Werewolf: The Apocalypse - Earthblood Teszt

Nem túl sok olyan játék létezik jelenleg a játékiparban, ami képes lett volna teljes egészében elmondani, hogy miről is szól a World of Darkness világa. Mivel maga a WoD világot elég nehéz lenne belezsúfolni egy játékba (egy játékról tudok, ami eddig képes volt majdnem erre, ez pedig a Vampire: The Masquerade - Bloodlines), így az eredeti tábla játék kitalálói több részre szedték szét a világot. Ezen játékok témái a gótikus, sötét és nagyobb részt horror filmekre jellemző beállítottsággal mutatták be, hogy az ember feletti lények és a háttérből operáló rejtélyes alakok miként befolyásolják mindennapjaikat a körülöttük élő embereknek. Emlékszem az első alkalommal, amikor a VtMB-vel játszottam úgy beszippantott az univerzuma, hogy közel egy héten keresztül csak ez tudott lefoglalni több órán keresztül. Nemrégiben jelentette be a Hardsuit Labs fejlesztő stúdiója (az első rész írója és pár fejlesztőjével karöltve), hogy a Paradox Interactive kiadó felkarolja őket és elkészítik a Bloodlines folytatását, ami egy pár hónapig lázban tartotta a gamer társadalmat, de miután napról-napra hagyták ott az első rész készítői, szép lassan összeomlott az a bizonyos kártyavár, amit a fanok fájó szívvel fogadtak.

Két évvel ezelőtt a PDXCon-on bejelentette a Cyanide Studios egyik képviselője, hogy egy új WoD alapú játékon dolgoznak, ami a Werewolf: The Apocalypse - Earthblood névre fog hallgatni. Főhőse Cahal, aki vérfarkasként próbál falkájával a természetet megbolygató Pentex vállalat ellen, akinek célja a terjeszkedés és iparosítás, többé-kevésbé legálisan. A játék a vérfakasokra, más néven a Garou néven emlegetett alakváltókra összpontosít leginkább. Ezen lényeknek a vámpírokkal ellentétben a természetben találták meg otthonukat és szent feladatuk, hogy megvédjék otthonukat a "betolakodók" ellen. A Garou egy igen csak sok rétegű falkából álló társadalom, akik között már évtizedek óta zajló belső viszály folyik, miszerint mindenki máshogy akarná otthonukat biztonságossá tenni: valakik a technológiát tartják megoldásnak; mások háborút akarnának szítani az emberiséggel szemben csak hogy kiderüljön ki kerülne ki győztesen; de akadnak olyanok is, akik a nők egyenjogúságáért küzdenek. Cahal falkája legfőképp csak a békében való élést tartotta fontosnak addig, amíg a Pentex egyik olaj feldolgozó leány vállalata, az Endron be nem merészkedett a területükre, amit közvetlen fenyegetésnek vettek. Megoldásként a szabotázst tartották a legjobbnak, de amint az várható volt, az egész egy jól kitervelt csapda volt, aminek Cahal felesége volt az áldozata. Saját magát száműzvén falkájából a megbánást a Garou falkáinak harcában próbálja megtalálni, így a megváltást keresvén részt vesz a nagy háborúban.

A játék többnyire egy részben lopakodós, részben beat 'em up stílust próbál ötvözni. Pár ilyesmi stílusú játékot már láthattunk, ilyen volt pl. a Batman: Arkham (cím) játékok is, ahol szintén lényeges volt, hogy a harc kezdete előtt fel kell mérni a terepet (legalábbis ha megfontolt akartál lenni), de ennél a játéknál sajnos ez a dolog nem jött át annyira (legalábbis számomra), mint a kedvenc denevér gúnyába öltözött igazságosztónál. Cahal az emberi formája mellett két másik alakot tud felölteni, ami az egyik a sima farkas, ez leginkább csak lopakodásra és szellőzőkben való mászkálásra van kitalálva, az utolsó alakja a vérfarkas, amit legtöbbször a tömeges harcoknál fogunk használni. A játék harc rendszere egész jó, ezzel el lehet lenni elég sokat, de valahogy mégsem érződik olyannak az egész, mint amilyen a Batman széria volt. Van egy alap RPG rendszer is a játékban, amivel megkönnyíthetjük az életünket, szó szerint easy mode lesz a játék, viszont ahogy észrevettem nem szükséges a skillekhez hozzányúlni, mert anélkül is könnyen vehetőek még a legnehezebb akadályok is.

Grafikailag elég visszamaradottnak tűnik a játék, nem tudom, hogy erről a játék fejlesztői döntöttek-e úgy, hogy úgy nézzen ki, mint egy 2010-es játék (nevetséges, de a Batman: Arkham Asylum is jobban nézett ki). Az ajánlott gépigényt megütve a játék max. grafikán is alig tudja a 60 fps-t, de ez felróható annak is, hogy csak egy GTX 960-al játszottam a játékot. Hang effektek is átlagosnak mondhatóak, nem tudtam hova rakni őket igazából, a zene talán dob egy kicsit még a hangulaton.

Bevallom a játék nem tudott hosszú időre lekötni, mivel rengeteg ehhez hasonló stílusú játék van már, és a történet olyan érzést keltett bennem, mintha nem gondolták volna át az egészet, csak akartak egy gyors játékot kidobni, hogy hátha a VtMB 2 bejelentése után meglovagolhatják a hullámokat, de van egy olyan érzésem a játék hamar a süllyedő hajóra fog kikerülni. Az Epic Games exkluzivitás szerintem külön tett egy lapáttal az egészre, de ez csak az én véleményem, lehet jót tett nekik, lehet nem.

Review score
7.4	Kevés olyan játék van, ami igazán meg tudta mutatni, hogy mennyire gazdag a World of Darkness világa, de sajnos az Earthbloodról ez nem mondható el, mivel csak egy átlagos beat 'em up lett belőle.

A játékot a Magnew Games biztosította.