MotoGP 22 - Teszt

A modern MotoGP aranykorszakát éli. 2021-ben nyolc különböző győztes született 18 versenyen, és az idei szezonban eddig három különböző versenyző állt a legfelső fokon négy futamon, köztük kettő aratta első győzelmét. Kiszámíthatatlan, tele tehetséggel és látvánnyal, garantált a szórakozás minden versenyen. Ennek ellenére a Milestone licencelt MotoGP 22 motoros szimulátorának középpontjában nem csak az idei, de a 2009-es szezon is ott áll. Visszatérünk a sportág egy korábbi életszakaszhoz, amelyben a máig híres titánok versenyeztek. A ’Nine: Season 2009’ elnevezésű vadonatúj mód visszavezet egy letűnt korba, amikor Rossi, Lorenzo, Stoner és Pedrosa egymás körül lökdösték 1000 köbcentis gépeiket a győzelemért. Az egészet egy Mark Neale brit filmrendező narrálta dokumentum sorozat köt össze, a végeredmény pedig egyedi, új és elképesztően nosztalgikus.

Neale felvételei olyan sok kontextust és drámát közvetítenek azokból az időkből, hogy eszünkbe sem jut kihagyni egy jelenetet és rögtön nekivágni a kihívásnak. Még az sem számít, hogy az úgynevezett küldetéseink egész egyértelműek: a cél mindig az ellenfelek megelőzése vagy megszakítása. Lényegtelen. Ott vagyunk, a 2009-es versenyzők teljes hálója között, és hallgatjuk, ahogy a versenyzők keresik a rést Rossi győzelmi szériájának megszakítására. Őszintén szólva, azoknak, akik csak átmenetileg érdeklődnek a sport iránt, vagy akik csak a nagy nevű versenyzőket ismerik, ez elég is.

Ez nem jelenti azt, hogy Milestone kibújik a felelősség alól az aktuális szezon szimulálása során. Mint mindig, a versenyzés mindhárom kategóriája jelen van, pompázik a 2022-es versenyszéria. És mint mindig, ez olyan mélységet kölcsönöz a karrier módnak, amelyhez még Codemasters F1-es játékai sem férnek hozzá. Újoncként kezdtem a Moto3-ban, és tékozló spanyol tinédzserek tengerét győztem le 250 köbcentis motorokon. Egy Moto2-es csapat megkeresett, éreztem a nagyobb motorok extra súlyát és erejét, miközben Lowes-szal, Acostával és Canet-tel fényesítettük a bőrülést. Végre felkerültem a premier osztályba, és úgy gondoltam, igen, megérdemeltem, volt egy történetem, hogyan kerültem ide. Továbbra is ez a sorozat legnagyobb vonzereje, még akkor is, ha ott a 2009-es évadban játszható dokumentum széria.

 A motorok irányításának elsajátítása egy kicsit könnyebb. A tavalyi cím olyan messzire kanyarodott a hardcore szimulátor tartományba, hogy még hónapokkal a megjelenés után is könnyen túl lehetett fékezni egy kanyart. Persze a fizika az életben elkerülhetetlen, de a mezei játékosnak a realitás ezen foka talán már túl megterhelő és a nehézsége miatt nem lesz élvezhető a versenyzés. És ezzel nem voltam egyedül. Az első és a hátsó féket egymástól függetlenül kezelni, miközben figyelnünk kell a pilóta súlyát, és lassan kellő dőlésszögbe billenteni a gépet, több finomságot igényel, mint amit két emberi kéz és egy kontroller megenged. A Milestone ebben az évben foglalkozott a fékezési nehézségekkel, de nem olyan módon, amely különösebben kielégítő. Kisegítő opciók jelentek meg, amik szabadon beállíthatók és finomhangolhatók. A végeredmény pedig eléggé kettős: vagy maradunk a szimulátor szintű vezérlésnél, ami nem kevés játékidőbe fog telni mire megszokja az ember, vagy bekapcsolhatunk egy kiló rásegítést, viszont akkor pedig kevésbé fogjuk úgy érezni, hogy mi magunk uraljunk a motort, nem pedig az a pilótát.

Az új rásegítést leszámítva a motorral birkózni egy adott pályán továbbra is rendkívül nagy kihívást jelent. Nehezebb azonban szemet hunyni néhány régóta fennálló irritáció felett, amelyeket már tényleg orvosolni kellett volna. Az ideális ívet megjelenítő vonal gyakran teljesen rossz az ajánlott fékponttal, így újoncként elég zavaró, hogy miért kerülünk folyton a kavicscsapdába, noha pontosan akkor nyomtuk meg a féket, amikor játék azt javasolta. Az AI tapasztalataim szerint idén agresszívabbnak tűnik, jobban meg tudja ítélni, mikor szabad belevágni a kanyar közepén ütközés nélkül az előzésbe.

A fejlesztők ezúttal egy kis extra szépséget préseltek ki az Unreal Engine-ből, különösen a motorok és a sisakok terén. Nem szégyellem megmondani, hogy sok időt töltöttem a bemutatóterem menüpontban, céltalanul nézegettem a modern és a klasszikus versenyzőket, és gyönyörködtem a megjelenítésükben. Nicky Hayden 2006-os sisakjának csillogó fényezése különösen megér néhány kamerapörgetést. Ennek a szépségnek a nagy része a pályán jelenik meg, ahol a valósághű világítási stílus párosul nagy felbontású textúrájú modellekkel, amelyek méltók a fénykép mód használatára.

Ez az új MotoGP cím tehát. Még mindig kissé ingatag, mintha a vezérlőelemek és a fizikai modell még nem lenne tökéletesen szinkronizálva, és az AI, valamint a különféle rásegítések további finomításra szorulnak. Mark Neale munkája azonban valóban feldobja az élményt, és olyan új módot hoz létre, amely felpörgeti a játékot új ötletekkel.

A review kódot a Magnew biztosította!

Review score
8.5	A MotoGP 22 képes újat alkotni a szimulátorok tengerében. Habár az új versenyszezon a játék lételeme, bekerült a valaha volt legjobb évad is, így újrajátszhatjuk a 2009-es bajnokságot és együtt motorozhatunk a sportág legnagyobb pilótáival.