Kritika: Rohammentő - Ambulance (2022)

Los Angeles belvárosában rosszul sül el egy bankrablás, tűzpárbaj alakul ki a banditák és a rendőrök között. Két elkövetőnek sikerül meglépnie a helyszínről egy mentőautóval, amiben épp egy ápoló küzd egy sérült rendőr életéért.

Ennyi lenne a Rohammentő alapsztorija, amit az a Michael Bay rendezett, aki az utóbbi pár évben eléggé megosztotta a közönséget filmjeivel.
Sokan egy tehetségtelen kóklernek tartják a direktort, míg mások a modern akciómozik egyik legfontosabb alakjának.

Én az utóbbi tábort erősítem, de megértem azokat, akik nem tudnak mit kezdeni Bay túlpörgetett őrületeivel. A fickó leginkább a Transformers filmjeivel haragította magára a nézőket és a kritikusokat egyaránt, mégpedig nem alaptalanul. Ezek a robotos látványmozik minden feláldoztak a vizuális orgia oltárán, tehát a karakterektől kezdve az épkézláb történetig minden kispadra került csak azért, hogy minél több robbanás és hajmeresztő városrombolás férjen bele a játékidőbe. 

Ennek ellenére az első 4 Transformers számomra még így is simán belefér a szórakoztató kategóriába, az 5. epizód viszont már nálam is kihúzta a gyufát, de erről majd talán máskor értekezek részletesebben.

A lényeg az, hogy Michael Bay egy megosztó filmes személyiség, akitől nem lehet elvitatni azt, hogy ne értené az akciómozik dinamikáját.
Ezt a hozzáértést pedig a Rohammentővel is többszörösen bizonyítja.
Az elképesztően egyszerű történetből sikerült egy igazián pörgős és feszült, majd két órás autósüldözést kihoznia, ami képes arra, hogy végig fent tartsa az érdeklődésünket.

Ebben a forgatókönyvnek is nagy szerepe volt, hiszen hiába bot egyszerű a cselekmény, a főszereplők kellően kidolgozott és érdekes figurák, a közöttük húzódó viszonyok végig kiélezettek és folyton folyvást feszült szituációkba keverednek.

Itt nem arról van szó, hogy néhány jelentéktelen arc száguldozik egy mentőautóval és kész. Nem, a Rohammentő kifejezetten aprólékosan építi fel a karaktereit, akik között találhatunk egy kétségbeesett kisembert, aki azért került bele a slamasztikába, mert minél előbb pénzt akart szerezni, hogy finanszírozni tudja a beteg felesége ellátását. Aztán itt van a balhét kirobbantó rabló, (aki egyben az előbb említett fickó mostohatestvére) és elsősorban csak nagyot akart szakítani a balhéval, hogy aztán az legyen a fő küldetése, hogy hazajuttassa fivérét a családjához.

És ott kuporog még a mentőautó hátuljában a túszul ejtett ápolónő, aki már kissé belefásult a munkájába, de jelenleg muszáj csúcsteljesítményt nyújtania, hiszen életben kell tartania a mellette sérülten fekvő rendőrt. 

Persze, senki ne számítson arra, hogy ebből a felállásból végül egy Oscar-díjas kamaradráma formálódik ki, hiszen ez mégiscsak egy adrenalinpumpáló Bay ámokfutás, de ehhez mérten kifejezetten ügyes és működőképes a sztori.

Ilyen téren talán a legnagyobb pozitívum az, hogy karakterfejlődést is tartalmaz a film, hiszen a főszereplő trió kapcsolata az üldözés folyamán végig változik, hogy aztán a befejezéshez érve mindannyian lezárjanak egy egész szép, kerek ívet.

Ezen felül a feszültségépítés az, ami még nagy erőssége a Rohammentőnek. És itt nem arról van szó, hogy egy végeláthatatlan hajsza a cselekmény nagy része, hiszen egymást kergető autókkal még nem lehet elérni azt, hogy izguljunk a látottak alatt. Nem, itt sikerül elérni azt, hogy a külső veszély mellett számtalan más, belső konfliktus is kibukjon. Elsőkörben ott van a haldokló rendőr, akit életben kell tartani, majd ezt követően a három karakter nézeteltérései is előtérbe kerülnek, hiszen más-más utakon szeretnének kimászni ebből a szituból és emiatt többször egymás nyakának is esnek.

Adva van tehát egy piszok egyszerű sztori, amit sikerült ügyesen tovább építeni a jól kidolgozott szereplők és a profin megteremtett atmoszféra segítségével. A kérdés az, hogy ezen felül mit tartogat még a film?

Kérem szépen, elképesztően látványos akciójeleneteket! Ez persze nem meglepő, hiszen Bay ilyen téren ritkán hibázik (de akkor nagyot, lásd, Transformers: Az utolsó lovag), de itt leginkább az a legmegdöbbentőbb, hogy a költségvetés kb. megállt 40-50 millió dollárnál.

Ehhez képest sikerült fél Los Angelest felszántania a Rohammentőnek, mégpedig minimális CGI rásegítéssel. A legtöbb karambol és robbanás igazi kaszkadőrök és pirotechnikusok érdeme, nagyon kevés az olyan képsor, ami a digitálisan került volna a végeredménybe az utómunka folyamán.

Ezért hatalmas dicséret illeti a készítőket, hiszen manapság a legtöbb nagy látványfilm alig tud olyan jeleneteket felmutatni, ahol ne lehetne észrevenni a CGI-animációt és a vetített háttereket. Ehhez képest Bay a régi iskola mentén letett egy olyan, viszonylag alacsonyabb költségvetésű zúzást, ami simán zsebretesz több szuperprodukciót is vizualitás szempontjából.

De nem csak az üldözések és a különböző tűzpárbajok érdemelnek dicséretet, hanem azok tálalása is.

Rendkívül kreatív és ötletes az operatőri munka, a gyors vágások pedig csak hozzásegítenek ahhoz, hogy nézőként még jobban beleilleszkedjünk ebbe a nyaktörő kalandba.

Persze, sokak számára talán elidegenítő lehet Bay eszelős stílusa, hiszen rengeteg az extrém beállítás és néha bizonyos dialógusok úgy vannak felvéve, mint más alkotásokban egy-egy epikus akciójelenet. De míg több alkotó a gyors vágásokat és az ide-oda cikázó kamerafelvételeket arra használja, hogy elfedje a szegényes koreográfiákat, esetleg így növelje a feszültségérzetet, Bay nagyon okosan a történetnek rendeli alá ezeket a megoldásokat és tényleg eléri azt, hogy megnövelje a Rohammentő hatását.

Vizuális szempontból tehát egy rossz szavam se lehet a végeredményre. De kihangsúlyoznám, hogy akik a kimért kameramunkákat és a hosszú snitteket részesítik előnyben, máshol keresgéljenek.

Amiről még nem esett szó, az a színészi játék, de ezen a fronton sem tudnék belekötni a látottakba. Persze, nem itt kapjuk meg az évezred alakításait, de a főszereplő hármas, (Yahya Abdul-Mateen II, Eiza González és Jake Gyllenhaal) korrekt teljesítményt nyújt. 

Bár, Gyllenhaal-t több kritika is érte, hogy talán kissé túltolta az enyhén pszichopata rabló szerepét, én végig szórakoztatónak találtam a kifakadásait és azért a figura drámaibb oldalát is képes volt kidomborítani.

És itt van még a zene, amit szintén csak dicsérni tudok. Ahhoz képest, hogy Lorne Balfe-t egy kissé középszerű komponistának tartom, a Rohammentőhöz sikerült egy kellőképpen hatásos aláfestést összehoznia, mely pörgős tételeivel nagyszerűen kiszolgálja a film izgalmas és gyors jeleneteit, de ha arra kerül a sor, a drámai képsoroknak is kiválóan megágyaz.

Mindent összevetve, én csak dicsérni tudom Michael Bay legújabb őrületét.

Valószínűleg nem lesz klasszikus a Rohammentőből (de ezt majd az idő eldönti), viszont még így is egy szórakoztató akció-thrillerről van szó, ami Bay úthenger stílusa mellett (ez nem való mindenkinek) működőképes történettel, kidolgozott karakterekkel, jó alakításokkal és hatásos zenei aláfestéssel szolgál.

Nem ez a műfaj csúcsa, Bay is rendezett már jobb filmet, de a rengeteg gigaköltségvetésű CGI-orgia közül magasan kiemelkedik ez a földhözragadtabb hajsza, ami minden egyes képkockáján magán viseli alkotója kézjegyét.

Manapság, amikor a legnagyobb sikereket olyan produkciók aratják le, melyek inkább hasonlítanak egy üres ipari termékhez, mintsem egy épkézláb mozifilmhez, meg kell becsülni az ilyen ambiciózus darabokat, mint a Rohammentő.

(A film megtalálható a Skyshowtime platformján.)

Értékelés: 8/10