The Last of Us - Évadzáró kritika

 

Elérkeztünk a sorozat végére, lefutott a 9. rész az HBO streamingjén, és mi csak épp hogy elengedtük a karfát amit ezidáig szorítottunk. Az utolsó előtti rész így is eléggé élménydús volt, tele volt érzelmekkel, és nem épp a kellemesebbik fajtákból. Éreztette velünk a sorozat, hogy bár Ellie gyermeteg módon reagál sokszor, mikor a felnőttek már rég a legrosszabbtól tartanak, viszont... ez a kislány sincs biztonságban a világ borzalmaival szemben, és ráadásul nem a gomba az igazi megátalkodott gonosz, hanem a túlélésre kényszerített ember. Egy ilyen hullámvasút után jogosan felmerülhet a kérdés az egyszeri nézőben, hogy vajon ezek után még mit tartogathat a lezárás, mivel tud még jobban a székbe passzírozni, mivel tud könnyeket facsarni, vagy épp képes-e egy happy end keretében mosolyt csalni az arcunkra? 

Az út véget ér

Mielőtt a páros kalandjára térnénk, egy visszaemlékezés során láthatjuk Ellie édesanyját, és a pillanatot, mikor Ellie megfertőződött a gombával pont csak annyira, hogy az immunitás kifejlődjön. Láthatjuk Marlenet, ahogy megmenti Elliet, habár nem teljesen önszántából, és nem is a jókedvében. Viszont ez egy jó kapcsolódás azokhoz az infókhoz, amiket eddig megismertünk.

A cél mindig is az volt, hogy Joel átadja Elliet a Tűzbogaraknak. Ellie gyakorlatilag "csak" egy csomag, amit a csempész elszállít A pontból B-be, megkapja a fizettségét, és onnantól nem foglalkozik tovább a szállítmány sorsával. Ember esetében is hasonló a helyzet Joel szempontjából, bármelyik másik személy leszállítását a maga mogorva de precíz stílusában végezte volna el, és kifejezett erőfeszítéseket tett volna, hogy ne is akarjon emlékezni a személyre akit leszállított. Ellie esetében komoly karakter fejlődés következtében azonban Joel sok dologra rájött a múltjával és az életével kapcsolatban, mert nem csak annyiról van szó, hogy a férfi megkedvelte a kislányt. A lánya elvesztése miatt hordozott traumáját és fájdalmát sikerült végre feldolgoznia azzal, hogy elfogadta Elliet annak, ami: egy kislány, akinek szüksége van Joelre.
Mind tudtuk, hogy előbb utóbb a két karakternek el kell válnia, és így Joel meglágyulása miatt a közeledő befejezés csak még szívfacsaróbbnak ígérkezett. Ellie viselkedése az utolsó rész első percétől kezdve tükrözte a néző melankóliáját, hiszen ő is tudta, hogy elválnak útjaik azzal az emberrel, aki védelmezi őt és akit egyébként akár apjának is el tudna fogadni. Ám Joel optimista megjegyzései és ígéretei ellenére Ellie megmutatja, hogy a sokszor gyermeteg viselkedése alatt ott bujkál egy fajta koraérett bölcsesség. Ellie teljes mértékben tisztában volt vele, hogy ez sokkal többről szól, mint az ő boldogsága, vagy érzelmi világa.



Sokkal több forog kockán, mint pár ember biztonsága, vagy a Tűzbogarak lázadása. Ő a katalizátor, de ő nem tehet semmit csak úgy magától, mert nem képes rá, elvégre a megoldás a testében bujkál, azt pedig csak más emberek szakértelmével lehet valahogy kinyerni. Kicsit amolyan megváltó-szindróma is közbeszól, midőn a lány azon gondolkodik, hogy a gyógymód valós-e, sikerülhet-e létrehozni, és tényleg megmentheti-e az emberiséget. Mert ha nem, akkor Ellie megmarad védtelen kislánynak, aki retteg attól, hogy magára marad. Mitől lenne jobban csalódott? Ha kiderül, hogy nincs ellenszer, vagy ha van, és miután kinyerték a testéből amit ki kell, utána eldobják mint egy kimerített kincses ládikót? Az biztos, és ezt a lány is kimondja, az elveszített barátok, véget ért életek és a szenvedés amit megélt az úton, muszáj hogy célt szolgáljon. Joel természetesen ezzel nem tud egyet érteni, számára az út csak egy út, a cél pedig érdektelen, ami pedig fontos az ott van az orra előtt. De tiszteletben tartja Ellie érzéseit.

Keresd a fényt

A Tűzbogarak helyéhez érve nem számíthatnak üdvrivalgásra és virágcsokros köszöntésre, elvégre akárhogy is nézzük, a Tűzbogarak lázadók, anarchisták, terroristák. Egy jó és nemes cél felé haladnak, de ebben a nyomorult világban ők is a nyomorultak hadseregét bővítik, akik minden aljasságra készek, hogy elérjék a céljaikat. Nem jobbak az emberevő prédikátornál, vagy a zsarnok lázadó vezér nőtől, akik eddig megkeserítették Joelék életét, éppen csak az eszközeiken túl a végső küldetésük egy nagyobb jót szolgál. Ez megmutatkozik a fogadtatásban is, mikor az első reakciójuk egy nevetgélve sétáló férfi és lány láttán, hogy rájuk dobnak egy kábító gránátot, aztán puskatussal folytatják az ismerkedést.



A következő pillanatban Joel szembesül a ténnyel, amit bár talán ő is érzett előre, de nem akarta elismerni: a beavatkozás, amivel kinyerhetik Ellieből az ellenszert, a lány életébe fog kerülni. A Tűzbogaraknak természetesen ez nem esik nehezére, a világot megváltó gyógyszer ígéretével a szemük előtt készek feláldozni egyetlen magányos kislányt, és ebben a szituációban a dilemma a nézőt is szíven döfi, hiszen hiába szeretjük Elliet, az emberiség megmentése mégis csak egy olyan cél, ami mellé muszáj beállni minden embernek, aki megszenvedte ennek a világnak a szörnyűségeit. De Joel nem ilyen, őt nem érdekli a világ, se a többi ember. Így amikor a Tűzbogarak erővel el akarják zavarni, ő hoz egy döntést. Erőnek erejével áttör a Tűzbogarak sorain, kegyetlen és hatékony pusztítást végezve a halálba küldi az összes embert, aki az útjába kerül. A mészárlás embertelen, de Joel aggódó tekintete csak arról árulkodik, hogy őt ezen a ponton csak a szeretet hajtja. Túl sok embert veszített el, túl sokszor érezte magát gyengének és tehetetlennek, miközben a szerettei meghaltak. Így az őrült vérontás végérvényesen egy mentőakció.
Joel a műtőbe érve végez a főorvossal, majd karjaiba véve a lányt kisétál a kórházból. Még utoljára összefut Marlennel, aki végső mentsvárként megpróbál a férfi logikájára és érzéseire hatva meggyőzni őt. A nő őszintén és igazat beszél, gyakorlatilag a világ és az emberiség szempontjából Joelnek ott át kellett volna adnia Elliet. De ő nem így cselekedett, megölte a nőt, és lelépett Ellievel. 

Mit hoz a jövő

Joel békésen vezetve viszi Elliet a testvére által is lakott menedékhelyre, ahol kényelmes és nyugodt életet élhetnek a túlélők között. Joel hazudik Ellienek, azt állítva hogy a beavatkozás nem volt sikeres, nincs ellenszer, és amúgyis egy csomó immunis gyerek van még a világban, tehát Ellie nem egyedi. Azt is hozzáfűzi a hazugsághoz, hogy a kórházat banditák támadták meg, a tűzharcban pedig sokan meghaltak, köztük Marlene. Mindez megrázza Elliet, de talán közben meg is nyugtatja valamicskét, elvégre újra Joellel van, és a Tűzbogarakkal már nincsen több dolga. Persze ott mardossa a tudat, hogy akkor az emberek akik miatta haltak meg, és az út, ami olyan sok kellemetlenséget hordozott magával, gyakorlatilag a semmiért volt. Ezekkel a gondolatokkal menetel a páros a szép életet és még szebb jövőt tartogató kisváros felé, mikor ismét megmutatkozik Ellie komolyabb, felnőttesebb éne, és ismét, egyben utoljára vonja kérdőre Joelt, hogy tényleg igazat mondott-e. A férfi gond nélkül rávágja, hogy esküszik, hogy igazat mond. Ellie kételkedik, de végül elfogadja, és megbékél a gondolataival. 

A sorozat ezzel véget is ért, de a történet még korántsem zárult le ennyivel. Aki játszott a játékokkal, az nagyon jól tudja, hogy a jövőben mik fognak történni. Aki nem ismeri a játék folytatását, az csak találgathat, viszont egyes elemekből leszűrhető, hogy mit hozhat a páros kalandja a későbbiekben. Elvégre a Tűzbogarak lemészárlása nem maradhat válasz nélkül, az emberiség megfosztása a gyógyszertől véres bosszúért kiállt, na és akkor arról még nem beszéltünk, hogy Joel ámokfutása vajon milyen személyes vendettákat szülhet a jövőben? Az ilyen veszedelmek felett pedig ott van Ellie, aki nem buta lány, előbb utóbb rá fog jönni, hogy Joel hazudott neki. Ez hogyan fogja érinteni, mit fog reagálni, a forrófejűségében vajon mit fog cselekedni? Létezhet Joelnek megbocsátás, és Ellie vajon a bűntudat és a heves érzelmek közepette meg tud birkózni az identitásával, valamint mindazzal, amit a világ még a nyakába tud hajítani? És amikor a tetteik következményei utolérik őket, vajon együtt, vagy külön fogják folytatni a harcot? Minderre választ fog adni a második évad, amit már most tűkön ülve várunk. 

Mert egy dolog biztos, hogy a Last of Us első évad közel tökéletes játék adaptáció, de a játékok ismerete nélkül is egy fantasztikus sorozat, melynek minden epizódja hordoz valamilyen igényt kielégítő izgalmat, érzelmet, vagy világépítést. Ami plusszt rakodtak a sorozatba, az elfér és kellemes, amit képről képre emeltek át az pedig úgy tökéletes, ahogy van. A producerek, a rendező és az egész stáb tisztában volt a Last of Us értékeivel, jól értették a karaktereket és a drámáikat, és pontosan tudták ,hogy ezt hogyan lehet a legjobb módon képernyőre ültetni. Az egyetlen kritika ami érheti a sorozatot, az a fertőzöttek nélkülözése, leszámítva azt a pár jelenetet sajnos nem találkozunk a gomba által irányított emberekkel, és ez miatt az akció is minimális marad. Mondjuk ez nem probléma, annak tekintetében hogy a Last of Us inkább egy dráma, semmint thriller, de a világ részét képező fertőzésnek sokkal nagyobb szerepet kellene játszania a hősök kalandjában. A második évadban ennek javítására bőven lesz lehetőség.