Iron Harvest - Teszt
Mit szólnál, ha azt mondanám, hogy a főszereplő egy helyes
kis vöröske egy jókora mesterlövész puskával? Klassz mi? Akkor mit szólnál, ha
azt mondanám, hogy a társa egy harci medve? Klassz mi? Pedig még nem is
beszéltem a két lábon járó olajhordóról, aminek géppuskái vannak. Klassz mi? És
mit szólnál ha azt mondanám, hogy van egy négy lábú fém monstrum, ami
gránátokat lő az ellenségre! Klassz mi? Említettem már a harci vonatot? Igen,
jól olvastad, van benne harci vonat! És ezzel azt hiszem le is írtam az Iron
Harvest varázserejét.
A játék néha paródiának tűnik a történetvezetéssel és
magával az elképzeléssel, melyben mechek rohangálnak a harctéren. Ezt erősítik
az archív felvételek is, ami minden világháborús téma alapeleme, itt viszont a
valós kameraképeken láthatjuk a háttérben mozgolódó gigantikus robotokat
pusztítás közben. Némelyik felvételen jól sikerült az adaptáció és nem feltűnő,
hogy nem oda illő gépezetek mozognak a háttérben, néhol viszont ennek az
ellenkezője az igaz, de összességében a jelenetek rohadt nagy hangulatot
gerjesztenek. RTS, azaz valós idejű stratégia játékkal van dolgunk, bár nem a
bázis építős formával, hanem a parancs kiosztóssal, amit annak idején a Company
of Heroes forradalmasított. Persze némi nyersanyag gyűjtögetés és felhasználás itt
is van, de nem köti le annyira a játékos kapacitását, így összepontosíthatunk a
harcokra teljes figyelemmel, hiszen azon van a nagy hangsúly.
A világ egy alternatív Európában játszódik, nem sokkal az
első világháború befejezése után. A fő mumusok a fiktív országok, a szászokat
összegző Saxony és az orosz unió, Rusvia. Kettőjük között pedig szív és tűr a
lengyel nép, vagyis Polania. Ebben a világban II. Miklós cár még mindig él,
akárcsak legjobb barátja, Rasputin. Az 1917-es forradalom soha nem történt meg,
és ahelyett, hogy a háború végén független állammá vált volna, Lengyelország a rusviai
uralom alá tartozik. Van még egy apró különbség, mechek. Tornyos, dízelüzemű
harci járókelők plafonig felfegyverkezve az első világháború korszakában.
Gépfegyverek, lángszórók, tüzérség, az Iron Harvest átveszi a háború borzalmas
fegyverzetét és lábakat ad neki. A háború lezajlása utána rövid tűzszünet
következik, majd 1920-ra újra kialakulóban az ellentét, de immáron Polania ártatlan
földjein dúlnak a harcok, amiket a helyiek sínylenek meg a legjobban, így
létrejön az ellenállás, akik próbálják védeni országukat. Az egész egyébként a
lengyel, az igazi lengyel, Jakub Różalski fejéből pattant kis és a Scyhte nevű
táblásjáték alapját képezte. Innen pedig egyenes út vezetett az RTS formához,
hiszen nem tudnak a fejlesztők máshogy feldolgozni egy társasjátékot, mint
stratégia vagy taktikai formába öntve. Ugye Games Workshop?
Azt hiszem nem mondok semmi újdonságot, de az Iron Harvest
legnagyobb húzóeleme a mechek. A nagy böhöm steampunk gépek, vagyis bocsánat,
sokkal jobban illik rájuk a dieselpunk, ugyanis nem gőzzel működnek, hanem
olajjal. A legkisebb tákolmány Polanian Smialy-tól, ami egyfajta fegyveres
kazánocska, a félelmetes Rusvian Gulay-Gorodig, ami azon kívül, hogy hatalmas
tüzérségi löveggel van felszerelve, épületek dönt le oly módon, hogy szimplán
keresztül megy rajtuk, mindenféle lépegető megtalálható. Magával ragadó az
öltet és a kivitelezés. Mind a formavilága a megtervezett fantázia gépeknek,
amik passzolnak a kor egyéb hadigépezet stílusának, mind pedig maguk a mozgás
animációk. Dübörgő dieselmotorokkal, nehézkes, szaggatott és botladozó
mozgással, amibe az egész szerkezet beleremeg. Szinte látni és érezni a
szegecsek pattanásig feszülését és csak azt figyeli a játékos, mikor adja meg
magát az egyik kazán és robban alkatrészeire. Létük minden pillanata küzd a
fizikával, de a gépek legyűrik ezt az akadályt és félelmetes közelednek
ellenfeleik felé.
A harcok kicsiben és aranyosan kezdődnek. A sztoriban a
főszereplőt a gyerekkorától kísérjük nyomon, így az első harcok egy hógolyó
csatával kezdődnek. A környezeti részletesség rögtön szembetűnő, ugyanis kis
ösvényeket vájnak a gyerekek a hóban amerre futnak, így könnyű őket követni,
meg tök jól néz ki. Később egységeket mozgatunk és harcimedvét irányítunk. Különböző
környezeti objektumokat használhatunk fedezékként. Majd jönnek a komolyabb
fegyverzetű ellenfelek, gránátokkal és gépfegyverekkel. Miután legyőzzük őket,
felvehetjük fegyvereiket, így téve szert nagyobb tűzerőre. Ha egy egység sokáig
van életben és győz le más ellenfeleket, akkor magasabb rangra tesz szert,
ezzel szerezve képességeket és nagyobb sebzést. Bár ezek a szintlépések
nullázódnak küldetésenként, szóval mindig elölről kell kezdeni. Majd lassan
jönnek a gyalogság ellenes mechek, és nem sokra rá a gépek ellen harcoló gépek
is megjelennek. Szépen lassan visz minket a játék a mélyvízbe, így van lehetőségünk
kitapasztalni a harcrendszert.
Egy fő sztori folyik az egész játékban, de három kampány áll
rendelkezésünkre, így minden oldalról betekintést nyerhetünk a cselekménybe. Az
első és azt hiszem az alapvető történet, az Anna Kos körül játszódik, aki elveszti
szeretteit a háborúban, küzd a korszak nő ellenességével, bekerült a Polanian
ellenállásba és mindemellett próbálja kimenekíteni apját a Rusviet Zubor
tábornok fogságából. Értelemszerűen a másik két történet szál a Rusviet és a Saxony
oldalról van befűzve a nagy egészbe, Meglepően jól megkomponált cselekményt
kapunk, filmes átvezetőkkel, amik hangulatossá teszik a játék, viszont maga a
narratív megközelítés nem működik olyan jól, de ez magának a játékmenetnek
köszönhető. Példának okáért, legyilkolt falusiakat látunk az úton, feladatunk a
falu gyors elérése, de mellék küldetésünk, hogy menjünk a favágókhoz erősítésért,
így hiába a kiontott lengyel civil vér, a valóságba csak 20 perc múlva fogunk a
vidékiek segítségére sietni.
A játék mechanika néha hagy maga után kivetni valót. Hasonló
fedezék rendszer van az Iron Harvest-ben, mint a Company of Heroes-ban, hasonló
hibákkal. A gyalogsági egységeknek zöld körrel jelzi azokat a pozíciókat,
amikor fedezék mögött vannak, viszont a térképeket nem igazán fedezék alapú
harcra tervezték, inkább csak ott vannak, hogy nesze tessék, használd ha nem
akarsz meghalni. Ennek az az eredménye, hogy az AI nem megfelelően alkalmazza a
védelmet és sokszor csak ki áll a katonáink elé, hogy tessék, ez is a test
amire lőni lehet. Így a gyalogsági harcok, hát mit mondjak, csak azért vannak
benne, hogy felkészítsenek a mechekre, mert ott kezdődik a játék. Arról nem is
beszélve, hogy vannak olyan egységek, amik kifejezetten a lépegető olajgépek
ellen jók, amiknek gyengepontjaik is vannak, így több sebzést kapnak be
popóból, mintha szemből dobnánk rá a gránátokat. A fura fedezékrendszernek
viszont egyrészt mi is nehezebben használhatjuk ki ezeket a taktikai
szempontokat, a gépet pedig ez abszolút hidegen hagyja.
Végül ott vannak a bunkerek és egyéb védelmi struktúrák,
mint például az épület, amik bár elpusztíthatóak, de menedéket nyújtanak míg
megérkezik erősítésnek egy újabb csapat. Vannak benne gyógyító és illetve mech
javító mérnökök is, akiknek kifejezetten hasznos a fent említett védelmi
helyek, mert így elbújhatnak a harcok idején. Az gyalogosok később is fontosak
maradnak, ugyanis csak ők tudnak pontokat elfoglalni, valamint nyersanyagokat gyűjteni
a megsemmisült mechekből, legyen az ellenséges vagy baráti. A nagy városromboló
mechek a legerősebbek, és a játékra alapjába véve igaz az, hogy az nyer, akinek
nagyobb a fegyverzete, bár ez jól van kompenzálva a sebességgel, ugyanis a nagy
olaj dögök rohadt lassúak, a térképek pedig nagyok, így 5-10 percbe is telhet,
míg az egészet végig sétálják, addigra pedig sokszor változhat az a helyet,
ahová eredetileg szántuk őket. Szóval ha nagyobb csatának nézünk elébe, nem
megoldás bevárni a nagyokat, mert lehet, hogy addigra mire odaér, az egész
küldetést bukhatjuk. Az Iron Harvest legnagyobb húzóereje a mechek, de sokszor
be kell érnünk a gyalogsággal, illetve a kisebb gépezetekkel.
Persze nem várhatjuk el, hogy egy több lábon járó vaskazán a 20-as évek technológiával középpontban gazella gyorsasággal mozogjon, de lehetne kicsivel gyorsabb mozgás, kicsivel kevesebb erőforrás gyűjtés, vagy csak egy opció a mechek gyorsabb pozícióba helyezéséhez. Mindezek ellenére, stílusában egy remek RTS-ről beszélhetünk az Iron Harvest képében. Minden adott, hogy lekösse a játékost: a hangulat, a korszak, az elképzelés és persze a történet is. Kellemes 30-40 órának néz elébe aki hozzákezd, és akkor még nem számoltuk bele az online multiplayer mód szavatosságát, bár, hogy egy barátomat idézzem, „szerintem én vagyok az egyetlen, aki a történet miatt játssza az RTS játékokat”.
Review score | |
9.0 | Az Iron Harvest egy magával ragadó RTS, ahol a főszerepet a több lábon járó diesel gépek kapják. Magávalragadó történetet kapunk, egy alternatív első világháború utáni korszakról, ahol a cselekményt minden résztvevő oldaláról körüljárhatunk. |