A szóban forgó alkotás a The First Berserker: Khazan címet viseli, és a Dungeon & Fighter univerzumában játszódik, amely talán sokak számára ismerős lehet az online beat 'em up játékok, mint például a Dungeon Fighter Online vagy éppen az ArcSys által fejlesztett DNF Duel révén. Khazan története a címszereplő körül forog, akit a mindig remekül alakító Ben Starr (Final Fantasy XIV: Clive) kölcsönöz életre. Khazan egykor kiváló tábornok volt, aki megmentette birodalmát egy szörnyű sárkánytól, ám árulás vádjával halálra ítélték. Egy váratlan találkozás azonban a Pengék Fantomjával páratlan erővel ruházza fel, halhatatlanná téve őt – azonban ennek ára a dühöngő szörnyeteggé való átváltozás. Khazannak így nincs más választása, mint megtisztítani a nevét és megszabadulni az átoktól.
Első pillantásra Khazan számos olyan elemet hordoz magában, amelyeket már jól ismerhetünk a Dark Souls játékokból. Itt is találkozhatunk a megszokott ellenőrzőpontokhoz hasonló tábortüzekkel, korlátozott gyógyítási lehetőségekkel és a leejtett lelkek (Lacrima) gyűjtésével, amelyeket karakterünk fejlesztésére és egyéb felszerelésre fordíthatunk. Ha valaha is játszottatok egy Souls-like játékkal, akkor nagyjából el tudjátok képzelni az alapvető játékmenetet. Ez azonban nem jelenti azt, hogy klónról van szó, csupán annyit, hogy hasonló irányvonalat követ. Ezáltal könnyedén belevághatunk a játékba, és könnyebben megérthetjük egyedi tulajdonságait.
Első benyomásom Khazanról az volt, hogy a műfaj rendkívül igényes és polírozott képviselőjével állunk szemben. A cell-shaded grafikai stílus azonnal megkülönböztethető és szemnek is igencsak kellemes, a játék animációi és mozgásai pedig csodálatos súllyal rendelkeznek. Legyen szó egy óriási bestia hatalmas kalapácsáról vagy Khazan dühöngő ütéssorozatáról, minden egyes mozdulat erőteljes és húsbavágó, ami számos Souls-like játék esetében sajnos nem mondható el. A demóban három különböző fegyvertípus volt kipróbálható – kettős kard, nagy kard és lándzsa – és mindegyikük megfelelő súllyal és egyediséggel rendelkezett.
A harcrendszer inkább a Sekiro felé hajlik, mint a Dark Souls irányába. Korlátozott állóképességi mutatóval rendelkezünk, amely szinte minden tevékenységünk során fogy. Amikor az állóképesség kimerül, jelentősen megnő a kockázata annak, hogy megdönthessenek minket, és gyorsan végezzenek velünk. Ha azonban kivédünk egy támadást, szinte egyáltalán nem veszítünk állóképességet, ugyanakkor csökkentjük az ellenfél állóképességét is. Ez azt jelenti, hogy az ideális harcmodor az, ha közel maradunk az ellenfélhez, kivédjük a támadásait, és ezzel kibillentjük egyensúlyából. Idővel speciális Szellemképességeket is elérhetünk, amelyek nem fogyasztják az állóképességet, és az ütések során regenerálódnak, így még inkább ösztönözve minket az agresszív játékstílusra.
Az eredmény az, hogy valóban berserkernek érezhetjük magunkat. Khazanban a megszokott Souls-like módon is játszhatunk, kitérhetünk a támadások elől, majd visszatámadhatunk, azonban úgy tűnik, hogy a legnagyobb jutalmakat az agresszív játékstílus, a folyamatos rohamok és az ellenfélre gyakorolt nyomás hozza. Ez különösen igaz a főnökökre, akik úgy tűnt, aktívan büntették a biztonságos játékot. Első próbálkozásaim során rendkívül nehéznek tűntek, de miután ráéreztem a közelharcra, a kivédésre és arra, hogy ne féljek közel maradni, miközben regenerálódik az állóképességem, a harcok sokkal szórakoztatóbbá és izgalmasabbá váltak. Amikor legyőztem egy ellenfelet, elégedettséggel töltött el, ami mindig is jó jel.
A The First Berserker: Khazan rengeteg potenciállal rendelkezik. Nem forradalmasítja a Souls-like műfajt, de arra törekszik, hogy megkülönböztető, szórakoztató és rendkívül polírozott játékélményt nyújtson. A selymesen sima játékmenet és a menő cell-shaded grafika között a zárt béta teszt rendkívül pozitív benyomást tett rám. Alig várom, hogy többet láthassak Khazanból, ahogyan közeledik a 2025-ös megjelenési dátuma PC-re, PlayStation 5-re és Xbox Series X-re.
Néha úgy érzem, mintha a világ egy hatalmas, sötét barlang lenne, tele veszélyekkel és kihívásokkal. De mint Khazan, mi is képesek vagyunk megtalálni a belső erőnket, hogy szembe nézzünk a sötétséggel. Hiszen, mint a nagy Arthur király mondotta: 'Ne félj a kudarctól, félj attól, hogy soha nem próbálsz meg semmit.