The Lord of the Rings: Gollum - teszt
Hosszas késések és csúszások után végre megjelent a The Lord of the Rings Gollum játék, amelyet az a Daedelic Entertainment fejlesztett, akik számos kalandjátékkal hiresültek el a videojátékok piacán. Amikor bejelentették a Gollam játékot, szinte mindenki büszkén és bizakodva várta a fejleményeket, és persze azt, hogy legalább olyan magas és kiváló minőséget fog képviselni maga a játék, mint egy Shadow of War vagy mint a Focus Home-féle Styx.
Sajnos a hosszas várakozás nem hozta meg a NACON-nak a munkájuk gyümölcsét, hiszen a Gollam játékuk iszonyatosan rossz lett és mind ezek mellett elavult is. Elavult lett szinte minden kategoriában.
A Gyűrűk Ura: Gollam videojáték egy rendetlen és frusztráló akció-platformer műfajában, amely természetesen Középföldén játszódik. Bár a történet középpontjában Gollam áll, más ismerős arcok is feltűnnek, például Gandalf. Vagy egy Gandalf szerű mágus inkább? Legalábbis a játék ezt állítja. A látvány borzasztóan rossz, annyira, hogy nehéz megkülönböztetni, ki kicsoda, de a szegény ember Gandalf-ja "láthatóan" szerepel a játékban. De a Daedlic csak szeretné, ha ő lenne az.
A játékmenet nagy része platformozásból (tiszta Tomb Raider és a klasszikus Assassins Creed) és lopakodásból áll, bár egyik sem működik túl jól, mert mint már említettem, minden ami a játék képvisel: ELAVULT. Ráadásul a LOTR: Gollum tele van technikai problémákkal, amelyek még rosszabbá teszik az egyébként is kellemetlen és suta játékélményt, és az unalmas története miatt még a legkeményebb Gyűrűk Ura-rajongóknak is nehéz ajánlani. A Deadelic képregényszerű átvezetőket használ a narratíva alatt, látszik itt is, hogy nem volt normális budget egy CGI szerű átvezetőkre sem.
A történet kezdetén Gollamot az eredeti filmtrilógia előtt nyolc évvel a Sötét Toronyban tartják fogva Mordorban, és megtudjuk, hogyan szökött meg a fogságból, hogy megkeresse a kis "Drágaságát". Az út során Gollamot olyan alantas feladatok elvégzésére kényszerítik, mint például a Borocsnak nevezett nagy, vaddisznószerű lények terelése. A játék nagy része a Sötét Toronyban játszódik, ami azt jelenti, hogy rengeteg sivár, szürke folyosót fogunk látni, ha meg nem, akkor barlangszerű járatoknak megfelelő helységekben érezhetjük át szegény Gollam sorsát, akivel egyébként sehogy sem tudunk azonosulni, hiába van benne lopakodó elem vagy a meglehetősen furcsán működő parkour-féle falon futás is. A rendkívül lassú kezdés után (az első fejezet egy bevezető, az első három pedig egy szenvedés a szó legszorosabb értelmében is), minden felpörög. Itt különböző motivációkat fedezhetünk fel, Gollamnak és másokra nézve is, és ez egy kicsit felélénkíti a háttérszereplő életének előterét. Ez azonban nem jelenti azt, hogy Gollam hiányozna, rengeteg mondanivalója van minden helyzetben, azzal együtt, hogy az embereket a saját akarata szerint manipulálja. Az emberek súlyosan alábecsülik őt, ami sok olyan helyzethez vezethet, amiben találja magát. Mindez egy nagyon érdekes elbeszélésben csúcsosodik ki.
Tetszik a Daedalic Entertainment által bevezetett kreatív ötlet, hogy Gollam és Szmeagol között belső párbeszédek zajlanak. Ezekben vagy Gollamot, vagy Szmeagolt kell meggyőzni valamire, és bár értékelendő, nem tudom, hogy hozzáteszik-e azt a dinamikát, amit reméltünk. Jó volt látni a döntések meghozatalát, de sosem érezni a Telltale-szerű, vagy Bioware-szerű döntéshozatalok következményeit bennük. Ettől függetlenül Gollam és Smeagol pszichéjének harcát hallgatni jó volt, és egész remekül ábrázolták.
A platformozás sok kívánnivalót hagy maga után. Nehéz megmondani, hogy hova kellene ugranunk, mivel a megragadható falak összemosódnak a nem megragadható felületekkel, ami rengeteg ide-oda pattogáshoz vagy halálhoz vezethet. Még egy tárgy átugrása is trükkös lehet a lebegő és pontatlan irányítás miatt. Gollam gyakran elakad a felületeken, ami miatt többször is újra kell indítani az ellenőrzőpontot. Ha ellenségek üldöznek, egy kis rés megtisztítása vagy egy platformos szakasz sikeres teljesítése inkább a szerencsén múlik, mint a pontosságon.
Nagyon rossz helyzetben voltam a játék tesztelését illetően, ugyanis a Gollam iszonyatosan rosszul csábít vagy vesz rá a játék folytatására, mivel szinte minden ismétlődik benne. A szintek összemosódnak, a játék arra kényszerít, hogy ugyanazokat a szakaszokat járd be újra és újra, és nagyon kevés a változatosság. Ráadásul a játékban szinte minden mozdulat kínzóan lassú és nehézkes. Már az is fájdalmasan lassú és rossz érzetet ad irányítás közben is, hogy Gollamként járkálunk, ami szinte elviselhetetlenné teszi a játékot. Az irányítás tehát pocsék és ezt nem tudnám tovább ragozni, pedig szegény Daedelic milyen remek kis kalandjátékokat heggesztettek....
Emellett nagyon kevés irányt kapunk, annak ellenére, hogy minden csőhatásnak felel meg. A tompa látvány összemosódik, így gyakran Gollam "Senses" képességére kell hagyatkoznunk (alapértelmezett R billentyű), hogy lássuk, merre kell mennünk, de még ez is kissé zavaros. Könnyű eltévedni az intuitív szint- és környezettervezés miatt. Bár a dolgok végül játszi könnyedséggel felderülnek, a játék teljes első fele barlangosan sáros és sötét, így nehéz megkülönböztetni bizonyos területeket egymástól. Szinte minden hely és környezet emiatt olyan érzetet ad, hogy a helyszínek változatlanok. Meg amúgy Gollam két énjét leszámítva minden üres és lelketlen.
Az ellenőrzőpontok, a mentések időnként igazságtalanul vannak elhelyezve, ami miatt hosszadalmas és rohadt unalmas platformozós szakaszokat kell újrajátszanunk. A lopakodás szintén "fontos" szerepet játszik a Gollumban, de a pályatervezés nem hagy sok mozgásteret az ellenség kikerülésére, így gyakran túl sok időbe telik, mire el tudunk navigálni az ellenségeink mellett. Ráadásul az ellenséges mesterséges intelligencia vadul következetlen. Néha közvetlenül egy ellenség mellett sétálhatunk anélkül, hogy észrevennének, míg máskor egy fedezék mögül látnak meg csak úgy ni. .
Unalmas rendszer sokadik nekifutásra. Egy bizonyos szakaszon egy őr mellett kell elfutni - hogy elkapnak-e vagy sem, az teljesen véletlenszerűnek tűnik. Ezután el kell terelnünk egy másik őr figyelmét, mielőtt felmászunk a mögötte lévő falra, miközben az első őr üldöz minket. Egy hosszú platformos szakasz következik, több akadállyal. Remélem sokaknak ismerős lesz a rész, mert spoilerezni nem szeretnénk, főleg ebben a manapság nagyon érzékeny világban... de egyébként bármelyik résznél könnyen előfordulhat, hogy a terület elejéről kell újra kezdenénk, ha esetleg elbuknánk, vagy bugba ütköznünk...
Az ellenőrzőpontok tehát nagyon messze vannak egymástól, ami arra kényszerít, hogy újra és újra lejátsszuk az egyébként is frusztráló szakaszokat. Még az akció-platformerek rajongói is küzdeni fognak Gollummal, ezt le merem fogadni. Azta betyárját, így visszagondolva is, mennyire suta irányítani szegány Gollamot..... rossz vissza gondolni is rá. Nem szokásom lepontozni és lehúzni játékokat, hiszen ember alkotta produkcióról van szó, amiben az alkotói tehetség bontakozik ki. A Gollammal az a legnagyobb gond, hogy nem tudja mi szeretne lenni. Kalandjátéknak rémes, és meglehetősen csőjáték környezetet képvisel ahhoz, hogy akciójáték lehessen. Lopakodásban pedig elavult, ilyen lopakodói stealth action mechanikával rég találkoztunk, ugyanis kevesek a lehetőségek.
A karakterek merevek és élettelenek a Gollumban. A Gollum vizuális megjelenítése sok kívánnivalót hagy maga után. Néha a karakterek szája nem mozog, amikor beszélnek, máskor pedig a karaktermodellek egyenesen kidolgozatlannak tűnnek. Maga Gollam néha elég pocsékul néz ki, bár ez semmi a mázas és lélektelen mellékszereplőkhöz képest.
A technikai problémáktól, a szörnyű platform-elemektől, az unalmas játékmenettől és a szörnyű látványtól eltekintve is a Gollam egyszerűen nem működik videojátékfőhősként. Ha aggódtunk, amikor először láttuk a trailert, tudd, hogy igazatok volt. Semmilyen formában nem ajánljuk a játákot, hogy játsszátok. Az Epic Games Store-on szerintem év végén ingyenesen behúzhatjuk majd, ott talán megéri ránéznetek, de nem garantálom, hogy végig is fogjátok majd játszani. Játsszátok inkább a Styx-et.
Hatalmas negatívum, hogy nincs a Gollam videojátékban RPG rendszer, pedig a Gollamból még egy kártya-alapú RPG rendszert is el tudtunk volna képzelni. Hatalmas öngól és hibapont.
A tesztkódot a Magnew Games biztosította!
| Review | |
| 5 | A LOTR: Gollam egy rettentően unalmas, lelketlen, üres és elavult videojáték lett minden kategória szempontjából is. |
