Felfedeztünk már ezer féle idegen bolygót, a világűrt, fura dimenziókat, de valahogy mindig izgalmas az óceán mélyére keveredni egy új játékban. Ennek oka talán az lehet, hogy míg a világűr felfedezése főleg a fantáziánkra van bízva, addig az óceán mélye közeli, és mégis ijesztően távoli feltérképezetlen terület az emberiség számára. Nem is csoda, hogy akkora siker volt a Subnautica. Érdekes módon azonban kevés játék merészkedik a víz alá, a mostani indie játékunk viszont pontosan ezt teszi, vegyítve pár jól ismert játékelemet, hozva egy olyan egyveleget, ami papíron remek ötletnek tűnik, és igazán csábító. Na de milyen a kivitelezése ezeknek az ötleteknek?
Ismeretlen vizeken
A történet szerint a jövőben jobbára víz alá kerül az egész bolygónk, és automatizált, AI által irányított gépezetek segítségével történik az óceán mélyi felfedezés és nyersanyagszerzés. Mélyálomba helyezett pilóták vezette gépek segítségével térképezik fel újra a vizek mélyét, ahol aztán bázist, és talán új otthont is építhetnek. Ám a sötét mélység tele van veszélyekkel, és a túlélés sem egyszerű egy ilyen helyen.
Az alapszituáció tetszetős, hívogató, és igen sok potenciált tartogat, főleg ha valaki azért ül le a játékhoz, mert a Subnauticát, vagy akár az Everspace-t juttatja eszébe. Nem áll messze az igazságtól, mert a játék hangulata ezekből (is) merít. Komplexebb vagy kidolgozottabb történet illetve háttéranyag nincs a játékhoz, az egyetlen narratívát a hajónk AI segédje szolgáltatja, bár az ő szövegei is leminimalizálódnak az épp adott küldetéshez kapcsolódó instrukciókra.
A játékmenet több lépésből tevődik össze, ezek nagy részén a mélytengeri hajónk fog elkísérni bennünket. A hajónkat kényelmes navigálhatjuk a nyílt területen, van egy térkép a tájékozódást segítvén, illetve a feladatainkat indikátorok jelzik, mivel a mélységes óceán sötétjében olykor cserben hagy minket a szemünk, és inkább a HUD-ra kell hagyatkoznunk. A tutorial azonnal bemutatja ennek működését, egy kis repülő tanfolyam, némi gyűjtögetés, harc, valamint építkezés formájában.
Ezen felsorolt elemek jellemzik a Stardiver játékmenetét, és ez így papíron remekül hangzik. A felfedezés a hajóval simán megy, és bár van is olykor látnivaló, azért a látvány és az interakciók a világgal nagyon minimálisak. Tudunk csatázni a mélységi szörnyekkel, vagy ellenséges hajókkal, ez egy ősi Tie-Fighter játékot idéző pulykavadászatnak felel meg, ergo össze-vissza keringünk az ellenfelünkkel egymás körül, és próbáljuk kimanőverezni a lövedékeket, miközben mi bennetartjuk a kurzort a célindikátorba. Ez nem egy tökéletes harcrendszer, de ezerszer láttuk, így könnyű beletanulni.
Az építkezés a mélyben található bázis romjaival kezdődik, és nem kell túlságosan sok opcióra vagy személyreszabásra gondolni. Annyiról van szó, hogy a bázisunk alapvető épületeit és gépezeteit kell újra működésre bírni, javítani, vagy felépíteni, ehhez pedig begyűjtjük a szükséges alapanyagokat, visszavisszük őket, két kattintás és máris megvan a soron következő épület. Szintén nem egy interaktív része a játéknak, de jópofa a bázisunkhoz mindig visszatérni, és látni annak fejlődését. Valamint a bázis gyarapodásával jutunk hozzá új lehetőségekhez, illetve a sztorit is ezek a mérföldkövek viszik tovább.
A gyűjtögetés a felfedezés része, ha messziről kiszúrunk egy neon fényekben tündöklő növényt, akkor csak odarepülünk, egy kattintással felvesszük, mehetünk tovább. Ám ha érceket találunk, ahhoz a hajóra épített lézerrel kell először fúrnunk. Egyes esetekben az értékes kincsek olyan helyen vannak, ahova a hajónk nem fér be, ebben az esetben kiszállhatunk a járgányból, és hús-vér valónkban úszkálva juthatunkbe a szűkebb helyekre, mindezt persze csak addig amíg van elég oxigénünk.
Magányos mélység
A játékemenet papíron egészen csalogató, a játékelemek szintén jól hangzanak, tekintve hogy már láttunk hasonló játékot a piacon. A Stardiver azonban a jó ötletek süllyesztője, mert sajnos bármennyire jó az irány, sajnos beleveszik az óceán sötét, rideg mélységébe. Az első, ami fájó hiányosság, az az egyediség.
Mint említettük, az óceán mélyi terep és háttérsztori hamar érdekes hangulatot teremt, de soha többé nem találkozunk narratív elemekkel, mindeközben a pálya egyhangúságát nem töri meg semmi egyedi, semmi váratlan, semmi olyan ami a Stardivert emlékezetessé tehetné. Se a pályadizájn, se az ellenfelek, de a saját hajónk sem rendelkezik egyediséggel. Az AI sem, pedig itt lehetett volna megfűszerezni az élményt egy meglepően érzelmesebb, hozzánk közel álló AI-val. De nem, a vocaloid generált szövegek monotonitása nem hagy bennünk semmilyen emléket. A környezetről semmit nem tudunk mondani, mert óceán még sosem volt ennyire élettelen és magányos.
A másik fájó pont a játékmenet korlátozottsága. Az egyes elemek tök jók lehetnének, de annyira kevés az interaktív elem, annyira minimalisták az opcióink, hogy gyakorlatilag elvész a játék élvezhetőségének potenciálja, pedig majd kiszúrja a szemünket. Például, a gyűjtögetés halál unalmas és szimplifikált, pedig a víz mélyén lehetne sokkal komplexebb a feladat, akár azzal hogy a fúrónk kapacitása korlátozott, vagy a hajó teherbírását jobban ki kell optimalizálnunk, esetleg egy kattintás helyett lehetne komplikáltabb a lebegő kincsek beszedése a raktérbe. Bármi, ami azt érezteti, hogy az óceán mélyén nem gyerekjáték az élet.
Ezt lehetett volna még színesíteni a pilótánkkal való uszikálással, ami eleve fölöslegesnek érződik mert sok mindent nem tudunk csinálni az úszáson kívül, ám valamiért a kamera kezelés olyan szinten pocsék, hogy alig egy perc alatt hányingere lehet a játékosnak tőle. Ez nem feature, ez simán csak kellemetlen, és értelmetlen.
Grafikailag a Stardiver tisztességes iparos munka, de ennél többet nem tud felmutatni, és ez a látványvilág hiányából ered. Aki beér kevéssel, annak egyébként szép is lehet a víz alatti táj, de semmi egyediséget vagy különlegességet nem tud nyújtani. Talán a boss harc ad elegendő fűszerezést, de az is valahogy idegennek érződik a játék többi részétől. Hangok terén is ugyanez a véleményünk. A zene talán kompenzál valamennyit a világhoz tökéletesen illeszkedő dallamaival, de ahhoz kevés, hogy elegendő immerziót biztosítson.
Ajánló
A Stardiver jó ötletekből született, és a megfelelő játékokból vett inspirációt. Minőségében viszont felemás, játékmenetben pedig kifejezetten kevés, fájóan minimalista, és nyomokban tartalmaz csak egyediséget. Ez azért is kellemetlen, mert ott van a játék minden centijében a potenciál. Ha a Stardiver egy Early Access játék lenne, akkor reménykedve várnánk ezeket a kiegészítéseket, és tűkön ülve várnánk a megjelenését. De nem, ez már sajnos az 1.0, ami csupán bétának érződik. Kár érte.
| Review score | |
| 5 | A Stardiver egy kihasználatlan lehetőség, félkésznek érződő játék, ami jó ötletekkel indult neki a kalandnak, de a felszínét se karcolja annak, ami igazán lehetne, vagy lennie kéne. |