X4: Foundations - Teszt
Mindig is csíptem az X játékokat, főleg az X2-be
öltem sok órát. Nem túlzás azt állítani, hogy ez volt az az alkotás, ami megszeretette
velem a sandbox űrszimulátor stílust. Azóta persze sok minden változott,
jobbnál-jobb játékok jelentek meg és valahogy a széria nem tudta tartani a
lépést. Nem is olyan rég az Egosoft hosszú évek hallgatása után kiadta az X
Rebirth-öt, amihez nekem nem volt szerencsém, de az általános vélemények nem
túl bizalom gerjesztőek. Egyszerűen valami nem úgy sikerült, ahogyan azt
mindenki várta volna. És mi a helyzet akkor az X4: Foundations-szel? Sikerült
kijavítani a hibákat és rászolgál a sokat mondó X széria fényéhez?
Az X sorozat mindig sűrű űr sandbox volt, meredek
tanulási görbével, a 2013-as X Rebirth megpróbálta megoldani ezt a kérdést
azáltal, hogy csökkentette a hangsúlyt a birodalomépítésre, és egy hajóra
korlátozta. A franchise ezen változásait végül nem fogadták jól, és az Egosoft
visszatért a alapokhoz és megnézte, hogyan tudják összekeverni a Rebirth jó
dolgait a sűrűn részletezett rajongói tapasztalatokkal. Az alap most is az,
mint bármely űrszimulátorban, mint például az Elite, vagy az általam nagyra
tartott, de kevésbé ismerte Freelancer-ben. A játék elején kapunk egy hajót,
némi kreditet és a feladat, hogy élj meg, amire persze több lehetőségünk van,
igazából pilóta válogatja, hogy kereskedő akar lenni, bányász vagy éppen
fejvadász.
Az X játékok mindig is nagyobban gondolkodtak, mint a
többi sandbox űrszimulátor. Most persze nem a méretekre gondolok, hanem átvitt
értelemben, hiszen az Elite-nél nagyobbat csinálni nem igazán lehet. Szóval itt
nem az űr nagysága, ami valójában nagy, hanem maga a naggyá válás. Itt nem
vagyok egy hajóra lekorlátozva, hanem szépen, apránként birodalmat építhetünk,
több flottával beleértve és irányíthatjuk az akciókat. Ellenőrzésünk alatt
tarthatjuk a hajók sokaságát, amiket parancsokkal kereskedni vagy éppen
harcolni küldünk.
Számomra ezekben a játékokban maga a játékmenet
kiismerése a nehéz feladat, és ez itt sem változott, úgy látszik ez a megoldás
még várat magára, és most nem csak az X szériáról beszélek. Van még egy
súgómenü, amely teljes oktatóprogramokkal rendelkezik, de ezek gyakran inkább a
vezérlésközpontúak, mint sem funkcióközpontúak, ami azt jelenti, hogy
megmutatják, hogyan kell csinálni a dolgokat, de nem mondják el igazán, hogy
miért vagy hogyan hasznosak. Ez elég kevés és hatalmas akadályt jelent a
belépéshez mindenki számára. Marad az, mint mindig: nyithatjuk meg a wiki-t és
a youtube-ot, ahol hosszú percekig keresgélhetünk, hogy választ kapjunk olyan
egyszerű kérdésekre, mint hogy a fenébe kell normálisan landolni. Nem vicc.
Hiába kapunk egy oktató videót, bármilyen alap feladatról, nagyon vázlatosan
vannak elmagyarázva a dolgok. Igazából ez a műfaj hátránya, és talán bűnös szépsége
is, ugyanis baromi nagy kihívást jelent megtanulni a kezelést és az irányítást,
a játék igazi része pedig csak ez után jön, szóval türelem kell mindenekelőtt.
Amit szerettem az X-ben, hogy kicsit, és csak nagyon
kicsit van benne rpg elem is, ami leginkább a küldetésekre és a
háttértörténetre összpontosít. Azaz úgy igazából kampány nincsen, de mégis, ha
csak kiindulópontnak is, van valami meghatározó sztori, ami után dönthetünk,
hogy mihez akarunk kezdeni a későbbi időkben. Átkalauzol minket a játék egy
amolyan mindenből egy kicsit vonalon, így bányászunk, kereskedünk és harcolunk
is. Viszonylag elég hamar válthatjuk le kezdeti hajónkat, így korán el kell
dönteni, mit is akarunk először csinálni, miből akarunk meggazdagodni. És itt
látszik meg, hogy ez mennyire különbözik a többi játéktól, ugyanis a régi
hajóinkat nem muszáj eladnunk, hanem flottát építve elküldhetjük feladat
végzésére. Így a gép irányítja, ami küldetésről-küldetésre egyre hatékonyabb
lesz. Egy idő után már csak azt vesszük észre, hogy állomásokat hozunk létre és
a legmegfelelőbb anyag kitermelésére összpontosítunk, ami a legtöbb pénzt
hozza, közben a saját hajónkkal más frakciókat vagy éppen kalózokat ritkítunk,
hogy biztonságosabbá tegyünk a kereskedelmi útvonalainkat.
A birodalom építés viszont egy lassú és bonyolult
folyamat, és nem is muszáj. Nem kényszerít minket rá a játék, hogy vegyítsünk
több játékelemet, mint például a menedzsment, hogy hatásosak legyünk és kiaknázzuk
a lehetőségeket. Ez csupán egy lehetőség, de ha nem érdekel az egész, ha az ember
csak nyugodtan kakaót szürcsölve szeretne egy hajóval kereskedni, felfedezni,
bányászni vagy harcolni akkor azt is megteheti és nem szenved hiányt a későbbi
tartalmaiban sem. Ez a szép itt, hogy nem vagyunk rákényszerítve egy grandiózus
megacég alapítására, a magányos farkas ugyanúgy elszórakozik. A Foundations
nagy hangsúlyt fektet a pillanatnyi játékra is. Bármikor el lehet hagyni a
hajót, sétálhatunk és akár űrjárók is lehetünk. Zökkenőmentesen dokkolhatunk
kis hajókat nagyobb hajókra, mielőtt kiszállnánk átvenni az irányítást. Fontos
a személyzet felvétele a hajók és állomások pozícióinak betöltésére, mivel
minden NPC-nek speciális készségei vannak, amelyek javulnak a feladatok
elvégzésekor.
Maga a kezelőfelület sokat javult, de még mindig egy
nagy katyvasz az egész. Bár, mint sok más dolog, ez is a stílus velejárója.
Információt kapunk mindegy egyes történésről és annak mozgásáról és annak
anyagáról és annak perdületéről és annak az élettel való kérdéseiről és filozófiájával
együtt véve, de az egész végsősoron úgy néz ki, mintha egy nagyon bonyolult
táblázatot néznénk. Ugyan ez igaz a térképre is, amit ha nem szűrunk rendesen
úgy néz ki, mint a frissen hányt kutyaköpet, tele van apró megmagyarázhatatlan
dolgok sokaságával. De mint mondtam, magát a játék kezelést megtanulni egy
külön feladat.
A játékmenetben sok változás nincsen, ugyanúgy
megtalálható a 3 féle repülési mód: az egyikkel nagyokat tudunk ugrani a
rendszerek között, a másikkal egy gyorsabb utazási mód a bolygók között és van
az úgynevezett séta opció, ami gyakorlatilag egy sétarepülőzés. Ez megkönnyíti
a finom mozgást alapanyag begyűjtésénél, ami egyébként nem csak az elhullott
rakomány vagy a kibányászott ércet jelenti, hanem például gázokat is
beszívhatunk, amiket később értékesítünk. Vizuálisan nagyon szép játék lett,
részletes hajó- és állomásmodellekkel, valamint szép belső terekkel.
Összességében az X4: Foundations visszatért az
alapokhoz és méltó űrszimulátor lett, sőt, tudott újítani a versenytársakkal szemben
a birodalom építéssel. Ez viszont egy kétélű kard, ugyanis amíg a többi space
sandbox játék az egy hajós témára fókuszál, addig az X4 nem, és ha a játékost
ez a forma érdekli, akkor talál a Foundations-nél jobb elfoglaltságot is.
Viszont ha nagyban gondolkodunk és egy igazi űr megacéget és flottát akarunk
létrehozni, akkor csak is kizárólag ez a játék jöhet szóba.
Review score | |
8.0 | Az X4: Foundations egy vérbeli űr szimulátor, ahol kicsit kevesebb hangsúlyt kap a felfedezés, de annál nagyobbat a menedzsment, így azoknak ajánlott, akik nem magányosan akarnak bóklászni a rendszerek között, hanem egy birodalom létrehozásában és irányításában gondolkodnak. |