X4: Foundations - Teszt



Mindig is csíptem az X játékokat, főleg az X2-be öltem sok órát. Nem túlzás azt állítani, hogy ez volt az az alkotás, ami megszeretette velem a sandbox űrszimulátor stílust. Azóta persze sok minden változott, jobbnál-jobb játékok jelentek meg és valahogy a széria nem tudta tartani a lépést. Nem is olyan rég az Egosoft hosszú évek hallgatása után kiadta az X Rebirth-öt, amihez nekem nem volt szerencsém, de az általános vélemények nem túl bizalom gerjesztőek. Egyszerűen valami nem úgy sikerült, ahogyan azt mindenki várta volna. És mi a helyzet akkor az X4: Foundations-szel? Sikerült kijavítani a hibákat és rászolgál a sokat mondó X széria fényéhez?

 

Az X sorozat mindig sűrű űr sandbox volt, meredek tanulási görbével, a 2013-as X Rebirth megpróbálta megoldani ezt a kérdést azáltal, hogy csökkentette a hangsúlyt a birodalomépítésre, és egy hajóra korlátozta. A franchise ezen változásait végül nem fogadták jól, és az Egosoft visszatért a alapokhoz és megnézte, hogyan tudják összekeverni a Rebirth jó dolgait a sűrűn részletezett rajongói tapasztalatokkal. Az alap most is az, mint bármely űrszimulátorban, mint például az Elite, vagy az általam nagyra tartott, de kevésbé ismerte Freelancer-ben. A játék elején kapunk egy hajót, némi kreditet és a feladat, hogy élj meg, amire persze több lehetőségünk van, igazából pilóta válogatja, hogy kereskedő akar lenni, bányász vagy éppen fejvadász.

 

Az X játékok mindig is nagyobban gondolkodtak, mint a többi sandbox űrszimulátor. Most persze nem a méretekre gondolok, hanem átvitt értelemben, hiszen az Elite-nél nagyobbat csinálni nem igazán lehet. Szóval itt nem az űr nagysága, ami valójában nagy, hanem maga a naggyá válás. Itt nem vagyok egy hajóra lekorlátozva, hanem szépen, apránként birodalmat építhetünk, több flottával beleértve és irányíthatjuk az akciókat. Ellenőrzésünk alatt tarthatjuk a hajók sokaságát, amiket parancsokkal kereskedni vagy éppen harcolni küldünk.

 

Számomra ezekben a játékokban maga a játékmenet kiismerése a nehéz feladat, és ez itt sem változott, úgy látszik ez a megoldás még várat magára, és most nem csak az X szériáról beszélek. Van még egy súgómenü, amely teljes oktatóprogramokkal rendelkezik, de ezek gyakran inkább a vezérlésközpontúak, mint sem funkcióközpontúak, ami azt jelenti, hogy megmutatják, hogyan kell csinálni a dolgokat, de nem mondják el igazán, hogy miért vagy hogyan hasznosak. Ez elég kevés és hatalmas akadályt jelent a belépéshez mindenki számára. Marad az, mint mindig: nyithatjuk meg a wiki-t és a youtube-ot, ahol hosszú percekig keresgélhetünk, hogy választ kapjunk olyan egyszerű kérdésekre, mint hogy a fenébe kell normálisan landolni. Nem vicc. Hiába kapunk egy oktató videót, bármilyen alap feladatról, nagyon vázlatosan vannak elmagyarázva a dolgok. Igazából ez a műfaj hátránya, és talán bűnös szépsége is, ugyanis baromi nagy kihívást jelent megtanulni a kezelést és az irányítást, a játék igazi része pedig csak ez után jön, szóval türelem kell mindenekelőtt.

 

Amit szerettem az X-ben, hogy kicsit, és csak nagyon kicsit van benne rpg elem is, ami leginkább a küldetésekre és a háttértörténetre összpontosít. Azaz úgy igazából kampány nincsen, de mégis, ha csak kiindulópontnak is, van valami meghatározó sztori, ami után dönthetünk, hogy mihez akarunk kezdeni a későbbi időkben. Átkalauzol minket a játék egy amolyan mindenből egy kicsit vonalon, így bányászunk, kereskedünk és harcolunk is. Viszonylag elég hamar válthatjuk le kezdeti hajónkat, így korán el kell dönteni, mit is akarunk először csinálni, miből akarunk meggazdagodni. És itt látszik meg, hogy ez mennyire különbözik a többi játéktól, ugyanis a régi hajóinkat nem muszáj eladnunk, hanem flottát építve elküldhetjük feladat végzésére. Így a gép irányítja, ami küldetésről-küldetésre egyre hatékonyabb lesz. Egy idő után már csak azt vesszük észre, hogy állomásokat hozunk létre és a legmegfelelőbb anyag kitermelésére összpontosítunk, ami a legtöbb pénzt hozza, közben a saját hajónkkal más frakciókat vagy éppen kalózokat ritkítunk, hogy biztonságosabbá tegyünk a kereskedelmi útvonalainkat.

 

A birodalom építés viszont egy lassú és bonyolult folyamat, és nem is muszáj. Nem kényszerít minket rá a játék, hogy vegyítsünk több játékelemet, mint például a menedzsment, hogy hatásosak legyünk és kiaknázzuk a lehetőségeket. Ez csupán egy lehetőség, de ha nem érdekel az egész, ha az ember csak nyugodtan kakaót szürcsölve szeretne egy hajóval kereskedni, felfedezni, bányászni vagy harcolni akkor azt is megteheti és nem szenved hiányt a későbbi tartalmaiban sem. Ez a szép itt, hogy nem vagyunk rákényszerítve egy grandiózus megacég alapítására, a magányos farkas ugyanúgy elszórakozik. A Foundations nagy hangsúlyt fektet a pillanatnyi játékra is. Bármikor el lehet hagyni a hajót, sétálhatunk és akár űrjárók is lehetünk. Zökkenőmentesen dokkolhatunk kis hajókat nagyobb hajókra, mielőtt kiszállnánk átvenni az irányítást. Fontos a személyzet felvétele a hajók és állomások pozícióinak betöltésére, mivel minden NPC-nek speciális készségei vannak, amelyek javulnak a feladatok elvégzésekor.

 

Maga a kezelőfelület sokat javult, de még mindig egy nagy katyvasz az egész. Bár, mint sok más dolog, ez is a stílus velejárója. Információt kapunk mindegy egyes történésről és annak mozgásáról és annak anyagáról és annak perdületéről és annak az élettel való kérdéseiről és filozófiájával együtt véve, de az egész végsősoron úgy néz ki, mintha egy nagyon bonyolult táblázatot néznénk. Ugyan ez igaz a térképre is, amit ha nem szűrunk rendesen úgy néz ki, mint a frissen hányt kutyaköpet, tele van apró megmagyarázhatatlan dolgok sokaságával. De mint mondtam, magát a játék kezelést megtanulni egy külön feladat.

 

A játékmenetben sok változás nincsen, ugyanúgy megtalálható a 3 féle repülési mód: az egyikkel nagyokat tudunk ugrani a rendszerek között, a másikkal egy gyorsabb utazási mód a bolygók között és van az úgynevezett séta opció, ami gyakorlatilag egy sétarepülőzés. Ez megkönnyíti a finom mozgást alapanyag begyűjtésénél, ami egyébként nem csak az elhullott rakomány vagy a kibányászott ércet jelenti, hanem például gázokat is beszívhatunk, amiket később értékesítünk. Vizuálisan nagyon szép játék lett, részletes hajó- és állomásmodellekkel, valamint szép belső terekkel.

 

Összességében az X4: Foundations visszatért az alapokhoz és méltó űrszimulátor lett, sőt, tudott újítani a versenytársakkal szemben a birodalom építéssel. Ez viszont egy kétélű kard, ugyanis amíg a többi space sandbox játék az egy hajós témára fókuszál, addig az X4 nem, és ha a játékost ez a forma érdekli, akkor talál a Foundations-nél jobb elfoglaltságot is. Viszont ha nagyban gondolkodunk és egy igazi űr megacéget és flottát akarunk létrehozni, akkor csak is kizárólag ez a játék jöhet szóba.


Review score
 8.0Az X4: Foundations egy vérbeli űr szimulátor, ahol kicsit kevesebb hangsúlyt kap a felfedezés, de annál nagyobbat a menedzsment, így azoknak ajánlott, akik nem magányosan akarnak bóklászni a rendszerek között, hanem egy birodalom létrehozásában és irányításában gondolkodnak.

Összes oldalmegjelenítés