Iron Harvest - Teszt

 


Mit szólnál, ha azt mondanám, hogy a főszereplő egy helyes kis vöröske egy jókora mesterlövész puskával? Klassz mi? Akkor mit szólnál, ha azt mondanám, hogy a társa egy harci medve? Klassz mi? Pedig még nem is beszéltem a két lábon járó olajhordóról, aminek géppuskái vannak. Klassz mi? És mit szólnál ha azt mondanám, hogy van egy négy lábú fém monstrum, ami gránátokat lő az ellenségre! Klassz mi? Említettem már a harci vonatot? Igen, jól olvastad, van benne harci vonat! És ezzel azt hiszem le is írtam az Iron Harvest varázserejét.

 


A játék néha paródiának tűnik a történetvezetéssel és magával az elképzeléssel, melyben mechek rohangálnak a harctéren. Ezt erősítik az archív felvételek is, ami minden világháborús téma alapeleme, itt viszont a valós kameraképeken láthatjuk a háttérben mozgolódó gigantikus robotokat pusztítás közben. Némelyik felvételen jól sikerült az adaptáció és nem feltűnő, hogy nem oda illő gépezetek mozognak a háttérben, néhol viszont ennek az ellenkezője az igaz, de összességében a jelenetek rohadt nagy hangulatot gerjesztenek. RTS, azaz valós idejű stratégia játékkal van dolgunk, bár nem a bázis építős formával, hanem a parancs kiosztóssal, amit annak idején a Company of Heroes forradalmasított. Persze némi nyersanyag gyűjtögetés és felhasználás itt is van, de nem köti le annyira a játékos kapacitását, így összepontosíthatunk a harcokra teljes figyelemmel, hiszen azon van a nagy hangsúly.

 


A világ egy alternatív Európában játszódik, nem sokkal az első világháború befejezése után. A fő mumusok a fiktív országok, a szászokat összegző Saxony és az orosz unió, Rusvia. Kettőjük között pedig szív és tűr a lengyel nép, vagyis Polania. Ebben a világban II. Miklós cár még mindig él, akárcsak legjobb barátja, Rasputin. Az 1917-es forradalom soha nem történt meg, és ahelyett, hogy a háború végén független állammá vált volna, Lengyelország a rusviai uralom alá tartozik. Van még egy apró különbség, mechek. Tornyos, dízelüzemű harci járókelők plafonig felfegyverkezve az első világháború korszakában. Gépfegyverek, lángszórók, tüzérség, az Iron Harvest átveszi a háború borzalmas fegyverzetét és lábakat ad neki. A háború lezajlása utána rövid tűzszünet következik, majd 1920-ra újra kialakulóban az ellentét, de immáron Polania ártatlan földjein dúlnak a harcok, amiket a helyiek sínylenek meg a legjobban, így létrejön az ellenállás, akik próbálják védeni országukat. Az egész egyébként a lengyel, az igazi lengyel, Jakub Różalski fejéből pattant kis és a Scyhte nevű táblásjáték alapját képezte. Innen pedig egyenes út vezetett az RTS formához, hiszen nem tudnak a fejlesztők máshogy feldolgozni egy társasjátékot, mint stratégia vagy taktikai formába öntve. Ugye Games Workshop?

 


Azt hiszem nem mondok semmi újdonságot, de az Iron Harvest legnagyobb húzóeleme a mechek. A nagy böhöm steampunk gépek, vagyis bocsánat, sokkal jobban illik rájuk a dieselpunk, ugyanis nem gőzzel működnek, hanem olajjal. A legkisebb tákolmány Polanian Smialy-tól, ami egyfajta fegyveres kazánocska, a félelmetes Rusvian Gulay-Gorodig, ami azon kívül, hogy hatalmas tüzérségi löveggel van felszerelve, épületek dönt le oly módon, hogy szimplán keresztül megy rajtuk, mindenféle lépegető megtalálható. Magával ragadó az öltet és a kivitelezés. Mind a formavilága a megtervezett fantázia gépeknek, amik passzolnak a kor egyéb hadigépezet stílusának, mind pedig maguk a mozgás animációk. Dübörgő dieselmotorokkal, nehézkes, szaggatott és botladozó mozgással, amibe az egész szerkezet beleremeg. Szinte látni és érezni a szegecsek pattanásig feszülését és csak azt figyeli a játékos, mikor adja meg magát az egyik kazán és robban alkatrészeire. Létük minden pillanata küzd a fizikával, de a gépek legyűrik ezt az akadályt és félelmetes közelednek ellenfeleik felé.

 


A harcok kicsiben és aranyosan kezdődnek. A sztoriban a főszereplőt a gyerekkorától kísérjük nyomon, így az első harcok egy hógolyó csatával kezdődnek. A környezeti részletesség rögtön szembetűnő, ugyanis kis ösvényeket vájnak a gyerekek a hóban amerre futnak, így könnyű őket követni, meg tök jól néz ki. Később egységeket mozgatunk és harcimedvét irányítunk. Különböző környezeti objektumokat használhatunk fedezékként. Majd jönnek a komolyabb fegyverzetű ellenfelek, gránátokkal és gépfegyverekkel. Miután legyőzzük őket, felvehetjük fegyvereiket, így téve szert nagyobb tűzerőre. Ha egy egység sokáig van életben és győz le más ellenfeleket, akkor magasabb rangra tesz szert, ezzel szerezve képességeket és nagyobb sebzést. Bár ezek a szintlépések nullázódnak küldetésenként, szóval mindig elölről kell kezdeni. Majd lassan jönnek a gyalogság ellenes mechek, és nem sokra rá a gépek ellen harcoló gépek is megjelennek. Szépen lassan visz minket a játék a mélyvízbe, így van lehetőségünk kitapasztalni a harcrendszert.

 


Egy fő sztori folyik az egész játékban, de három kampány áll rendelkezésünkre, így minden oldalról betekintést nyerhetünk a cselekménybe. Az első és azt hiszem az alapvető történet, az Anna Kos körül játszódik, aki elveszti szeretteit a háborúban, küzd a korszak nő ellenességével, bekerült a Polanian ellenállásba és mindemellett próbálja kimenekíteni apját a Rusviet Zubor tábornok fogságából. Értelemszerűen a másik két történet szál a Rusviet és a Saxony oldalról van befűzve a nagy egészbe, Meglepően jól megkomponált cselekményt kapunk, filmes átvezetőkkel, amik hangulatossá teszik a játék, viszont maga a narratív megközelítés nem működik olyan jól, de ez magának a játékmenetnek köszönhető. Példának okáért, legyilkolt falusiakat látunk az úton, feladatunk a falu gyors elérése, de mellék küldetésünk, hogy menjünk a favágókhoz erősítésért, így hiába a kiontott lengyel civil vér, a valóságba csak 20 perc múlva fogunk a vidékiek segítségére sietni.

 


A játék mechanika néha hagy maga után kivetni valót. Hasonló fedezék rendszer van az Iron Harvest-ben, mint a Company of Heroes-ban, hasonló hibákkal. A gyalogsági egységeknek zöld körrel jelzi azokat a pozíciókat, amikor fedezék mögött vannak, viszont a térképeket nem igazán fedezék alapú harcra tervezték, inkább csak ott vannak, hogy nesze tessék, használd ha nem akarsz meghalni. Ennek az az eredménye, hogy az AI nem megfelelően alkalmazza a védelmet és sokszor csak ki áll a katonáink elé, hogy tessék, ez is a test amire lőni lehet. Így a gyalogsági harcok, hát mit mondjak, csak azért vannak benne, hogy felkészítsenek a mechekre, mert ott kezdődik a játék. Arról nem is beszélve, hogy vannak olyan egységek, amik kifejezetten a lépegető olajgépek ellen jók, amiknek gyengepontjaik is vannak, így több sebzést kapnak be popóból, mintha szemből dobnánk rá a gránátokat. A fura fedezékrendszernek viszont egyrészt mi is nehezebben használhatjuk ki ezeket a taktikai szempontokat, a gépet pedig ez abszolút hidegen hagyja.

 


Végül ott vannak a bunkerek és egyéb védelmi struktúrák, mint például az épület, amik bár elpusztíthatóak, de menedéket nyújtanak míg megérkezik erősítésnek egy újabb csapat. Vannak benne gyógyító és illetve mech javító mérnökök is, akiknek kifejezetten hasznos a fent említett védelmi helyek, mert így elbújhatnak a harcok idején. Az gyalogosok később is fontosak maradnak, ugyanis csak ők tudnak pontokat elfoglalni, valamint nyersanyagokat gyűjteni a megsemmisült mechekből, legyen az ellenséges vagy baráti. A nagy városromboló mechek a legerősebbek, és a játékra alapjába véve igaz az, hogy az nyer, akinek nagyobb a fegyverzete, bár ez jól van kompenzálva a sebességgel, ugyanis a nagy olaj dögök rohadt lassúak, a térképek pedig nagyok, így 5-10 percbe is telhet, míg az egészet végig sétálják, addigra pedig sokszor változhat az a helyet, ahová eredetileg szántuk őket. Szóval ha nagyobb csatának nézünk elébe, nem megoldás bevárni a nagyokat, mert lehet, hogy addigra mire odaér, az egész küldetést bukhatjuk. Az Iron Harvest legnagyobb húzóereje a mechek, de sokszor be kell érnünk a gyalogsággal, illetve a kisebb gépezetekkel.

 


Persze nem várhatjuk el, hogy egy több lábon járó vaskazán a 20-as évek technológiával középpontban gazella gyorsasággal mozogjon, de lehetne kicsivel gyorsabb mozgás, kicsivel kevesebb erőforrás gyűjtés, vagy csak egy opció a mechek gyorsabb pozícióba helyezéséhez. Mindezek ellenére, stílusában egy remek RTS-ről beszélhetünk az Iron Harvest képében. Minden adott, hogy lekösse a játékost: a hangulat, a korszak, az elképzelés és persze a történet is. Kellemes 30-40 órának néz elébe aki hozzákezd, és akkor még nem számoltuk bele az online multiplayer mód szavatosságát, bár, hogy egy barátomat idézzem, „szerintem én vagyok az egyetlen, aki a történet miatt játssza az RTS játékokat”.

Review score
 9.0Az Iron Harvest egy magával ragadó RTS, ahol a főszerepet a több lábon járó diesel gépek kapják. Magávalragadó történetet kapunk, egy alternatív első világháború utáni korszakról, ahol a cselekményt minden résztvevő oldaláról körüljárhatunk.

Összes oldalmegjelenítés