A BioWare neve az elmúlt évtizedekben egyet jelentett a kiváló történetmeséléssel és a mély, összetett szerepjátékokkal, valamint a nagybetűs minőséggel. Az első lépéseink egy varázslatos világba a Jade Empire volt, ahol először tapasztaltuk meg azt a csodát, amit a BioWare képes volt teremteni. A játék elbűvölő környezete, a mély karakterfejlődés és a döntéseink következményei mind-mind belopták magukat a szívünkbe. Ez az élmény volt az, ami megnyitotta az utat a későbbi mesterművek felé. A következő nagy mérföldkő a Mass Effect volt, amely nemcsak számunkra, hanem az egész játékipar számára újraírta a szerepjátékok szabályait. A galaxis felfedezése, a karakterek közötti kapcsolatok mélysége és a történet epikus íve mind megteremtette azt, hogy a Mass Effect igazi zsánere legyen minden RPG rajongónak. A játék magasra tette a lécet, és minden újabb kiadással csak tovább emelte a BioWare hírnevét. Nem feledkezhetünk meg a Dragon Age sorozatról sem, amely egy másik olyan világba kalauzolt minket, ahol a mágia és a sötét erők összecsapása közepette kellett helytállnunk. A Dragon Age első része, majd az Inquisition, mind olyan élményeket nyújtottak, amelyek meghatározták, miért is szeretjük annyira a szerepjátékokat. A Dragon Age 2 nemcsak egy izgalmas kalandba sodort bennünket Kirkwall-ban, hanem mélyrehatóan bemutatta a város társadalmi feszültségeit is. A templáriusok és a mágusok közötti küzdelem a hatalomért és az elnyomás elleni ellenállás drámai példája volt.
Bár a BioWare néha félrelépett, mint például az Anthem vagy a Mass Effect Andromeda esetében, mi, rajongók, mégis kitartottunk mellettük. Ezek a játékok talán nem lettek olyan sikeresek, mint vártuk, de mégis volt bennük valami, ami magával ragadott minket. Talán a BioWare iránti szeretetünk és elkötelezettségünk az, ami miatt még ezekben a játékokban is találtunk értéket és élvezetet. Mert, hogy volt bennük, még ha elfogultak is vagyunk, ezt be kell ismernünk. Most, hogy megjelent a Dragon Age: The Veilguard, epekedve várjuk, hogy újra elmerülhessünk a BioWare által teremtett világban. Bár a The Veilguard világa kisebb az Inquisitionhoz képest, a történet és a karakterek részletessége, valamint a lore gazdagsága is, de így is egy lenyűgöző alkotást sikerült letenni az asztalra. A BioWare mindig is képes volt arra, hogy újra és újra meglepjen minket. Az általuk teremtett világok és történetek olyan mélyen megérintettek minket, hogy örökké a szívünkben maradnak. Rajongóként örömmel és izgatottsággal várjuk minden egyes új kalandot, amit számunkra tartogatnak. A BioWare ismét bebizonyította, hogy képes ötvözni a legjobb elemeket más sikeres játékokból, miközben egyedi és lenyűgöző világot teremt.
A Dragon Age: Inquisition egy epikus történetet mesélt el, amely Thedas világában játszódott, ahol káosz és zűrzavar uralkodik. A játék kezdetén hatalmas robbanás rázza meg a világot, ami megszakítja a Fátylat, a valóságot és a Szellemvilágot elválasztó határt. Ennek következtében rések nyílnak a Fátylon, amelyeken keresztül démonok és éjfattyak áramlanak be a világba. A játékos az Inkvizítor szerepébe lép, akinek az a feladata, hogy megszabadítsa a világot ezektől a veszélyes lényektől és lezárja a réseket. Az Inkvizítor mellett számos hűséges társ áll, akik segítenek ebben a küldetésben. A történet során az Inkvizítor szembesül különféle politikai intrikákkal, erőviszonyokkal és mágikus fenyegetésekkel. Az Inkvizítor legfontosabb szövetségesei között ott találjuk Solast, a rejtélyes elf mágus-tudóst, aki a későbbiek során hatalmas szerepet fog játszani a Dragon Age lore világában. Solas különleges kapcsolatban áll a Szellemvilággal és a Fátyollal, amely létfontosságúvá teszi őt az Inkvizítor küldetésében. Solas azonban sokkal többet tud, mint amennyit megoszt társaival. Solas valódi célja és végső akarata az Inquisition történetének alapjául szolgál. Solas valójában nem más, mint Fen'Harel, az Elveszett Istenek egyike, akit az elfek legendái szerint a Fenevadnak is neveznek. Ő volt az, aki bezárta az ősi isteneket a Fátyol mögé, hogy megmentse népét, ám ez a tett végül az elf birodalom bukásához vezetett, és ezért hatalmas bűntudat terheli a vállát. Solas célja, hogy visszaállítsa a Fátyol előtti világot, ahol az elfek ismét uralkodhatnak. Ehhez azonban az egész világ alapjait kell megrengetnie, amely rengeteg áldozattal jár. A történet végén Solas felfedi szándékait az Inkvizítor előtt, és eltűnik, hogy megkezdje terveinek végrehajtását. Solas története és céljai mélyen összefonódnak az Inquisition eseményeivel, és előrevetítik a következő Dragon Age játékok cselekményét. Az Inkvizítor és társai számára a kihívás az lesz, hogy megállítsák Solast, miközben megpróbálják megérteni és mérlegelni az ő végső akaratát és annak következményeit. A Dragon Age: Inquisition tehát nemcsak egy kalandokkal teli játék, hanem egy mélyen filozofikus történet is, amely a hatalom, az áldozatok és a megváltás kérdéseit boncolgatja. Solas karaktere és céljai pedig még mélyebb rétegeket adnak hozzá ehhez a lenyűgöző világhoz, amit a BioWare teremtett, és hogy tökéletesen kapcsolódjanak a The Veilguard eseményeihez.
A Dragon Age: The Veilguard története egy újabb fejezetet nyit Thedas világában, ahol a Fátyol ismét fontos szerepet kap. A játék főszereplője Rook, egy titokzatos és bátor harcos, aki rendíthetetlenül küzd a világ védelméért. Rook egy bonyolult és veszélyes küldetésbe keveredik, amikor Solas, a rejtélyes elf mágus, újra feltűnik és veszélyes terveket sző. Rook karaktere különleges képességekkel rendelkezik, amelyek segítenek neki a harcban és a világ felfedezésében. Azonban a legkülönlegesebb képessége az, hogy képes a Fátyolvilág és a való világ között mozogni, amely lehetőséget ad arra, hogy a Lighthouse nevű bázison újra és újra megpihenjen és átgondolja következő lépéseit. Solas tervei és akciói alapvetően megváltoztatják a játék világát. Solas célja, hogy visszaállítsa a Fátyol előtti világot, ahol az elfek uralkodtak, és ehhez hajlandó akár az egész világot felforgatni. Ez a terv számos konfliktust és bonyodalmat okoz, amelyekkel Rooknak és társainak szembe kell nézniük. Ezért is fontos megérteni a játékosoknak a Dragon Inqusition utolsó nagy kiegészítését, amelyben Solas éppen ügyködik, és talán több választ is kapunk a tettei miatt, a miért és hogyan kérdésekre. Varrick, az egyik legkedveltebb társunk, szintén fontos szerepet játszik a történetben. Varrickot megtámadja Solas, de szerencsére nem kap halálos sebet. Ez az esemény tovább növeli a feszültséget és az érzelmeket a történetben, és még inkább motiválja Rookot és csapatát, hogy megállítsák Solast. Amikor ezt a jelenetet láttam, már ott tartottam, hogy kilépek a játékból... biztosan ti is átérzitek majd ezt a jelenetet majd.
Rook különleges képessége, hogy a Lighthouse a két világ közötti, határmenti fátyolbázisán álomba tud szenderülni, kulcsfontosságú a történet előrehaladásában. Álmai során képes felvenni a kapcsolatot Solasszal, és megérteni az ő céljait és motivációit. Itt jön be a játékos döntési lehetősége: Rook vagy megérti és esetleg támogatja Solas terveit, vagy elítéli azokat és minden erejével megpróbálja megállítani. Ez a döntési lehetőség teszi a történetet még izgalmasabbá és személyesebbé. A játékosok saját erkölcsi iránytűjük alapján alakíthatják a történet alakulását, ami még mélyebbé és érdekesebbé teszi a játékélményt. A Dragon Age: The Veilguard története tehát nemcsak egy újabb kaland, hanem egy mélyen összetett és érzelmileg gazdag élmény is, amelyben a játékos döntései valódi következményekkel járnak közvetve az Inquisition eseményei után. A BioWare ismét bebizonyította, hogy képes lenyűgöző világokat és történeteket teremteni, amelyek hosszú órákra képesek lekötni és elgondolkodtatni a játékosokat, itt tényleg mindent megtett a fejlesztő stúdió, és minden egyedire sikerült.
A Dragon Age: The Veilguard játékmenete és felfedezése radikálisan eltér a korábbi részek megszokott mechanikáitól. A játékmenet dinamikája és a felfedezés egy az egyben hasonlít a God of War stílusára, amely egy intenzív és izgalmas játékélményt nyújt. A játékosoknak lehetőségük van felfelé és lefelé mászni, szűk réseken átbújni, valamint titkos mellékhelységeket felfedezni, ahol aztán szét lootolhatják magukat. Ez a mozgás szabadsága és a harci mechanikák részletessége olyan élményt nyújt, ami magával ragadja a játékosokat, és teljesen belemeríti őket a játék világába. Bár a játéktér ismerős lehet, a világ teljesen egyedi és izgalmas. A skill rendszer és a karakterfejlesztés szintén kiemelkedő elemei a játéknak. Az Assassin's Creed Valhalla egyszerűsített skill fája ad ihletet a Dragon Age: The Veilguard rendszerének, amely néhány specializációval és több választható skillel rendelkezik. Ez a rendszer lehetőséget ad a játékosoknak, hogy egyéni játékstílust alakítsanak ki, és mélyebben elmerüljenek a karakterfejlődés rejtelmeiben. Az ultik, valamint a különböző aktív és passzív képességek egyensúlyba hozzák a harci elemeket, és taktikai mélységet adnak a játékmenetnek és magának a karakterfejlődésnek is. A harcrendszer is hasonlóan a két népszerű játék együttes keverékéből táplálkozik. Teljesen fluid és dinamikus, magával ragadó érzést nyújt, ami miatt sokszor érezzük azt, hogy a játék játszatja magát folyamatosan. Az összecsapások intenzitása, a képességek látványos kombosítása és a harci mozdulatok látványossága mind megteremtik azt a hangulatérzést, hogy a játék élvezetes és lebilincselő legyen, akár még egy casual játékosnak is. Érdemes megemlíteni, hogy a The Veilguard világmérete az Inquisitionhoz képest kisebb lett. Habár az Inquisitionben sokkal több szabadságérzetünk volt, itt más a helyzet. Azonban ez a kisebb világ lehetőséget adott arra, hogy a lore és a történet még részletesebbé váljon, és a karakterek és a társak közötti dinamikát is erősítse. Ez a nagy történeti sűrítmény egy kisebb világba való belesűrítése jót tett a játéknak, hiszen így a játékosok mélyebben elmerülhetnek a történet és a karakterek világában. Az új megközelítés talán még a Mass Effect 2 történetvezetésére is emlékeztethet minket, ahol a fő történetre és a karakterekre helyezték a hangsúlyt. Az előző rész open-world jellegéhez képest a BioWare látványosan visszavett, és így a játék inkább egy semi-open világként hat, ezzel erősítve tehát a fő történetet és a társak közti remek egyensúlyt
A játék során különböző típusú küldetésekkel találkozunk, amelyek mindegyike hozzájárul a fő történet előrehaladásához és a világ felfedezéséhez, még a mellékküldetések is, amelyeket társunk adnak. A fő küldetések a történet gerincét alkotják, és ezek során Rook, a főszereplő, és csapata fontos eseményekkel, kulcsfontosságú karakterekkel és epikus összecsapásokkal szembesül. Ezek a küldetések gyakran több részből állnak, és a játékosoknak különböző helyszíneket kell felfedezniük, kisebb rejtélyeket kell megoldaniuk és ellenségeket kell legyőzniük. A mellékküldetések szintén jelentős szerepet játszanak a játékban. Ezek a küldetések lehetőséget adnak a játékosoknak arra, hogy mélyebben elmerüljenek a világban és a karakterek történetében. Gyakran tartalmaznak olyan feladatokat, mint például elveszett tárgyak megtalálása, helyi lakosok problémáinak megoldása vagy titkos helyszínek felfedezése. Ezek a küldetések nemcsak további tapasztalati pontokat és jutalmakat kínálnak, hanem gazdagítják a játék világát is. A felfedezés kulcsfontosságú eleme a Dragon Age: The Veilguard-nak. A játékosoknak lehetőségük van felfedezni a varázslatos és veszélyes világ minden zegzugát, rejtett kincseket találni és titkos helyszíneket felfedezni. A környezet részletessége és a különböző interaktív elemek gazdagítják a játékélményt és ösztönzik a játékosokat a folyamatos felfedezésre. A különböző típusú küldetések kombinációja és a felfedezés lehetőségei egy gazdag és sokrétű játékélményt nyújtanak. A BioWare ismét bebizonyította, hogy képes lenyűgöző és izgalmas világokat teremteni, ahol minden egyes küldetés újabb kalandot és kihívást jelent. Külön érdemes kiemelni a személyes küldetésemet, mint például amikor Antivába kalandozunk el. Ez a küldetés lehetőséget ad arra, hogy felfedezzük Antiva gyönyörű városát, és mélyebben belemerüljünk annak világába. Az utcák felfedezése, a helyi lakosokkal és kereskedőkémekkel való interakciók és a város titkos helyszíneinek feltárása a szinte tökéletes élményünk gazdagságához vezet minket. A küldetés végén pedig egy viszonylag közepes szintű bossfight vár ránk, amely próbára teszi a harci képességeinket és stratégiánkat. Ez a küzdelem nemcsak kihívást jelent, hanem mély elégedettséget is, amikor sikerrel vesszük az akadályokat és lezárjuk ezt a fejezetet. Ez a rész hatalmas volt, és előtte még volt egy olyan küldetésünk a Fátyolban, ahol a megszállt és leendő társunknak kellett segítenünk, annál a záróakkordban egy több fázisos és látványos bossfight fogadott minket, amely megizzasztott minket alaposan, felkellett készülnünk a stratégiára is, de még mindig nem volt, olyan nehéz, hogy meghallhassunk az Underdog szinten.
A Dragon Age: The Veilguard grafikus és látványvilága elképesztően gyönyörű és lenyűgöző. A BioWare legújabb alkotása a Frostbite motor segítségével készült, amely lehetővé tette, hogy a játék minden apró részlete életre keljen. A Frostbite motor már sokszor bizonyított, de ebben a játékban valóban csodákat művelt, hiszen látványorgiában lehet részünk főleg, ha 4K-ban és render scale maximális beállítás alatt játssza valaki. A PC optzimlaizáció viszonylag jó, és elég sokat kellett ki meg be kapcsolhassak dolgokat, hogy egy low-medium budget szintű VGA-n egy HIGH beállítást varázsolja ki. Sikerült is, igaz, legalább egy óránkba került, mire be-optimailzáltuk a PC settinget. A játék textúrái és környezete rendkívül részletesek és élethűek. Az erdők sűrű lombkoronái, a sziklás hegycsúcsok és a varázslatos barlangok mind olyan élményt nyújtanak, mintha tényleg ott lennénk. A textúrák kidolgozottsága elképesztő, a legapróbb részletek is gondosan meg vannak tervezve, ami még inkább magával ragadja a játékosokat. Az esőcseppek külön említést érdemelnek. Ahogy az esőcseppek gyengéden landolnak a talajon, a növényzeten vagy az épületek tetején, azokat finoman elmosva, az valósággal hipnotikus látványt nyújt. A víz megjelenítése a tócsákban és a patakokban szintén lenyűgöző, a fény játéka és a hullámok mozgása szintén példaértékűek. A városok részletgazdagsága meg külön história, egyszerűen lenyűgöző. Minden utcának, háznak és piacnak saját egyedi karaktere és atmoszférája van, ami különleges és autentikus hangulatot kölcsönöz a játéknak. Az épületek díszítése, a szobrok és a freskók mind-mind azt az érzést keltik, hogy egy valódi, élő világban járunk. A grafikus és látványvilág kiemelkedő elemei közé tartozik még a fény-árnyék játék is. A napfény melege és az árnyékok hűvössége minden pillanatot különlegessé tesz. Az éjszakai jelenetek pedig valósággal életre kelnek a csillagokkal teli égbolton és a mágikus fényekkel megvilágított épületek között.
A Dragon Age: The Veilguard hangvilága egy igazi mestermű, amely tökéletes harmóniában van a grafikai megjelenítéssel és a játékmenettel, de ezt már valóban megszokhattuk a minőségi stúdió munkájától. A BioWare ismételten bebizonyította, hogy képes lenyűgöző és élethű hangélményt teremteni, amely magával ragadja a játékosokat és teljesen belemeríti őket a játék világába. A zenék csodásak és magával ragadóak, tökéletesen illeszkednek a játék hangulatához és intenzitásához. A dallamok érzelmekkel teli árnyalatokat adnak minden egyes jelenetnek, függetlenül attól, hogy épp egy epikus csatában vagyunk, vagy csendesen barangolunk a varázslatos erdők mélyén. A zeneszerzők munkája tényleg csodálatra méltó, hiszen minden egyes hangjegy egy újabb réteget ad a történethez is. A hangok és effektek szintén kiemelkedőek. Az esőcseppek gyengéd kopogása, a patakok csobogása és a fák susogása mind élethűek lettek. A harci jelenetek zajai, mint a kardcsapások, a varázslatok robbanása és az ellenfelek kiáltásai fenomenálisak. Ezek az apró részletek mind összefonódnak, hogy egy teljes és magával ragadó hangélményt nyújtsanak. A szinkronhangok minősége is figyelemre méltó. A karakterek hangjai élettel teliek és hitelesek, a színészek remekül hozzák a karakterek személyiségét és érzelmeit. Minden egyes párbeszéd során érezhető a szinkronszínészek elhivatottsága és tehetsége, ami még inkább elmélyíti a játékosok és a karakterek közötti kapcsolatot. Csillagos ötös! A városok hangjai, zajai is különleges figyelmet érdemelnek. A piacok nyüzsgése, az utcákon zajló beszélgetések és a mindennapi élet apró neszei mind hozzájárulnak ahhoz az érzéshez, hogy egy valódi, élő világban járunk.
Rajongóként nehéz elválasztanunk az érzelmeinket a tárgyilagos véleménytől, de most próbáljuk meg objektíven értékelni a Dragon Age: The Veilguard játékot. Tudom, eddig a szebbnél-szebb minőségi jelzőkkel dobálóztam, de higgyétek el, meg van az alapja annak. Mi k azok a részek, akiket esetlegesen zavarhatnak dolgok a játékkal kapcsolatosan. A játék témája és története jelentős mértékben eltér a korábbi részekétől. A harcrendszer játékmenete teljesen más perspektívából játszható, ami szokatlan lehet azoknak, akik az előző részekhez szoktak, és itt, főleg a keményvonalas RPG rajongókra gondolok. Nekem ez természetesen nem okozott problémát, hiszen az újításra szükség volt, tekintve, hogy már a negyedik Dragon Age játékról beszélünk. A társakkal való cseverészések már nem olyan részletesek, mint korábban. Bár még mindig részesei a nagyszerű világnak, a küldetéseket sokszor röviden foglalják össze. Például egy mellékküldetés esetében Harding egy mondattal elintézte a tennivalókat. Ez korlátozza a mélyebb interakciók lehetőségét, és néhány játékos számára kevésbé kielégítővé teheti a történet felgöngyölítését. És ezt a részt én is tapasztaltam, de lényegében nincs komolyabb hiba. A játék egyik legnagyobb kritikája és egyben pozitívuma is (milyen érdekes ez, nemde?), hogy már nem open world, mint az Inquisition. Ezen aspektusa sokkal inkább a God of War struktúrájára hajazhat. Sok véleményező szerint ez korlátozza a játékos szabadságérzetét. Azonban ez a megközelítés is érthető, hiszen a kisebb világ lehetőséget adott arra, hogy a történet és a karakterek/társak még részletesebbek legyenek. Kedves olvasó, fontos, hogy ezeket az elemeket ne érzékeljük olyan jelentős problémának, hogy elriasszanak minket a játék kipróbálásától. Ezek nem olyan nagy hibák, amelyek miatt érdemes lenne a játékot alaposan kritizálni. Sőt, úgy gondoljuk, hogy ez az irányvonal kedvez a casual játékosoknak is, mivel a játék nem válik túlságosan rétegjátékká és nehézkéssé sem. A nehézségi szintek is néha furcsák lehetnek, és sokan úgy vélik, hogy túl sok szint van benne a szükségesnél. Azonban ha egyensúlyt vagy normál játékmódot keresünk, az Underdog nehézségi szint ajánlott és tökéletes is. Ebben a helyzetben valóban van értelme felfedeznünk és lootolnunk, és ezáltal még jobban élvezhetjük a játékot.
A Dragon Age: The Veilguard egy olyan játék, amelyet mindenképpen ajánlunk mindazoknak, akik szeretik a mély történetmesélést és az intenzív, fluid harci élményeket. Az irányváltás, amit a BioWare bevezetett ebben a részben, igazán bejött nálunk és sok más játékosnál is. A játékmenet egyszerűen magával ragadó, és a fluid harcrendszer teljesen beszippantja a játékosokat. A harcok dinamikája és látványossága olyan élményt nyújt, amelyet nehéz elfelejteni, és folyamatosan arra késztet, hogy újabb és újabb csatákat vívjunk. A látványvilág egyszerűen lenyűgöző, szemkápráztató látványorgia, amely minden egyes jelenetet életre kelt. A Frostbite motor segítségével a játék minden apró részlete élethű és magával ragadó, a tájak varázslatosak, a városok részletgazdagok és a karakterek kidolgozottak. Minden egyes pillanatban érezhető az a gondos odafigyelés, amellyel a fejlesztők megalkották ezt a világot. A történet részletessége és komolysága is kiemelkedő. A karakterek motivációi és fejlődése mély és elgondolkodtató, a történet fordulatai pedig folyamatosan izgalomban tartanak. A döntéseink valódi súllyal bírnak, és érezhető a felelősség, amellyel a játékosok vállára nehezedik. Ez a részletes és komoly történet még inkább elmélyíti a játékosok élményét, és hosszú órákra képes lekötni. Végülis, a Dragon Age: The Veilguard egy olyan videojáték, amelyet mindenkinek is ajánlunk, aki szereti a magas színvonalú RPG-ket, a lenyűgöző látványvilágot és a mély történeteket. Legyen szó régi Dragon Age rajongókról vagy új játékosokról, ez a játék biztosan maradandó élményt nyújt majd mindenkinek.
| Review score | |
| 9.2 | A Dragon Age: The Veilguard egy lenyűgöző RPG, amely mély történetével, dinamikus harcrendszerével és szemkápráztató látványvilágával magával ragadja a játékosokat, garantáltan maradandó élményt nyújtva. |