Képzeljük el magunkat, a legendás Arthur király uralkodása idején. Minden álmunk az, hogy helyet kapjuk a lovagok között, és a kerekasztalhoz ülhessünk. Jó úton haladunk, hogy elérjük vágyainkat, ám Plutónium Professzor véletlenül belekevert még egy adalékot a főzetbe: a terrort. És bumm, így lett Arhtur király halott és a kerekasztal lovagjai feloszlottak. Ám újabb esélyt kapunk rátermettségünk bizonyítására. Merlin, a varázslók varázslója kér meg minket, hogy mentsünk a multiverzumot a kataklizmától, hiszen megannyi valóságot súlyt ugyanaz a rettenetes borzalom. A kérdés már csak az, hogy megmentjük-e a világunkat Merlin segítségével, vagy elbukik ez is, ahogyan a többi.
Gusztusos mi? Ezzel nagyjából össze is foglaltam a The Hand of Merlin cselekményét, ami szerintem első nekifutásnak teljesen jól hangzik. Ezzel a multiverzumos dologgal magyarázza meg a játék a rogue-like rendszert. Azaz ha elbukunk, úgy elveszik a világunk is, de egy másik síkon még van esélyünk helyrehozni a dolgokat, ahol már több tapasztalat áll a rendelkezésünkre. A magam részéről mindig bírtam az ilyen játékokat és plusz pont, ha a történetbe bele van ágyazva a stílus sajátossága. Bár meg kell hagyni, a rogue-like játékok rendszerint pörgős elemeket szoktak használni, hogy az ember ha meghal, akkor ne veszítsen olyan sokat, kis ügyeskedéssel hamar újra elérheti azt a szintet, ahol az előbb tartott. Ezzel szemben itt körökre osztott harcrendszerünk van, ami lassabb haladást és több megfontoltságot igényel a játékostól. A két stílus keveredése pedig hosszú, biztonságra játszó magatartást és sok-sok megállást jelent.
Minden kaland megkezdése elején ki kell választanunk azokat a karaktereket, akikkel az egész játék során foglalkozni fogunk. Okosan kell megválasztanunk hőseiket, hiszen először csak 3 tagú lehet a kompániánk. Később, ahogy egyre többet haladunk előre és bukunk elő, úgy válnak elérhetővé más típusú karakterek is. Mindegyik egyedi tulajdonsággal és képességgel bír, így tudjuk majd finomítani stílusunkat és kialakítani egy bomba csapatot. Kalandozásunk végcélja pedig maga a szent föld, Jeruzsálem, a hely, ahol meg fogjuk menteni a világot.
Camelotban kezdünk, ahol az új király, aki átvette Arthur szerepét, elindít minket utunkon. Szert teszünk egy grálra, ami valamilyen segítséget nyújt a játék során. Minden újrajátszásnál választanunk kell egy grált, de tulajdonságuk véletlenszerű, így ritka, mikor kétszer egymás után ugyanazt dobja a gép. Mivel egy multiverzumban vagyunk, így minden kaland új világban játszódik, ami más ellenfeleket, útvonalat és megszerezhető tárgyakat jelent. Ez az a faktor, ami érdekessé és izgalmassá teszi az egészet, bár ez a stílus legerősebb jegye is egyben. Garancia rá, hogy sokáig fent marad a szavatossága, mert csak bizonyos elemek ismétlődnek a végigjátszás során, sosem az egész térkép.
Amint megkezdjük hosszú és kimerítő utunkat, máris rajtunk múlik, hogyan is fogjuk megoldani a problémáinkat: biztonsági játékra megyünk rá, amivel elkerüljük a konfliktusok nagy részét, kockáztatva ezzel azt, hogy a végén gyengének fogunk találtatni, vagy Rambo módjára mindennek neki megyünk, ami él és mozog. Utóbbi sem minden esetben a legjobb stratégia, hiszen egyetlen rosszul felmért helyzet és máris túlvállaltuk magunkat. Útközben tudjuk frissíteni és fejleszteni hőseink felszerelését és képességeit, ehhez viszont tapasztalat és alapanyag szükségeltetik. Azt hiszem az arany középút a legmegfelelőbb, vagyis nem kell mindennel megküzdeni, de biztonságos csatákba belemerülhetünk, hogy egy kis jutalom is üsse a kezünket, amik segítségével később megerősödhetünk a végső csatára.
A játék a történet mesélésére is sok hangsúlyt fektet. Az
egész kalandunkat egy mesemondás szerű narráció kíséri végig, ami rettentő
hangulatossá teszi az egészet. Emellett a jól kidolgozott táj, banditák és
haramiák rajtaütése, gyógyító tavak megtalálása, remekül kapcsolódnak a
fantázia atmoszférához. Egyszóval, szívesen merül és feledkezik bele az ember,
látszik rajta, hogy a fejlesztők szerették a játékukat és szívesen foglalkoztak
vele.
Számos karaktert feloldhatunk, többféleképpen és végig vihetjük a küldetésünket, ami több óra szavatosságot ígér. Van benne kihívás és feloldható tartalom, még azután is, ha sikerrel végrehajtottuk szent küldetésünket. Arthur király és a kerekasztal lovagjai eléggé lerágott csont, bár egy erős alappal rendelkezik, azt meg kell hagyni. Nem álltam hozzá szkeptikusan, inkább úgy, hogy sokszor hallottam már a történetet megannyi nézőpontból, ezért nem számítottam nagy fordulatokra. Ekkor még nem tudtam, hogy tévedtem. Érdekes sci-fi elemek és helyet kapnak a játékban, mi után a multiverzum már nem csak egy hasra csapott adalék, hanem átgondolt komponens.
Review score | |
8.5 | A The Hand of Merlin egy remek rogue-like játék, ami megdolgoztatja a taktikai harcok kedvelőit. Körökre osztott harcrendszere megköveteli a figyelmet, és a stílusból adódóan némi kockázat is van minden csata előtt. Ha elbukunk, elpusztul a világ és csak a multiverzum egy másik síkjan van lehetőségünk újra megpróbálkozni a megmentésével. |