Egy család feszült úton van a kaliforniai Sacramentóból a Missouri állambeli St Louisba. A kölyök fáradt, az apa ellentmondásosnak tűnik, nyilvánvalóan van valami kimondatlan feszültség az anya és a nagyapa között. Az a benyomásod, hogy nem mindenki szereti ezt a terepjárót, de még nem tudod, miért. Éppen akkor kezdett érdekelni ez a kisméretű otthoni dráma, amikor a dolgok rendesen beindultak: egy út menti motelben megállva éjszakára a kis család egyre súlyosbodó összecsapásba keveredik, amikor három testvér túszul ejti őket, akik éppen kiraboltak egy seriffet.
Az As Dusk Falls egy szerteágazó thriller, amelyet mindkét
szemszögből játszhatsz: az antagonisták és az áldozatok szempontjából.
Döntéseid – mit mondasz, mit teszel, mennyi ideig tart megnyomni egy gombot,
hogy kinyithass egy ablakot, vagy megragadhasd valakinek a fegyverét – hatással
vannak arra, hogy mindenkivel mi történik azonnal és órákkal később, a történet
végén. Ezek a látszólag egyszerű döntések olykor szörnyű helyzetekbe is hoznak,
mert az általad játszott emberek érdekei gyakran ellentétesek egymással.
Az olyan horrorjátékokban, mint a The Quarry, a 2K nagyobb költségvetésű narratív nyári kasszasikerje, jó móka a karakterek életével játszani. Itt sokkal stresszesebb, mert olyan, mint a való életben. Lehet, hogy ez egy feszült thriller, de hihető karakterekről szól, akiket olyan valós dolgok érintenek, mint a függőség, a gyász, a házassági stressz és az erőszak különféle nyílt és burkolt formái. A tét nagyobb, még azokban a pillanatokban is, amikor kisebb a dráma.
Az As Dusk Falls átfestett fényképes állóképek sorozataként
jelenik meg, valahol az animáció és a statikus között. Eleinte megrázónak
találtam ezt a művészeti stílust, de nem tartott sokáig az akklimatizálódáshoz,
sőt, ezek a jelenetek naturalisztikusabbak és hihetőbbek, mint a 3D-s térben
mozgó undor-völgyi karakterek. Az arcok több érzelmet közvetítenek. Olyan
minőséget ad az egésznek, mint valami emlékezet, mikor bizonyos pillanatok vagy
kifejezések megragadnak az elmében, plusz ez egy okos módja a spórolásnak is.
Szívesen megnéztem volna ebből hat részt, ha ez egy Netflix
sorozat lenne, de természetesen a különbség a videojátékokkal az, hogy
befolyásolni lehet a kimenetelt. Mivel a As Dusk Falls akár nyolc játékost is támogat,
online és ugyanabban a szobában, a résztvevők telefonok vagy kontrollerek
segítségével szavazhatnak arról, hogy mi történjen. Ez egy szórakoztató ötlet,
de különösen az első játszáskor nem igazán akartam, hogy szavazásra kerüljön a
történet – szerettem volna ösztönösen és természetesen reagálni arra, amit tapasztalok.
A többjátékos játékban az, hogy minden alkalommal meg kellett állni öt
másodpercre, amikor egy párbeszéd vagy egy történet kereszteződése van, hogy
mindenki szavazhasson, számomra valóban megtörte a folyamatot és rontott az
összhangon.
Visszamehetsz, és újrajátszhatsz egy jelenetet, hogy megtudd, mi más történhet: hogyan reagálhat a lányod, ha kemény fickós megközelítést alkalmazol ahelyett, hogy megpróbálnád minimalizálni az erőszakot a kedvéért, mi történt volna, ha egyszerűen megpróbálsz elszökni, vagy megnézni egy karaktert meg lehetett-e volna menteni. Ez kissé érdekes, de nem tűnik túl vonzónak végigülni a párbeszédek és a jelenetek 80%-át, amit már láttál, hogy felfedezd azt a 20%-ot, ami más, különösen, ha ez egy többnyire feszültségre operáló narratíva.
Az As Dusk Falls kényelmesen felülmúlja műfaja színvonalát a cselekmény, a karakterizálás, a teljesítmény és a történet lenyűgöző alakíthatósága terén. Ez egy sztori a traumáról és arról, hogy mi kell a leküzdéséhez. A narratív nagy előnye, hogy mivel nem foglalkozunk annyira a valósághű megjelenésükkel, sokkal jobb történeteket mesélhetnek el.
| Review score | |
| 9.0 | Az As Dusk Falls egy történetgazdag játék, amely képes megérintenie az ember. Azok a szereplők akiket az elején utálunk, könnyen a kedvenceinké válhatnak a végére. Senkit sem szabad elsőre megítélni, mert nem tudhatjuk milyen trauma érte az életben. |