Anno, mikor még csak Kickstarter projekt volt a STRAFE, teljesen lenyűgözött a trailer, amit mutattak: retro FPS shooter, amolyan Doom stílusban. Az évek múlásával a játék fejlesztéséről nem lehetett tudni sokat, és a gameplay videók, amik megjelentek róla az ígért, adrenalin pumpáló játékként mutatta még mindig a játékot, de volt egy bökkenő: a fejlesztők rogue-like elemeket akartak belevinni a játékba, ami még tökéletesebbé varázsolná a játékot, de sajnos nem figyeltek oda bizonyos részletekre. Sok mindent lehet mondani erről a játékról, viszont számomra egy kicsit csalódásként ért, amikor elkezdtem vele játszani. Remélhetőleg sokat fog javulni még a játék, kelleni is fog hozzá jó pár darab patch, de már most úgy tűnik, hogy a fejlesztők is átérzik a játékosok frusztrációját. Vegyes érzelmek fogtak el, mikor ezt a cikket írtam, mivel nem tudtam, hogy most dícsérjem-e a játékot, vagy szidjam.
Egy rövid, ám látványos trailer a játék megjelenése előttről
Röviden és tömören a játék egy "Gyűjtögető" (scrapper) életébe bújtatja a játékost, aki azzal keresi a kenyerét, hogy roncs űrhajókat kutat át használható nyersanyagok után, amiért busás pénzt fizetnek. Az egyik küldetés során egy rejtélyes kuncsaft az Icarus hajó átkutatására invitálja a kalandvágyó kincs keresőket, ám mit sem tudva az Icarus küldetéséről, hősünk elfogadja a küldetést. Az Icarus küldetéséről csak annyit tudott a köznép, hogy az eddig ismert világűr határain végzett kutató munkát, ám mikor megérkezünk a hajóra, bizarr és rémisztő látvány fogad minket: letépett emberi fejek, csüngő belek és összezúzott berendezések hevernek mindenütt. Hamar megtudjuk, hogy kik is tették ezt: egy eddig ismeretlen életforma, akik megszállták az Icarust, és minden odaérkező Gyűjtögetőt az ott állomásozott emberekhez hasonlóképp fogják üdvözölni.
Akkor jöjjön a hideg zuhany. A fejlesztők elkövettek egy óriási hibát, ami egy az egyben meg is pecsételte a játék sorsát, ez pedig a marketing volt. Nagyon kevés gameplay videó látott nap világot róla, ezek is csak alig pár másodperces felvételek voltak összevagdosva, és legtöbbször csak azt láthattuk, ahogy mindenfelől özönlenek a szörnyek és vagy folyamatosan mozgunk, vagy instant szörnyet halunk. Ez a végleges verzióba sajnos nem így lett, mivel közbe szólt a fejlesztéshez szükséges pénz bevételi forrás, vagyis a kiadó. Ugyanebbe a hibába esett bele még anno a STALKER: Shadow of Chernobyl is, amikor a THQ-nak nem tetszett a játék, és újra csináltatta a GSC Gameworld-ös srácokkal. Szerencsére itt csak keveset csonkítottak a játékból, ugyanis az adrenalin pumpa csak nagyon kevésszer fog beütni. Nem kertelek: a mesterséges intelligencia egyenlő a nullával. Semmi mást nem csinálnak, csak futnak feléd, ha esetleg távolsági fegyverrel ellátott mob vesz célba, akkor rád lő párat, és fut tovább a te irányodba. Számomra ez ütötte az első szöget a koporsóba. Egy ilyen játékba elengedhetetlen, hogy legyen valamilyen szintű AI, amik megnehezítik a dolgodat, remélhetőleg javítani fogják valamilyen formában, mert ez így vicc kategóriába illő.
A másik fatális probléma a játékban a nehézségnél keresendő. Adott az, hogy a fejlesztők azt gondolták, ha rengeteg szörny kezd el feléd rohamozni, akkor a buta AI eltörpül majd, és nem fog unalmasként tűnni az, hogy csak egy szűk folyosón özönlenek feléd a szörnyek, te pedig szinte könyökölve öldösöd őket. Vannak olyan ellenségek a játékban, amik a totyorgás mellett futnak is, és ha hátulról megütnek, akkor bizony hamar gondok fognak adódni. A másik probléma a sebzés, ugyanis vannak olyan szituációk, amikor mögötted is jöhetnek a rosszfiúk, és nem egyszerű őket is és az előttünk jövőket is eltenni láb alól, mivel eleinte gyenge fegyvereink vannak. Ezt tetőzi az, hogy van olyan ellenség is, ami miután meghal, savas vére mindenfelé elkezd fröcsögni, ami ártalmas az egészségünkre, és sokszor harc közben ez elég kellemetlenül fogja érinteni a játékost. A harmadik nagy baki, ami mondjuk nem annyira vészes, de azért eléggé frusztráló, az az életcsomag gyakorisága. Mondhatni alig lehet találni adagoló állomásokat és ez nem egyenes arányos az ellenségek gyakoriságával, tehát így a legtöbb szituációban kénytelenek leszünk nagyon óvatosnak lenni, mivel én eddig csak egyszer találtam élet adagolót, a következőt pedig csak jó pár pályával később (mások is ugyanígy tapasztalták a Steam közösségi fórumait bogarászva, szóval nem én voltam béna :-D).
A játék pozitív eleme viszont a látványon látszódik meg leginkább. Ez a játék a 90'-es évek Doomjai és egyéb akció FPS játékok felé akarja leróni tiszteletét azzal, hogy grafikája és hangulata a retro vonalakat favorizálja, és jól is teszi. Manapság rengeteg játék úgy néz ki, mintha egy Tech Demot néznénk, amíg maga a játék elvérzik (nem mondom azt, hogy sok ilyen van, de azért lehetett látni már rá példát, pl. Mass Effect Andromeda vagy a Ghost Recon Wildlands, aminek véleményem szerint nagyobb volt a füstje, mint a lángja), és az idősebb gamerek tudják jól, hogy régebben muszáj volt a játékoknak hangulatilag és élményileg megfelelni, mivel a grafika akkor tájt még nem volt annyira kiforrott. A STRAFE is próbálta visszahozni a retro játékok hangulatait, ami szerintem jól sikerült, de sajnos sok sebből vérzik a játék ahhoz, hogy le tudjon foglalni 1-2 óránál tovább.
Már említve lett, hogy a játék rogue-like elemeken nyugszik, aminél elengedhetetlen a procedurálisan generált random pályák. Ehhez képest néha egyes részek, pl. a második pálya első pár terme mindig ugyanúgy néz ki, az első pálya meg totálisan véletlenszerű. Ez a játékelem remekül funkcionál egy pár csuklástól eltekintve. Kalandunk során fogunk találkozni különféle automatákkal is, amelyek közül a leggyakrabban az utántöltő lesz. Itt lőszert és páncélt tudunk átalakítani elég sok scrappért cserébe, és ráadásul elég sokba is kerülnek ahhoz képest, hogy mennyit tudunk összeszedni az ellenségekből. Bizonyos pályákon még boltot is találhatunk, ahol random felszereléseket vásárolhatunk meg kreditért, ami viszont még ritkább, mint az élettöltő (pl. lökhajtásos jetpacket vehetünk, amivel kitérhetünk az ellenség elől; vagy rengeráló kapszulát is vehetünk, ami csiga lassúsággal tölti vissza az életet, és nem végtelen ideig). Az utóbbi patchekben egy átalakító automatát is találunk pályánként, aminek segítségével egy random tulajdonságot fog kapni valamelyik tüzelési mód, találkoztam már olyannal, ami teljesen használhatatlan volt, de leginkább megéri átalakítani (ha nem tetszik az átalakítás, akkor visszacsinálhatjuk a lőszer/páncél készítő automatánál). A játék elején választás elé tesz minket a játék: három fegyvert kínál fel, amikhez a leggyakrabban fogunk lőszert találni (railgun, shotgun, machine gun). Kalandozásunk során más fegyverekkel is fogunk találkozni, amihez csak egy tár lőszer van, viszont többször is felvehetjük őket, de csak a jelenlegi tárat tölti fel, tehát nem tudjuk felhalmozni a többi lőszert. Ezek közül sok rendkívül hasznos és jobbak, mint az alap fegyverek, viszont ezeket nem lehet tovább tuningolni, de még így is megéri őket használni a szituációnak megfelelően.
Mielőtt mindenkiben felmerülne a kérdés, hogy csak az Icarus fedélzetén játszódik-e a játék, a válasz: Nem. Mindössze három pályán keresztül tart az Icaruson való bolyongásunk, azután átkerülünk egy bolygóra, ahol újabb ellenfelek fognak lassan, de annál aggresszívan felénk haladni. Ezen kívül van még egy harmadik helyszín is, ami szintén három pálya után érhető el, de addig még nem tudtam életben maradni. Helyt kapott egy másik játékmód is a játékba, ami nem más, mint egy arena survival, vagyis addig kell tudnunk életben maradni, amíg csak tudunk. Nem mellesleg a játék krémje a tutorial szekció, ahol egy bájos hölgy épp próbálja elmagyarázni, hogy miért is biztonságos az általunk ismert világűr peremén bolyongani, mint "Gyűjtögető".
Azt kell hogy mondjam, a STRAFE sajnos nem tudott lekötni pár órátöl többre, mivel nem azt kaptam, amit vártam a játéktól. Számomra a karakterünk mozgási sebessége is túl gyors szerintem (olyan, mintha állandóan sprintelne a karakter), és sokszor történt már meg az, hogy a harc hevében belefutottam egy savas tócsába, ami nem jó dolog. Talán pozitívumnak mondható az is, hogy össz-vissz 19.99-be kerül csak, ami viszont nem vészes ár, ahhoz képest, hogy közel egy hónap alatt 5 nagyobb méretű javítás érkezett már a játékhoz, szóval remélhetőleg hamar meg fog változni a véleményem, de amint azt már említettem, sokan vélekedtek úgy a játékról, hogy nem ezt várták tőle, nem ezt lehetett látni a videókon.
| Review score | |
| 8 | Egészen hangulatos rogue-like FPS játékot kaptunk a STRAFE személyében, ám hibái miatt sajnos nem lett annyira sikeres, mint amennyire azt a fejlesztők szerették volna. Ettől függetlenül FPS rajongóknak bátran ajánlom (leárazáskor mindenképp szerezzétek be)! |