amely a klasszikus túlélőhorror műfaj legjobb hagyományait követi, miközben saját sötét világát is megteremti. A játék nem csupán egy visszatekintés a múltba, hanem annak a bizonyítéka is, hogy a jól felépített feszültség, az ismeretlentől való félelem és a túlélésért való küzdelem időtlen élmény marad.
Mert a sötétség örök. Csak az számít, hogy van-e nálad elég fény, hogy szembenézz vele.
Ahogy egy bölcs ember egyszer mondta: „Az éjszaka legsötétebb óráján is felkel a nap.” A kérdés csupán az, hogy megéred-e a hajnalt? Talán!