Outcast: Second Contact - Teszt

1999. A videojátékok fejlődése a technológiai mérföldkövekkel párhuzamosan elképesztő tempóban haladt. Számtalan legendás játékkal ismerkedhettek meg az új/veterán gamerek a 90'-es években, mint pl. Doom 1-2, Duke Nukem 3D, Tomb Raider sorozat (I.-től a IV.-ig, a többi már a milleniumi forduló után jelentmeg), Mortal Kombat sorozat, Street Fighter 1-2, Half-Life, Resident Evil 1-2, Quake 1-2,  és egész biztos vagyok benne, hogy még legalább 50 nevet fel lehetne sorolni a legnagyobbak közé. Mindkét fronton, a személyi számítógépek és az egyszerű konzolok is exponenciális mértékben kezdtek el terjeszkedni az otthoni felhasználók között, köszönhető ez a nagy vállalatoknak, mint pl. a Microsoftnak, az Applenek, a Nintendonak és a Sonynak. Elég sokáig az egyszerű, casual játékok uralták a játékpiacot, mivel a fogyasztók többsége nem akart agy csikorgató "naakkormostmitiskellitcsinálni" játékokat, és ez igaz volt a PC-s táborra is. Az egyre erősödő PC-knek és konzoloknak köszönhetően kezdtek elterjedni a 3D-s akció és kaland játékok, amik az akkori időben döbbenetes előre lépés volt a 2D-s platformerek után. Mai tesztalanyunk is a korai, "kísérleti" 3D-s játékok közé tartozik, és az Outcast névre hallgat. Az Outcast egy akció-kaland játék, amit akkoriban nem sok ember vonzott be, mivel még javában dúlt a "casual korszak", így bátran tudom kijelenteni, hogy max. ha a gamerek 1/100-a játszott az eredetivel. Maga a története is egy kicsit abszurd volt, de nagyjából megpróbálom leírni.

Az eredeti intro sokkal jobb, és látványosabb, mint a remake hanyag képregény alapú introja.

A tudósok előálltak egy olyan elmélettel, ami bebizonyította, hogy több millió párhuzamos univerzum létezik a mienkkel egy időben. Több kudarcba fulladt kísérlet után a tudósok rájöttek, hogy a "szuperhúr elmélet" megvalósításával molekulánként képesek vagyunk utazni a párhuzamos univerzumok között. Először szondákkal próbálkoztak, aminek feladata az volt, hogy felderítse, majd visszaküldje az adatokat a mi univerzumunkba. Ám az egyik küldetés során idegenekkel találkoznak, akik ellenségnek hitték a szondát, és megtámadják azt, aminek következtével egy hatalmas energia löketet küldenek vissza, instabillá téve a dezintegrálót. Egy apró feketelyuk keletkezik a gép helyére, ami lassan mindent magába szippant, így nem marad más, mint emberi beavatkozással az átküldött szondát deaktiválni, mivel a szondába beleépített dezintegráló berendezés volt a hazajutáshoz szükséges kulcs. Az első humán expedíció elindításához két kiváló tudóst, egy biológust és egy katonát, Cutter Slade-t bízzák meg, hogy javítsák meg, vagy legrosszabb esetben pusztítsák el a szondát. Az idegen világ egy kaotikus, viszályokkal teli gyönyörű hely, amit a helybéliek csak Adelpha-nak hívnak, és bármennyire is hihetetlen, ez az esemény az ő történészük szerint a prófécia beteljesedését jelenti: a töréntetek szerint egy idegen lény fog leszállni az égből, hogy véget vessen az örök idők óta tartó háborúnak.

A sors úgy hozta, hogy Slade lett az Ulukai, vagyis a Talan (ez az idegen faj neve) megváltója, és bármerre is visz kalandunk, mindenki úgy tekint rá, mint egy istenre. Az emberi fajhoz hasonlítva ők a piramis legalja körül lennének, ugyanis nagyon fontos számukra a hit, a szeretet, és a béke. Ezt a környezetet egy Fae Rhan nevű talan piszkítja be, aki hatalmat akar a talan faj felett és katonákat toborzott, hogy hatalmát bebiztosítsa az állandó étel és pénz adó beszedésével. Eleinte kérdés nélkül csinálták azt, amit az "uralkodó" kívánt, de a halálozási arány növekedésével egyes talanok öntudatra ébredtek és lázadást szítottak. A hitük szerint a talannak kötelessége a béke fenntartása, szóval sokak úgy gondolták, hogy ez meggondolatlan, vakmerő cselekedet, de mégis napról-napra haltak bele a "riss" földeken dolgozó talanok a végkimerülésbe, mivel Fae Rhan egyre több adót követel és aki nem bírja az iramot, azt megkínozzák, majd addig hajtják, amíg nem diktálja azt az iramot, amit az uralkodó megkíván. Sladenek nincs könnyű dolga, ugyanis a bolygó érkeztekor nagy csatába keverednek Fae Rhan katonáival, és elszakadt az expedíció többi tagjától, és ájultan találnak rá a lázadó talanok nem messze a szondától. Egy kis faluba viszik őt, ahol meggyógyítják sebeit, majd ébredésekor arra kérik, hogy segítsen beteljesíteni a próféciát, mivel ő az Ulukai. Eleinte nem tetszik neki az ötlet, mivel a Naprendszert lassan elnyeli egy fekete lyuk, így nincs ideje mással foglalkozni, viszont nem emlékszik rá, hogy hol volt a szonda és a talanok csak úgy segítenek neki megtalálni a szondát, ha kölcsönösen kisegítik egymást. Így nincs más választása Sladenek, mint az Ulukaiként szembe szállni Fae Rhan ellen, és felszabadítani a Talan fajt.

Ez a történet még anno tinédzserként elég bonyolultan hangzott, így nem igazán tudtam milyen kalandba vetettem bele magamat, viszont így több évvel később már egészen "Csillagkapusan" hangzik az egész (igen, nem igazán voltam oda a Csillagkapuért anno, de azóta már ). A vicc, hogy a talanok "chapai"-ja is nagyon hasonlít, csak itt egy nagy kő karika az egész, szimbólumokkal díszítve, és nincsennek rajta tárcsázók. A játékot TPS nézetből játszhatjuk végig, és megmondom őszintén a remake hatalmas előrelépés a régi Outcasthoz képest. A régi játék csak billentyűzettel volt játszható, illetve gamepaddal, de megmondom őszintén az egérrel való célzás nélkül élvezhetetlen élményt nyújtott, hiába az egzotikus és látványos grafika. Szerencsére az IP új tulajdonosa, a belga származású Appeal fejlesztő csapata nem felejtette el, hogy manapság minden PC tulajnak van egy kis precíziós eszköze, ami a KB+M gamerek egyik fontos eszköze. A másik nagy újítás a grafika, ami iszonyatosan sokat lendített a játék minőségén, és a talanok is sokkal értelmesebben néznek ki. Sok figyelmet fordítottak Slade külsejére is, amint azt látni fogjátok, hogy elég részletes az arca (sokszor fogjuk látni, ugyanis a régi verzió varázsa még mindig a játék oszlopos része). A táj, illetve a helyszínek remekül meg lettek csinálva. Az utolsó megemlítésre méltó újítás az inventory rendszer: sokkal átláthatóbb, van notepad, ahová Slade feljegyzi, hogy az adott területen milyen befejezetlen dolgai maradtak, stb.

Következzék a fekete leves. Több dolog is van, amire érdemes kitérnem, mielőtt a kedv csináló rész olvasása közben már a játék megvásárláson töröd az eszed. A mesterséges intelligencia elég buta, bár a régi verzióban se voltak túl nagy lángelmék a talanok, szóval itt nem fejlődött sok mindent. A TPS kamera házakon belül nagyon rosszul viselkedik, és nem hiába mondom így, mivel anélkül kezd el Slade másfelé futni, hogy arra felé néznénk. Kb. egy órát töltöttem csak azzal, hogy a talanok fővárosában bejártam az összes házat, és szó szerint a hányinger kerülgetett az össze-vissza himbálódzó, házon belüli kamera mozgás miatt érdemes pihentetni a játékot egy pár óra után, mert én majdnem elhánytam magam a 20. ház után és legalább van 100 ház abban a városban, amiben mindben van valamilyen felszedhető loot. Szerencsére a szabad ég alatt semmi problémát nem tapasztaltam a kamera mozgással kapcsolatosan. A másik irtózatosan nagy probléma az irányítást érinti. A fejlesztők újdonságként oldalra gurulást raktak be, hogy harc során könnyebben ki tudjuk kerülni a lövéseket, mivel kb. csak így tudjuk elkerülni a korai elhalálozást. A hátul ütője ennek az újdonságnak, hogy a sprint gomb lenyomásával és a jobbra, illetve balra gomb kombinációjával tudunk oldalra gurulni. Manapság viszont már megszokott az, hogy karakterünkkel nem csak előre fele sprintelhetünk, hanem átlósan jobbra és balra is (Shift+W+A, vagy a Shift+W+D gomb kombinációról beszélek), és megszokásból ha korrigálni akarom futás közben a karakterem pozícióját, akkor oldalra elgurul, és nem egyszer volt már olyan, hogy simán legurultam a magaslatról és kín keservesen ugrálhattam megint végig a háztetőkön vagy futhattam vissza a legelejére az egész dolognak. Ráadásként ott a fall damage is, vagyis a magas helyről való leesés miatt szenvedett sérülés is, ami nem kevés. Ezt az egészet képzeld el harc közben, és megérted miért soroltam ezt a negatívumok közé. Ja, és nem lehet átállítani, hogy ne a sprint gombbal gurulj oldalra.

A többi dolog úgy, ahogy megszokható, mint pl. a régi verzióból átemelt zene (ezzel igazából semmi gond, tökéletesen hangzik még mindig, a régiben is kiváló minőségű volt), vagy a szinkron hangok, amikkel nem tudom mit műveltek, de olyan, mintha egy kicsit emeltek volna a mintavételi rátán, de nem mondhatni azt, hogy fájni fog tőle a füled. Apropó fül, a legabszurdabb dolog a játékkal kapcsolatban, hogy nincs belső hangerő állító része a játéknak, nem lehet sehol se lehalkítani, csak a Windows hangerőszabályzóján tudod lejjebb halkítani, tehát nem tudod lejjebb halkítani az üvöltő, de mesterien komponált zenét, hogy ne szakítsa ki a dobhártyád. Ezeket ugyan lehet orvosolni egy apróbb patchel, de az, hogy az Outcast: Second Contact-ot, ami egy félig elkészített remake, alap járaton 35 eurot kérjenek el érte, elég felháborító. Nem tudnám megmondani, hogy a kiadóé volt-e a végső szó, amikor az ár/érték arányt vitatták meg, de úgy érzem nem tudták, hogy maga a játék közel sincs kész, és a fejlesztő csapat úgy átverte őket, mint a huzat, mert ezt valahogy nem tudom elhinni, hogy nem volt minőség ellenőrizve a játék többi része. Remélem elég gyorsan kijavítják a legtöbb dolgot (valószínűleg a párbeszédekkel nem fognak tudni mit kezdeni, de a többi része javítható), mert ez így max. 20-at ér, és még lehet sokat is mondtam.

Mind ezen felül a játék játszható, ha van gyomrod hozzá a bug halmazt lenyelni egészbe, mivel a történet, a grafika rabul fog ejteni, csak türelem kérdése. Mint azt már említettem, a játék 35 euron (34.99) rajtolt el, viszont olyan érzésem van hamarosan lejjebb fog menni az ára, mert már most sokan fel vannak háborodva a játék hibáin, attól függetlenül ugyanúgy vélekednek nagyjából, mint én, hogy ha képes vagy eltűrni a játék hibáit, akkor remek kis kalandban lesz részed. A játékot Steamről tudod megvenni, amit erről a linkről tudsz elérni.

Review score
8.1	A remake többé-kevésbé játszható formában indult neki a nagy világnak, vegyes érzelmeket hagyva maga után. Azok számára kötelező, akik imádták az eredeti darabot, nem kell megijedni a bugoktól, mivel idővel úgyis kijavítják őket!

A tesztelési lehetőséget köszönjük a Bigben Interactive-nak.