Ha vetünk egy pillantást a mai videojáték-ipar keleti frontvonalára, egyszerűen lehetetlen kikerülni a Neowiz nevét, akik az utóbbi időben olyan rohadtul kemény alkotásokat tettek le az asztalra, hogy abba beleremegett a piac. Gondoljunk csak a Lies of P gótikus, vérfagyasztó profizmusára, ami a soulslike műfajnak adott egy hatalmas pofont, vagy a Skul: The Hero Slayerre, ami megmutatta, hogyan kell kinéznie egy pixel-art mesterműnek. Ezek a srácok tudják, mitől döglik a légy, és ebben a témában, ezen a minőségi nyomvonalon maradva kell megvizsgálnunk a Shape of Dreams című játékot is, ami szintén a roguelike és roguelite elemekkel operáló akciójátékok sorát erősíti. Az igazság az, és ezt nem szégyellem bevallani nektek, hogy én személy szerint megszállottja vagyok ennek a műfajnak; van valami egészen perverz gyönyör abban, amikor a véletlenszerűség káoszában próbálsz rendet vágni. Ez a játék pontosan ezt az éhséget próbálja csillapítani, de nem a megszokott módon, hanem egy olyan MOBA-beütésű harcrendszerrel, ami azonnal felkeltette az érdeklődésemet. A kérdés csak az, hogy felér-e a nagy elődök által magasra tett léchez, vagy csak egy újabb kísérlet marad a süllyesztőben?
A történet, ha kicsit a mélyére ásunk, egy egészen szürreális, álomszerű dimenzióba, a Vörös Világba kalauzol minket, ahol a valóság és a képzelet határai úgy mosódnak el, mint egy rossz ébredés utáni emlékfoszlány. A főhősünk egy rejtélyes karakter, akinek legfőbb célja nem kevesebb, mint a káosz megfékezése és az elmosódott határok helyreállítása ebben a töredezett univerzumban. A motivációnk – azon túl, hogy ne haljunk meg minden második percben – a válaszok keresése: miért omlott össze ez a világ, és kik vagyunk mi ebben az egész rémálomban? A sztori nem rágja a szánkba a megoldást, inkább úgy működik, mint egy Harry Potter-könyvbe rejtett titkos üzenet; nekünk kell összeraknunk a mozaikdarabokat a különböző interakciók és a pályákon talált információmorzsák alapján. Ez a fajta narratíva rohadtul jól áll neki, mert fenntartja a misztikumot, és folyamatosan hajt előre, hogy lássuk, mi rejtőzik a következő ködös "szoba" mögött.
A játékmenet sava-borsa, és ezt nem túlzás állítani, a harcrendszerben rejlik, ami egy az egyben a League of Legends vagy a Dota mechanikáit idézi, de egyjátékosba, később co-op köntösbe bújtatva. Felejtsétek el a sima bal klikkes csapkodást; itt négy aktív képességed van, amiket okosan kell használnod, különben pillanatok alatt bedarálnak. A rendszer zsenialitása az "esszenciákban" rejlik: nincsenek fix kasztok, helyette drágaköveket és esszenciákat gyűjtesz, amiket kombinálva te magad craftolhatod meg a varázslataidat. Képzeljétek el, hogy találtok egy lövedéket, amit aztán felturbóztok jég-sebzéssel, majd adtok hozzá egy kis robbanó hatást – a variációk száma átkozottul sokrétű. Van szintlépés, vannak passzív buffok, és a loot-rendszer is arra épül, hogy folyamatosan kísérletezz a "buildeddel". A pályadizájn izometrikus nézetű, és bár procedurálisan generált, néha érezni rajta az ismétlődést, de a harcok intenzitása miatt legtöbbször észre sem veszed, hol vagy, csak arra figyelsz, hogy túléld a golyózáport.
Ha a küldetések felépítését nézzük, a Shape of Dreams a klasszikus roguelite "run-based" struktúrát követi: elindulsz, harcolsz, meghalsz, majd erősebben térsz vissza. De van benne egy csavar. A küldetések nemcsak az ölésről szólnak, hanem a világ rendjének helyreállításáról is, ami egyfajta "Gondor helytartója" felelősséget tesz a válladra. A játék lore-ja, a háttértörténet rendkívül hangulatos, tele van melankóliával és furcsa, torz lényekkel, akik mintha egy sötét tündérmeséből léptek volna elő. Minden egyes "run" során egy kicsit többet tudsz meg a világról, és ezek az információmorzsák adnak értelmet a végtelennek tűnő küzdelemnek. A hangulatvilág beszippant, van benne valami megfoghatatlan szomorúság, ami keveredik az adrenalinnal, és ez a kettősség vagányul jól működik, mintha folyamatosan egy rémálom és egy hősi eposz határán egyensúlyoznál.
Most pedig beszéljünk őszintén a technikai oldalról, mert nem szokásom annyira a mellébeszélés. Habár néha szoktam, ffőleg, hogy így közelednek az ünnepek... Szóval... A grafika... nos, a grafika korrekt. Ne számítsatok Cyberpunk 2077 szintű látványorgiára, ez egy 2.5D-s, kézzel rajzolt stílusú világ, ami a maga módján művészies, de láttunk már ennél szebbet is a zsánerben. A textúrák néhol kicsit elnagyoltnak tűnhetnek, de a környezet, a színek használata és a vizuális effektek – főleg a varázslatoknál – rendben vannak. Nem fogod eldobni tőle az agyadat, de a funkcióját tökéletesen ellátja, és a "dreamy" (álomszerű) atmoszférát jól átadja. A hangok terén hasonló a helyzet: a zörejek, a varázslatok suhogása, a találatok hangjai átkozottul rendben vannak, adnak egy jó visszajelzést a harc hevében, de a zene, bár hangulatos, nem az a fajta, amit utána napokig dúdolni fogsz a zuhany alatt.
Viszont az igazságkeresés jegyében nem mehetünk el a hibák mellett sem, és itt egyet kell értenem a Steam-közösség morgolódóival, mert sajnos én is belefutottam ezekbe a falakba. Ami a leginkább frusztráló volt, és amitől néha legszívesebben a falhoz vágtam volna a kontrollert, az a balansz ingadozása. Vannak pillanatok, amikor úgy érzed, te vagy az atyaúristen, aztán a következő szobában egy random mob egyetlen ütéssel a földbe tesz, mindenféle előjel nélkül. Ez nem "kihívás", ez néha simán igazságtalan. Aztán ott van az irányítás kérdése: a MOBA-stílusú mozgás és a célzás néha "clunky", darabos érzést kelt, főleg amikor nagy a káosz a képernyőn. Olyan érzésed van, mintha a karaktered egy tizedmásodperccel később reagálna a parancsra, mint kéne, és egy ilyen precizitást igénylő játéknál ez kibaszottul idegesítő tud lenni.
Végezetül, kinek is ajánljuk ezt a különös álomutazást? Egyértelműen azoknak, akiknek a Hades vagy a League of Legends a reggeli kávéjuk mellé jár. Ha szereted a mély, testreszabható harcrendszert, és nem riadsz vissza attól, hogy újra és újra nekifuss a lehetetlennek, akkor a Shape of Dreams neked való, még a felemásra sikerült irányítása ellenére is. Ez a játék a műfaj szerelmeseinek készült, akik értékelik a komplexitást, a fantasy világokat és a kísérletezést. Nem tökéletes, vannak sebei, de van benne szív és egy olyan mechanika, ami ha egyszer elkap, nem ereszt. Szóval, ha készen állsz egy kis álomfejtésre lángszóróval és jégviharral, akkor ne habozz, vágj bele!
| 🎮 Review | ⭐ Review Score |
|---|---|
| A Shape of Dreams a MOBA-játékok precíz harcrendszerének, irányításának és a roguelite műfaj kiszámíthatatlanságának elegáns ötvözete; egy taktikus és mély alkotás, amely a képességek végtelen kombinációjával garantálja a folyamatos kihívást. | 8.5 |