Immortal Redneck - Teszt

Immortal Redneck. Na, ez az a név, ami vagy nagyon nagy érdeklődést, vagy ellenkezőleg, közömbösséget vált ki az emberből. Mindenki szerencséjére, rám az első volt igaz, így ki is próbáltam a játékot, mi több, megszerettem. Bár sok mindent nem kell tőle várni, azt hiszem ezt a cím is bizonyítja, de jó pár órát el lehet lövöldözni benne és napi, valamint heti kihívásokat is tartogat számunkra.

Az Immortal Redneck egy rogue-lite játék, ami nagyjából ugyanaz, mint a rogue-like, csak k helyett t-t írunk. A különbség a két stílus között nagyjából annyi, hogy a T betűs verzió nem körökre osztott vagy éppen valamilyen taktikai cucc, mint ahogy maga a Rogue volt, hanem valamivel modernebb játékelemekkel bír, de alapja még mindig az, hogy megyünk, ölünk, gyűjtünk, aztán ha meghalunk, akkor ismeretlen térképen kezdjük előröl az egészet frissen, üdén és persze csupaszon. Történetünk az jó formán nincsen, ami a játék nyerségét okozza, így a fejlesztők rá vannak kényszerítve arra, hogy pusztán a játékmenettel kössék le a játékost. Igaz, ennek a stílusnak sosem volt erőssége a sztori, de azért a karaktereknek mindig volt valami céljuk, amit a dungeon legvégén elérhetnek. Itt annyi történt, hogy a kedves Redneck éppen Egyiptomban nyaralt, amikor elkapták a beteg múmiák. Mumifikálták és szarkofágba zárták, de ő visszatért, hogy a pokolra küldje mindet. Ennyi.

Már kezdődhet is az öldöklés, ami engem leginkább a Serious Sam szériára emlékeztetett. Egyiptomi téma, szörny hordák és fegyverek. Nagy terek helyett itt viszont egy piramis szolgál kalandunk helyszínéül, ami minden játéknál változik. Random generált térképek vannak, szóval többé-kevésbé mindig új izgalmak várnak ránk. Persze vannak megadott szobák, így ritkán, de ugyanazzal a helységgel többször is találkozunk.

Maga a Redneck a játék címével ellentétben, bonyolultabb lélek. Értem ezalatt, hogy nem csak fegyvereink vannak, hanem képességeink is, vagyis egy. És most kapaszkodjatok meg, összesen 9 „hős” áll rendelkezésünkre, akiknek más és más erejük van. Őket aranyért kell megvásárolni, de szerencsére nem áll fent az a helyzet, hogy a legdrágább a legerősebb, egyszerűen más játékstílust képviselnek. Persze vannak különbségek az attribútumok között, valakinek több az élete, de lassabb, vagy erősebbet sebez, de kevesebbet fegyvert tud felvenni, és az aktív képességek is eltérőek: van gyorstüzelés, sebezhetetlenség, elektromos töltett és egyebek. Igazából nincsen köztük legjobb, rajtunk áll, hogy melyik a legszimpatikusabb, bár sokat kell azért ölni, hogy megszerezzük az összeset.

A játék tehát úgy néz ki, hogy kezdünk egy karaktert, bemegyünk a piramisba és különböző szobákban barangolunk. Mindegyikben ellenfelek várnak, amik akkor jelennek meg, ha beléptünk az ajtón és addig nem mehetünk tovább, míg ki nem irtottuk mindet. A kezdet kezdetén ez egy borzalmasan idegesítő dolog, hisz bár erről szól a játék, de amikor keveset sebzünk és kevés életünk van, a gép meg bedob egyszerre 10 dolgot a pályára, amik össze-vissza jelennek meg, akár mögöttünk is lehet 8, akkor nehéz úgy mozogni meg lőni, hogy mindent kikerüljünk és bizony hamar elfogunk vérezni. Némi tapasztalattal és pár óra játék után azt kell mondanom, hogy szinte lehetetlen frissen elsőre kipucolni egy piramist, muszáj gyűjtögetni, hiszen ha meghalunk, akkor az összegyűjtött aranyból, amit az ellenségek dobnak halálukkor, vásárolhatunk passzív képességeket: több élet, több sebzés, több páncél és persze az új karaktereket is itt tudjuk beszerezni, aztán mehet a móka újra.

Az atmoszféra nagyon színes és jó hangulatú, kellemes egyiptomi zene szól és ellenségeink nagyrésze is ennek a stílusnak a jegyei alatt jött a világra: sakál fejű íjászok, múmiák buzogánnyal, ugráló békák, ugráló szarkofágok, amik kisbaba múmiákat ontanak magukból és sorolhatnám az egészet addig, mikor már lebegő mérges kockák jönnek felénk. Feladatunk nem csak ezek megölése, hanem kiismerése, hogy melyik mit csinál és hogyan tudjuk a támadásaikat elkerülni. Rengeteg fegyver áll rendelkezésünkre, a komolyaktól az egész viccesekig: pisztoly, minigun, shotgunk, a kezeink, uzi, automata íjpuska, gránátvető, shock gránát és addig tudnám sorolni, míg ki nem száradnék. Ezek egyébként viszonylag ritkán esnek, akár csak a scroll-ok, amik valamilyen passzív hatást biztosítanak. Utóbbinak az a különlegessége, hogy ha meglátunk egyet, addig nem tudjuk, hogy mit ad, amíg fel nem vesszük, később pedig, ha nem is kedvező a hatás, nem tudunk megszabadulni tőlük.

Mókának is szórakozásnak tűnik a játék, nagy részben az is, de van benne sok idegesítő dolog, bőven. Először is a térkép rendszer. Ha bemegyünk egy szobába, azon belül több szinten is folyhat a harc, vannak kis emeletek, sőt, esetenként 3-4 is, ilyenkor igazán nehéz megtalálni, hogy mégis melyiken lesz a következő helyiségbe vezető ajtó. Bár a játék mutatja, hogy a barnán megjelölt ajtó az első emeleten van, a sárgával meg a másodikon, de mikor több lehetőség is van, akkor csak hajtépés a vége. Ez sokkal egyszerűbb volna, hogy ha azon a szinten van az kijárat, amelyiken vagyunk, akkor például sárga színű az ajtó, így tudom, hogy jó helyen vagyok, de nem. A másik zavaró dolog, az pedig, hogy az arany, a lőszer és az élet eltűnik egy idő után. Szóval ha megölünk egy ellenfelet, ami dob valami ilyesmit, és nem futunk oda felvenni, akkor lehet, mire végzünk a többivel, már nem lesz ott. Sokszor haltam amiatt, hogy kevés életem volt, láttam egy darab sonkát, amit egy szarkofág dobott, és reflexből rohantam, mert ugye eltűnik, ha nem veszem fel, de a sarok mögött három repülő tüzes koponya már várt rám és meg is haltam.

Minden menet után egyébként egyre könnyebb lesz: vásárolunk erőt és életet, így az első körhöz képest hamar megduplázhatjuk értékeinket. Bolt kiépítésére is lehetőség van, ahol szintén aranyért bónusz dolgokat vehetünk még a piramisba lépés előtt. Sajnos pénzt felhalmozni nem lehet, azonnal elveszik, amint belépünk az ajtón, ezért érdemes mindig elverni az egészet. Na igen, gazdaságilag nem jóra nevel az Immortal Redneck. Pozitívum még, hogy vannak napi és heti kihívások. Itt fix passzív képeségekkel kell neki menni egy magasabb szintű piramisnak, ahol már minden szoba egy rémálom, és legyűrni a végén lévő boss-t. Sokáig el fog minket szórakoztatni a kihívásaival, én csak ajánlani tudom.

Review score
8.0	Az Immortal Redneck egy nagyon szórakoztató rogue-lite játék. Persze vannak hibái, de le tud kötni annyira, hogy megegyen az életünkből 10-20 órát, ha nem többet.