Planet of Lana - Teszt

Érdekes időket élünk. Az indie játékok elsősorban az AAA megjelenések közötti várakozás kitöltésére alkalmas időtöltésnek voltak jók a kőkemény gamer közösség számára, de ez idővel drasztikusan megváltozott. Az indie játékokba jelentősen több kreativitás, törődés és néha szakértelem került, mint a nagy dollár milliós projektekbe, amik a megjelenéskor gyötrelmes állapotban, félkészen, de cserébe dupla áron kerülnek piacra. Gyalázatos és felháborító amit a nagy cégek nem szégyellnek megtenni velünk, míg az indie piac mondhatni virágzik. Mind tartalmilag, mind vizuálisan kielégítő kalandokról beszélünk, melyeket olyan emberek fejlesztenek, akik mögött nem áll több száz fős fejlesztő gárda, így a leghatékonyabb és legfontosabb erényük a kreativitásuk. Remek játékokat listázhatnánk, melyek fényévekkel túlszárnyalják az AAA címeket, pedig tizedannyiba se került a fejlesztésük, pár ember keze munkája, és még megfizethetőek is. Szeretjük nagyon őket. 

Mostani játékunk is egy ilyen indie cím, méghozzá különleges is egyben: ez nem csak egy játék, de egy úgynevezett "cinematic", azaz film szerű élmény is egyben. És hát mikor a játékra aggadták ezt a jelzőt, akkor nem vicceltek. Ez a Planet of Lana. 

Lana

A történet szerint karakterünk, a fiatal Lana egy békés nomád falvacskában él és cseperedik, legjobb barátjával pedig a falu határai közt kalandoznak, felfedezve az idilli és gyönyörűséges erdőt, távolban a roppant hegységekkel és kékesen ragyogó tengerrel. Ám egy napon, mikor Lana és barátja távol járnak, az égből idegen támadók, félelmetes robotok özönlenek a bolygóra, és elragadnak magukkal minden embert. Lana barátja is fogságba esik, csak Lana marad biztonságban a könyörtelen robotok tisztogatásával szemben. Az egész népe fogságba esett, magára maradt, és bármerre jár, az idegen robotok okozta rombolás és hajtóvadászat jelei kísérik, tönkretéve addigi békés életét. De Lana bátor lány, és útra kel a falu határain túlra, hogy a vadont átszelve megtalálja a barátját. Mert ha a robotok megállítása túl is tesz egy ember képességein, a barátság és szeretet útjába nem állhatnak. 

A sztori alapjáraton kellemes és érdekes, habár sok újdonságot nem tartogat, ami kérdéseket felvet azokra pedig csak lassú léptékekben kapunk választ. Az eseményeket a falusi Lana szemszögéből szemléljük, tehát amire nincs ráhatása, amit nem érthet meg, vagy ami nem érdekli, az nekünk sem fog sokkal jobban kibontakozni. A főleg vizuális "morzsákból" kinyerhető háttértörténet egyébként izgalmas, ha készek vagyunk felfedezni, ám az események mindig a karakter egyedi és egyszerű céljait fogják követni; A cél a robotokon átvágva megtalálni a barátunkat, és megmenteni. Az oda vezető ismeretlen út pedig egy puzzleökkel teletűzdelt platformer, aminek fűszerezése a már említett "cinematic" élmény. 

A játékmenet szerencsére elég egyszerű és könnyed, épp csak pár apró elemmel toldja meg a puzzle megoldások komplexitását, amik egy része ügyességi játék, másik fele fejtörő. Tologathatunk tereptárgyakat, hogy magasabbra másszunk. Ha rálépünk egy pontra, egy másikon híd sarjad. Az abszolút sötétségbe burkolózó barlangban szintén egy bizonyos módon tudunk csak fényt generálni. Aztán jönnek a bonyolultabb feladványok, mikor nem csak az időzítés de az egyes puzzle elemek előre átgondolt sorrendje is fontos. Mindehhez pedig alkalmanként a vadon szörnyei, vagy az ostromló robotok állítanak újabb és újabb akadályt, folyamatos jelenlétükkel stresszelve minket. Nincs fegyverünk, nincs elég helyünk menekülni, ha meglátnak, akkor végünk. 

A vadonban való ugra-bugra nagyon kellemes, Lana ügyes és szívós lány, tehát nem esik nehezére szakadékokat átugrani, kötelet mászni, vagy szűk barlangjáratokban átmászni. Ahova pedig önerőből nem juthat el, ott a környezet lesz a segítségére, mint ahogy a puzzle elemeknél már említettük. Viszont a feladványok sokszor több egymást fedő lépésből állnak, ezt pedig egyedül nem lehet kivitelezni. Szerencsére a sztori elején mellénk szegődik egy cuki kis állatka, aki hűségesen követ bennünket, és teljesíti a parancsainkat. Ezek a parancsok kimerülnek ilyenekben, hogy "itt állj meg", "kövess", "mássz oda", "vágd el a kötelet", és hasonlók. Kezdetben elég egyszerű a kis követőnkkel a továbbjutás, majd egyre komplexebb lesz, például míg mi bizonyos feladatokat teljesítünk, addig az állatkánkat is ide-oda rakosgatva kell a pálya bizonyos részeire hatással lenni. 

Azonban a kis követőnk utasítgatása sem veszélytelen, mert sajnos ő is törékeny teremtés, és a vadon szörnyei valamint a robotok őt is ugyanúgy levadásszák, ha szem elé kerül. És mivel nélküle nem tudunk átjutni az akadályokon, a játék ugyanúgy véget és az elvesztésével, mint ha a mi karakterünk veszett volna oda. A kétségbeesett kiáltás szívszorító, ahogy a kis csatlósunk a balszerencse áldozata lesz, ahogy ő is hasonlóan szomorú csipogással gyászol meg bennünket, ha nem vagyunk elég ügyesek. Idővel tényleg aggódni fogunk a kis szörnyecske biztonságáért, ami által egészen szoros kapcsolat épül ki köztünk (a karakter) és a segítőnk közt. 

Egy gyönyörű planéta

A Planet of Lana által szolgáltatott élmény a játékmeneten felül több aszpektusában is megmutatkozik, sőt, megkockáztatom hogy hangsúlyosabbak ezek az elemek, mint maga a puzzle és platformer részek. Kezdjük az elsővel: látvány. A Planet of Lana látványvilága nem hoz újdonságot, ezt a fajta ábrázolás módot, szín és fény összeállítást és grafikát láthattuk már másutt is, ellenben esetünkben a megvalósítás bőven túlmutat a korábbi versenyzőkön. A kézzel festett háttér, a buja, élettel teli vadon látképe, a változatos környezet, mind egy olyan összképet alkotnak, ami miatt a Planet of Lana akár egy animációs mozifilmnek is lazán elmehetne. Még a némileg egyszerű karaktermodellek is remekül festenek, mert az animációk szolidak, szépen reagálnak a környezetre, élettel teliek és hihetőek. 

Mindezt csak tetézi a remek rendezés, ami tényleges moziélményt tud varázsolni a képernyőre. Az ügyességi részeknél is több olyan scriptelt esemény lezajlik, ami egy kalandfilm ütemével pumpálja belénk az adrenalint, vagy épp gyönyörködtet váratlan csodáival. Más esetekben elég csak a karakternek elsétálnia egyik képkockáról a másikra, hogy valami megdöbbentő látképnek legyen tanúja. Ez pont az a fajta játék, amit nézni is szórakoztató, nem csak játszani. 

És végül szeretnék kitérni a talán legmeghatározóbb elemre, ami nélkül a Planet of Lana biztos nem lenne az, ami; a zene. Elképesztően gyönyörű és minőségi a soundtrack, mozifilmekhez komponált betétdalokig törő, vagy akár meghaladó zeneszámok csendülnek fel, olyan erővel ragadva magukhoz az embert, hogy el is felejtjük, hogy ez egy indie játék. Hatalmas élmény már a játék első félórájában, ahogy a betétdalok szívet melengetve vezetnek minket végig az idilli kezdeteken, majd paráztatnak be a szörnyű események során. A Planet of Lanában a zene olyan, mint egy narrátor, aki szöveg helyett komolyzenei magasságokat karcoló számokkal mesél, vezet, és tart az atmoszféra fogságában. 

Ajánló

A Planet of Lana nem csak egy indie játék, hanem egy műalkotás. Könnyed játékmenete olykor képes valódi fejtörést okozni, míg más elemeiben egy hangulatos és magával ragadó kaland, ami már szinte moziélmény hatását kelti. A látvány remek, a történet lassú de érdekes, a zene pedig elképesztően minőségi. Terjedelme szempontjából nem valami hosszú játék,viszont minden perce aranyat ér. Éppen ezért biztonsággal és lelkesedéssel merjük ajánlani ezt a játékot mindenkinek, aki szeretne egy jó puzzle-platformert, és/vagy szeretne valami olyan játékot látni, amiben igazi művészi értékek is megbújnak, akár a látványban, akár a zenében. 

Review score
9	A Planet of Lana szép, érdekes és izgalmas, a zene magával ragadó. Csupa olyan tulajdonsága van, ami miatt az indie játékok gyakran művészeti értékekkel egy lapon vannak emlegetve, és ismét egy tökéletes példát kaptunk erre. Mindenképp ajánljuk kipróbálásra, ha a Demo nem győz meg, akkor semmi. Ellenben ha sikerült magával ragadnia, akkor ne tétovázz. Ez a kaland neked való.