Nem túl sok olyan játék létezik jelenleg a játékiparban, ami képes lett volna
teljes egészében elmondani, hogy miről is szól a World of Darkness világa.
Mivel maga a WoD világot elég nehéz lenne belezsúfolni egy játékba (egy
játékról tudok, ami eddig képes volt majdnem erre, ez pedig a Vampire: The
Masquerade - Bloodlines), így az eredeti tábla játék kitalálói több részre
szedték szét a világot. Ezen játékok témái a gótikus, sötét és nagyobb részt
horror filmekre jellemző beállítottsággal mutatták be, hogy az ember feletti
lények és a háttérből operáló rejtélyes alakok miként befolyásolják
mindennapjaikat a körülöttük élő embereknek. Emlékszem az első alkalommal,
amikor a VtMB-vel játszottam úgy beszippantott az univerzuma, hogy közel egy
héten keresztül csak ez tudott lefoglalni több órán keresztül. Nemrégiben
jelentette be a Hardsuit Labs fejlesztő stúdiója (az első rész írója és pár
fejlesztőjével karöltve), hogy a Paradox Interactive kiadó felkarolja őket és
elkészítik a Bloodlines folytatását, ami egy pár hónapig lázban tartotta a
gamer társadalmat, de miután napról-napra hagyták ott az első rész készítői,
szép lassan összeomlott az a bizonyos kártyavár, amit a fanok fájó szívvel
fogadtak.
Két évvel ezelőtt a PDXCon-on bejelentette a Cyanide Studios egyik
képviselője, hogy egy új WoD alapú játékon dolgoznak, ami a Werewolf: The
Apocalypse - Earthblood névre fog hallgatni. Főhőse Cahal, aki vérfarkasként
próbál falkájával a természetet megbolygató Pentex vállalat ellen, akinek
célja a terjeszkedés és iparosítás, többé-kevésbé legálisan. A játék a
vérfakasokra, más néven a Garou néven emlegetett alakváltókra összpontosít
leginkább. Ezen lényeknek a vámpírokkal ellentétben a természetben találták
meg otthonukat és szent feladatuk, hogy megvédjék otthonukat a "betolakodók"
ellen. A Garou egy igen csak sok rétegű falkából álló társadalom, akik között
már évtizedek óta zajló belső viszály folyik, miszerint mindenki máshogy
akarná otthonukat biztonságossá tenni: valakik a technológiát tartják
megoldásnak; mások háborút akarnának szítani az emberiséggel szemben csak hogy
kiderüljön ki kerülne ki győztesen; de akadnak olyanok is, akik a nők
egyenjogúságáért küzdenek. Cahal falkája legfőképp csak a békében való élést
tartotta fontosnak addig, amíg a Pentex egyik olaj feldolgozó leány vállalata,
az Endron be nem merészkedett a területükre, amit közvetlen fenyegetésnek
vettek. Megoldásként a szabotázst tartották a legjobbnak, de amint az várható
volt, az egész egy jól kitervelt csapda volt, aminek Cahal felesége volt az
áldozata. Saját magát száműzvén falkájából a megbánást a Garou falkáinak
harcában próbálja megtalálni, így a megváltást keresvén részt vesz a nagy
háborúban.
A játék többnyire egy részben lopakodós, részben beat 'em up stílust próbál
ötvözni. Pár ilyesmi stílusú játékot már láthattunk, ilyen volt pl. a Batman:
Arkham (cím) játékok is, ahol szintén lényeges volt, hogy a harc kezdete előtt
fel kell mérni a terepet (legalábbis ha megfontolt akartál lenni), de ennél a
játéknál sajnos ez a dolog nem jött át annyira (legalábbis számomra), mint a
kedvenc denevér gúnyába öltözött igazságosztónál. Cahal az emberi formája
mellett két másik alakot tud felölteni, ami az egyik a sima farkas, ez
leginkább csak lopakodásra és szellőzőkben való mászkálásra van kitalálva, az
utolsó alakja a vérfarkas, amit legtöbbször a tömeges harcoknál fogunk
használni. A játék harc rendszere egész jó, ezzel el lehet lenni elég sokat,
de valahogy mégsem érződik olyannak az egész, mint amilyen a Batman széria
volt. Van egy alap RPG rendszer is a játékban, amivel megkönnyíthetjük az
életünket, szó szerint easy mode lesz a játék, viszont ahogy észrevettem nem
szükséges a skillekhez hozzányúlni, mert anélkül is könnyen vehetőek még a
legnehezebb akadályok is.
Grafikailag elég visszamaradottnak tűnik a játék, nem tudom, hogy erről a
játék fejlesztői döntöttek-e úgy, hogy úgy nézzen ki, mint egy 2010-es játék
(nevetséges, de a Batman: Arkham Asylum is jobban nézett ki). Az ajánlott
gépigényt megütve a játék max. grafikán is alig tudja a 60 fps-t, de ez
felróható annak is, hogy csak egy GTX 960-al játszottam a játékot. Hang
effektek is átlagosnak mondhatóak, nem tudtam hova rakni őket igazából, a zene
talán dob egy kicsit még a hangulaton.
Bevallom a játék nem tudott hosszú időre lekötni, mivel rengeteg ehhez hasonló
stílusú játék van már, és a történet olyan érzést keltett bennem, mintha nem
gondolták volna át az egészet, csak akartak egy gyors játékot kidobni, hogy
hátha a VtMB 2 bejelentése után meglovagolhatják a hullámokat, de van egy
olyan érzésem a játék hamar a süllyedő hajóra fog kikerülni. Az Epic Games
exkluzivitás szerintem külön tett egy lapáttal az egészre, de ez csak az én
véleményem, lehet jót tett nekik, lehet nem.
| Review score | |
| 7.4 | Kevés olyan játék van, ami igazán meg tudta mutatni, hogy mennyire gazdag a World of Darkness világa, de sajnos az Earthbloodról ez nem mondható el, mivel csak egy átlagos beat 'em up lett belőle. |