Moolander - Demo teszt

Manapság már nem túl jellemzőek a demók, pedig egy időben a közelgő játékok egy szeletét bemutató programok szolgáltatták a garanciát arra, hogy a játékos megfelelően tájékozódhat a termékről, mielőtt vásárlásra adná a fejét. Nem csak cikkek, streamek szolgáltattak valamilyen első benyomást, hanem mi magunk próbálhattuk ki a játékot, még ha csak egy kis időre is. Sajnos manapság inkább elkérik az Early Access árát, hogy belekukkantsuk egy olyan verziójába a játéknak, amit a régi időkben a fejlesztők inkább rejtegettek volna előlünk. Sok early access ráadásul soha nem látja meg a megjelenés napját, mert a fejlesztők kifogynak a szuszból, de legalább kaptak némi pénzt a próbálkozásaikért, amit sikerként elkönyvelve különösebb következmények nélkül lövik le a fejlesztést. Szóval a demók klasszak voltak a maguk idejében, és manapság is nagy igény lenne egy ilyen fajta kipróbálási lehetőségnek. 

Azért beszéltünk kicsit erről a témáról, mert a következő játékunk egy demó formájában szeretne betekintést ajánlani a készülő műbe, mellőzve az early accessből fakadó kockázatokat, helyette a kezünkbe adják az irányítást, és megkérnek, hogy játszunk a játékukkal. Ez egy tök jó fej lépés, főleg a mai világban. De van itt még valami... a játék, amelynek az említett demója elérhető, nem kifejezetten az a fajta program melynek megjelenése előtt kritikus szemmel ülnénk neki egy korai verzió kipróbálásának. Sőt, első ránézésre ez a cucc egy gyenge poénnak is sok lehetne, és a többség azonnal hátat fordítana. Hát, mi nem így tettünk, de most figyeljetek, mert el kell hogy mondjuk: mostani játékunk, a Moolander meglepően szórakoztató, és örülünk, hogy kezünk ügyébe vettük a demót. 

Tej-shield, aktiválva!

Reggel este tejet iszom

Ha megpróbálnátok a Google-ba beírni, hogy Moolander, biztosan meglepődnétek, mert az istenért nem találnátok egyetlen találatot sem amíg nem teszitek kritiérumba a szót. Helyette a Moonlander fog mindútalan a képernyőtökre ugrani, de ez nem véletlen. A furcsa névbeni hasonlóság ugyanis szándékos, kalapot emelve egy ősrégi de közkedvelt játék, a Moonlander, vagy az 1979-es évek arcade gépein Lunar Lander című előtt. Esetünkben a név azonban Moolander, ötvözve a tehénbőgést valamiféle repüléshez köthető cselekedettel, és ez már most túl furcsa, hogy csak úgy gyáván megfutamodjunk, úgyhogy vágjunk is bele!

A sztori szerint (igen, van valami ilyesmi) egy földönkívüli fejlett civilizáció, a Landerek egy példányát testesítjük meg, aki kétségbeesetten kutatja a galaxist tejért. Történt ugyanis, hogy a Landerek, és az Annunaki faj brutális háborút vívtak egymás ellen a világegyetem legértékesebb energiaforrásáért, a tejért, de csatáik nyomán minden tehén elpusztult. Az Annunakik titokzatosan eltűntek, magukra hagyva a Landereket, akik most tej nélkül küzdenek a túlélésért, alkalmanként elküldve egy felderítőt, hogy kutasson át bolygókat, hátha van még a galaxisban élő tehén. A mi hajónk természetesen pont egy olyan bolygóra zuhan le, ahol egy pajkos kis boci nyalogatja meg elsőként döbbent orcánkat, majd egy hangosat szellentve vágtat el a naplementébe. A küldetésünk: elfogni a bocit, és megszerezni a tejet a fajunk túlélése érdekében. Juhé. Ugh....

Nem tudom milyen boci ez, de nem fejném meg

Na, szerintem most mindenki kellően össze van zavarodva, így beszélgethetünk kicsit arról, hogy ez nem vicc. A Moolander ehhez a sztorihoz kapcsolódóan építi fel a narratíváját, még valamiféle világépítéssel is megpróbálkozik, amivel kapcsolatban a párbeszédekből juthatunk több infóhoz. Mert nem vagyunk egyedül, a hajónk, Hamilton igyekszik valamiféle kommunikációt fenntartani a pilótával, ami többnyire vicces, vagy épp informatív eszmecserék képében valósul meg. Az apró lépések többnyire azon okból kényszerítenek minket lassú haladásra, hogy a hajónk széthullott, és hasznos berendezéseit egyenként kell fellelnünk az ellenséges vadonban, fejlesztve és bővítve eszközeink tárházát. 

Marhaság

A játék az első pár percben amúgy egy kellemes nosztalgia, oldalnézetes ügyességi játék, melyben hajónkat navigálva kell kikerülni akadályokat, sebzést okozó gonosz dolgokat, csapdákat és szörnyeket. Van életerőnk, így csak pár alkalommal véthetünk hibát, túl sok bénázásért kezdhetjük elölről az adott szakaszt. Később szert teszünk pajzsra, lövegekre, plazma ágyúra, kardra, és a megjelenéskor valószínűleg még több kütüyre, hogy visszavágjunk a gonoszkodó ellenfeleknek, és persze feloldjuk a továbbhaladáshoz az ösvényeket. Teljesítményünkért tapasztalati pontokat kapunk, amikért cserébe új kütyüket, azok fejlesztéseit oldhatjuk fel. Végül egy eléggé ütőképes, agilis és pusztító hajóba fogunk ülni, levadászva bármit ami ártana nekünk.

Tejkarddal szeleteljük a gonoszt!

Legalábbis ezt hihetjük, de az a helyzet, hogy a Moolander nem egy kifejezetten könnyű játék. Szörnyen szigorú, hibáinkért kíméletlenül megbüntet minket, és minden előre tett lépésünkkel arányosan nehezedik. Mindig behoz a játék valami újat a képbe, vagy a már ismert és kitapasztalt dögök mennyiségét növeli meg nevetséges mértékben. A demó pálya vége felé már kifejezetten izzasztó kihívásokkal is szembe találjuk magunkat, és akkor csak ezután következnek a tehenek, akik nem adják egykönnyen a tejüket. Több féle tehén is felbukkan a játékban, mindegyikük különleges képességek birtokában veszi fel a harcot, és hát nem egyszerű leszámolásokról van szó. De nincs mit tenni, mert a hajónk is tejjel működik, kell és kész!

Boci boci tarka

Ami nagyon meglepő még a Moolanderben, az a hangulata. Persze, észbontóan nagy kreténség az egész, de mellette egy szemnek kellemes látványvilággal rendelkezik, amiben minden a helyén van, egységes és színpompás. Az animációk mondjuk elég suták és kispórolt érzetűek, de annyi minden mozog egyszerre a képernyőn, hogy csak a nagyon kritikus szem kapja el az igazán elhanyagolt részleteket. MIndent összevetve a látvány bájos, jól néz ki, a mindenfele csattogó effektek nem okoznak rohamot, de mégis kápráztató káoszba taszítják a terepet. Ami talán zavaróan egyszerű és érthetetlenül kevés, az a menü. Valahogy nem értem, hogy ilyen szépen és változatosan megfestett hátterek mellett hogy nem volt igény egy jobb UI designra. Na mindegy.

Pew pew, nesztek plazma-tej

Kiemelném továbbá a játék hangjait és zenéit. Nem kell semmi nagyra gondolni, semmi forradalmi, vagy díjat érdemlő dolog nem mászik a fülünkbe, de egy ilyen kaliberű játék esetében nem is várunk sokat. Mégis, apró kis kellemes csalódások egész sorozata okoz kellemes perceket. Hamilton szinkronja nem létezik, az egy google translate bot, de a pilótánk szinkronja már hús-vér ember, és meglepően élvezhető a játéka. A hangok, zörejek, akárcsak a játékhoz gyártott effektek, nem váltanak világot, de kellemes összhatással élvezhetővé teszik a produktumot. Viszont a zene az meglepően jó volt a demó alatt, meglepő hangszerelés és dallamok egyvelege kísérte ezt a beszívott kreténséget, amit én személy szerint óriási pirosponttal tudok csak értékelni.

Se füle se farka

A Moolander egy drogos óvodás nedves álma, de valahogy annyira tisztességesen van összerakva, hogy egyszer nem éreztem szekunder-szégyent, miközben játszottam a demóval. Ahhoz képest, hogy csak tesztelői kötelezettségeimnek eleget téve ültem le kipróbálni, azon kaptam magam hogy már 40 perce nyüstölöm, és érdekel hogy mit tartogat még. Persze a demó hamar véget ér (kb 1 óra játék, ha nem bénázik az ember annyit, amennyit én), de a végén egy trailer mutatja be, hogy mi minden mást szeretnének még a fejlesztők az ölünkbe hajítani. És én csak annyit tudok erre mondani, hogy "jöhet, kérünk még".