Mass Effect: Andromeda - teszt

Megérkezett az idei év legjobban várt játéka. Lássuk, beváltotta-e a hozzá fűzött reményeket...

Mostanában sajnos egyre kevesebbszer fordult elő, hogy egy játék megjelenését ennyire vártam, mint most a Mass Effect: Andromédáét. Ez főleg annak köszönhető, hogy már a kezdetektől fogva nagy rajongója vagyok a szériának, az eredeti trilógiát minimum több tucatszor játszottam végig, különféle típusú főhőssel és csapattal. Ezért aztán egy pillanatig sem haboztam, amikor már hónapokkal a premier előtt le kellett adnom a végleges megrendelést rá. Most pedig, hogy immár két hete nyúzom szinte folyamatosan a játékot, leírhatom a saját tapasztalataimat is róla.

Már az első videók megjelenését követően elárasztották az internetet a negatív vélemények, melyek elsősorban a Mass Effect: Andromeda karaktereinek animációit, illetve az arcmimikát kritizálták. Ez később még rosszabbá fajult, ugyanis amikor az Electronic Arts egy 10 órás próba időszakot tett elérhetővé az EA Access előfizetők számára, egyre-másra bukkantak fel a játékot kifigurázó videók, melyekben viccet csináltak a Mass Effect: Andromeda animációiból. Egy példa a sok ilyen közül (A videó 1:29-től spoileres, így aki nem akar belefutni, előtte állítsa le a visszajátszást):


Ennek hatására aztán sokaknak megrendült a játékba vetett hitük, biztos nem kevesen mondták vissza az előrendelést, miután elolvasták a negatív hangulatú kritikák és visszajelzések tömegét. Persze a rajongók valószínűleg még így is kitartottak a játék mellett, ezért aztán a hibái ellenére is sokan megvették a Mass Effect: Andromédát. Személy szerint én úgy voltam vele, hogy - bár kétségtelenül sokat számítanak a játékosok észrevételei is -, azért látatlanul nem mondok róla véleményt. Egy ilyen kaliberű játékot, amiben tucatnyi naprendszert látogathatunk meg, valamint tetteinkkel akár egy egész bolygó lakosságának életét befolyásoló döntéseket hozunk, nem lehet pár órányi játékkal megítélni.

A cikk írásának pillanatában már mintegy 50 órát töltöttem el az Andromeda Galaxis felfedezésével, nagyjából a játék közepén tartok, vagyis még legalább ennyi kell, hogy elérjek a végére. Így most már nyugodt szívvel állíthatom, hogy nem volt igazuk azoknak, akik a fentebb emlegetett hibák és rémhírek hatására visszamondták az előrendelést. Véleményem szerint - és ezt most rajongóként teljes bizonyossággal állítom - egyáltalán nem annyira vészes a helyzet, mint ahogyan azt ezek a lejárató videók és cikkek terjesztik az új Mass Effectről. Időközben pedig befutott az 1.05-ös patch is, melyben látványosan javultak a fentebb kritizált animációk. Íme:


Ennyit a megjelenés körüli hercehurcáról, most már tényleg térjünk rá a játékra. Kezdjük a PC-sek számára talán legfontosabbal, a gépigénnyel. Nos, én egy Intel Core i7-6700K CPU, 16 GB RAM, és egy nVidia GeForce GTX980 4GB összeállítású gépen futtattam a játékot, 64-bites Windows 10 Home rendszer alatt. A GeForce Experience által javasolt beállításokkal (Medium-High) gyönyörűen futott, anélkül, hogy a VGA ventilátorai felpörögtek volna, de éreztem, hogy ennél többre is képes.

Próbaképp felhúztam mindent High-ra, ettől szerintem sokat javult a képminőség, a sebességben viszont nem láttam visszaesést. Egyedül a videokártya hűtőjének erősebb pörgése árulta el, hogy immár keményen dolgoznia kell a VGA-nak. Véleményem szerint a GPU még ennél is többet ki tudott volna préselni magából, viszont a 4 GB VRAM a nagyobb részletességű textúrákhoz már kevésnek bizonyult. De a látvány még High beállítás mellett is lenyűgöző, így nem veszítünk vele sokat. Hozzáteszem még, hogy a játék HDD-re volt telepítve, és még így sem kellett sokat bámulnom a töltőképernyőt, hogy nem SSD-n volt.


A Mass Effect: Andromeda története 2176-ban veszi kezdetét, amikor is elindul az addig példa nélkül álló Andromeda Initiative nevű intergalaktikus misszió előkészülete. A küldetés célja, hogy idegen fajokkal együttműködve kolonizáló űrhajókat küldjenek az Androméda Galaxis peremén található Heleus Csillaghalmazba. Több olyan bolygót is sikerült azonosítani, ami a szenzorok szerint kiválóan alkalmas a letelepedésre és benépesítésre. Ezeket Arany Világoknak hívják. Az Andromeda Initiative a Rendszerek Szövetségétől függetlenül, civil befektetők, egyéb érdekeltségek, valamint idegen fajok összefogásának révén jöhetett létre.

Végül 2185-ben - vagyis a Mass Effect 2 és a Mass Effect 3 eseményei között - elindultak a mintegy 600 évig tartó utazásra. Öt hatalmas űrhajóval keltek útra, melyek közül a négy Ark a különféle fajok népességének szállítására szolgált. Ezeken egyenként mintegy 20.000 Aszári, Turián, Szalarián, illetve emberi tudós, felfedező, telepes és katona utazott, hogy új élettereket biztosítsanak az egyes fajok számára. Az Arkokon kívül ott volt a Nexus is, egyfajta komplex űrállomás, melynek feladata az Arkok, illetve a létesülő kolóniák támogatása. A Nexus leginkább a Citadellára hasonlít, ahol olyan fajok egyedei is megtalálhatók, akik nem építettek saját Arkot, például a Kroganok.


Minden Ark legénységének élén egy különleges vezető, az úgynevezett Pathfinder áll, aki mellett egy speciálisan kiképzett egység, a Pathfinder Team teljesít szolgálatot. A csapat feladata, hogy érkezés után felfedezze a lakhatónak ítélt bolygókat, lakóit megvédje az esetleges veszélyektől, valamint az egyes fajokat diplomáciai szempontból képviselje. Az emberi Arkon Alec Ryder a Pathfinder, akivel együtt tartanak ikrei is, Scott Ryder és Sara Ryder (Mi az ikrek egyikét fogjuk irányítani a játékban, így döntünk majd női vagy férfi főszereplő mellett).

Itt engedjetek meg egy személyes megjegyzést ezzel kapcsolatosan: Ugye, a négy Ark legénysége nagyjából egyforma összeállítású, ha jól tudom. Vagyis nem csak az emberi, hanem az aszári, turián, illetve a szalarián hajón is van egy Pathfinder és egy Pathfinder Team. Mellette ugyanúgy vannak telepesek, tudósok és felfedezők, akárcsak az emberekén. Akkor tehát a kérdés:

- Miért nem lehet a négy Ark által képviselt fajok közül is főhőst választani? Miért nem játszhatunk egy aszári, turián, vagy akár szalarián Pathfinderrel? Sokkal izgalmasabb és érdekesebb volna így az egész, már az eredeti trilógiában is hiányoltam ezt a lehetőséget.

Ahogy azt sejteni lehetett, egy előre nem látható esemény miatt a 600 évig tartó utazást követően nem éppen úgy alakulnak a dolgok, ahogyan azt reméltük. A hajó megsérül, így nem képes sokáig ellátni a személyzet, valamint az egyelőre sztázisban lévő telepesek szükségleteit. Minél előbb találnunk kell egy lakható bolygót, mielőtt elfogynak a készletek. Ám hamarosan rájövünk, hogy az eredeti célként kitűzött "Habitat 7" kódnevű bolygó a jelenlegi állapotában nem igazán alkalmas a letelepedésre.


Nem sokkal ezután az is kiderül, hogy nem mi vagyunk az egyedüli érdeklődők, akik szemet vetettek az itteni bolygókra. A "Kett" néven ismert idegen lények egy ősi, titokzatos faj, a "Remnantok" technológiáját vizsgálják, akik rejtélyes építményeket állítottak fel a bolygókon. Mint később kiderül, ezek az úgynevezett "Vaultok" terraformálásra is használhatók, vagyis ha sikerül őket aktiválni, lakhatóvá tehetjük ezen világok felszínét az emberi élet számára is.

Így indul hát a Mass Effect: Andromeda története. Azzal nyilván nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, hogy nem sokkal ezt követően történik valami Alec Ryderrel, aki végső akaratával minket tesz meg Pathfinder-nek. Így hát kezdő és tapasztalatlan főhősünknek át kell vennie apja helyét, azaz a galaxist bejárva fel kell fedeznie az ősi "Remnant" létesítményeket, majd kiismerni a technológiát, végül pedig a segítségükkel lakhatóvá varázsolni a bolygók felszínét.


Azt már a mellékelt képeken is láthatjátok, hogy a Mass Effect: Andromeda grafikája gyönyörű, és ez nem csak a maximális beállításokra igaz. Ahogy fentebb írtam, High részletesség mellett is nagyon szép a látvány, számomra különösen az a rész tetszik nagyon, amikor élőben utazunk át a Tempesttel egyik naprendszerből a másikba. De azoknak a bolygóknak a felszínét is alaposan kidolgozták, melyekre le tudunk szállni. Eleinte féltünk ugyan picit, hogy hiába lesz a játékban több száz bolygó, ha ezek közül csak épp néhányat tudunk majd felfedezni.

Nos, utólag elmondhatom, hogy ez szerencsére nem így van. Habár valóban nem szállhatunk le mindenhová, viszont legalább egy tucatnyi bolygót be tudunk majd járni, ami nem kis feladat lesz, tekintve, hogy a felfedezésre váró területek néhol igencsak terjedelmesek. Mindemellett sok egyéb űrbeli objektumot is megvizsgálunk utazásunk során, így ha valamit, azt el lehet mondani a játékról, hogy nem fogjuk egyhamar bejárni az Androméda Galaxis még ezen kis szegletét sem.


Ehhez még az is hozzájárul, hogy a küldetések száma, valamint azok kidolgozottsága és története sokszor fog minket akár több órás kitérőre is kényszeríteni. Pathfinderként rengeteg feladat zúdul a nyakunkba, később pedig, ahogy ellátogatunk más bolygókra is, ezek száma egyre csak nő. Mivel nincs időhöz kötve, hogy melyik küldetést mikor teljesítsük, így nyugodtan foglalkozhatunk azzal, ami épp utunkba esik. Persze akadnak olyan feladatok is, amit eleinte nem tudunk megoldani, hanem ahogy haladunk előre a történetben, úgy juthatunk el később ezekre a helyszínekre.

Ami viszont szomorú, hogy hiába vagyunk egy teljesen új helyszínen, hiába kezdjük az eredeti Mass Effect trilógiától - és annak történéseitől - szinte teljesen függetlenül a felfedezést, ennek ellenére szinte semmiféle újdonsággal nem találkozunk. Annak idején a trilógia első részében nagyon jó volt megismerni az aszárikat, turiánokat, kroganokat, valamint a több tucatnyi értelmes idegen fajt, akik benépesítették a galaxist. A BioWare tagjai gazdag fantáziával ellátva alkották meg a Mass Effect univerzumát, így joggal várhatnánk el, hogy az Androméda galaxis felfedezése közben szintén belefussunk jó pár eddig ismeretlen lénybe.


Nos, ezúttal összesen három új fajt ismerhetünk meg. Az agresszív ketteket, a tartózkodó angarákat, valamint a rejtélyes, robotszerű remnantokat. Bár a készítők egy remek csavarral igyekeztek minket idegenként beálltani (Azaz ezúttal mi vagyunk a betolakodók, akiket egyik frakció tagjai sem látnak szívesen), ennek ellenére a történet előrehaladtával ez egyre inkább háttérbe szorul. Pedig a megújult dialógusrendszer bőven adott volna lehetőséget rá, hogy teljes egészében mi magunk harcolhassuk ki a helybeliek megbecsülését, ne pedig rá legyünk kényszerítve a szövetségre.

A Példakép/Renegát rendszer helyét átvette egy sokkal kifinomultabb megoldás, ami ezúttal a játékos érzelmeire hagyatkozik. Vagyis most már nincs "jó" és "gonosz" lehetőség, helyette válaszolhatunk idealistán, viccesen, racionálisan, érzelmesen, logikusan és komolyan. Vagyis magunk dönthetjük el, hogy kinek adunk igazat, még akkor is, ha nem ez a helyes, vagy helyénvaló. Ezáltal mindenki a saját szívéhez és értékrendjéhez közel álló karaktert alakíthat ki a főhősből.


Csapattársak tekintetében az eredeti trilógiához mérve nekem szegényesebbnek tűnik a felhozatal, annak ellenére is, hogy a Tempest legénységének háttértörténete kellően érdekes. Alapvetően kiszámítható egyéniségek ők, amilyeneket szinte az összes hasonló játékban találhatunk. Viszont az eredeti trilógia után, ahol olyan társakkal kalandoztunk együtt, mint Garrus, Liara, Tali, Wrex, Mordin és Jack, itt valahogy nem alakul ki olyan mélységű kötelék Peebee, Vetra, Drack, Jaal, Liam, vagy Cora iránt, mint annak idején. Persze ez lehet attól is, hogy az eredeti trilógiával már több száz órát játszottam, ennek ellenére itt nem érzem olyan szerethetőnek a társaimat, mint a Normandián.

Viszont az feltűnt, hogy már szinte mindannyiójukat ágyba lehet vinni, fajtól és nemtől függetlenül. Alig mászunk ki a mélyhűtőből, nem sokkal utána már feltűnik a flörtölés lehetősége szinte minden karakternél. Lesznek ugyan olyanok, akik elhajtanak, de legtöbbjükkel viszonylag hamar össze lehet jönni, ha kitartóan udvarolunk nekik. Mondjuk azt még nem próbáltam ki, hogy egyszerre többjüknek is teszem a szépet, de gondolom, erre is van lehetőség. Az ágyjelenetek ezúttal már nem olyan prűdek, úgyhogy ilyenkor már sokkal többet mutatnak a szereplőkből, mint korábban.


A játékmenet nagyjából maradt a régi, viszont sok dologban történt újítás, némelyik elég jelentősen megváltozott. Például képességek tekintetében immár nem vagyunk egy profilhoz kötve, bármelyik tulajdonságunkat tudjuk fejleszteni, így mindenki sokkal jobban testre tudja szabni a karaktereket. Egy adott profilhoz tartozó képességek fejlesztése növeli annak bónuszát is, így egyre erősebb passzív jártasságot kapunk használatával. Például ha valaki Adeptus profilt használ és főleg biotikus képességre költ pontokat, akkor adott mennyiség után az új szintre fejlődik.

Ha valaki a fegyveres harcot részesíti előnyben, annak nyilvánvaló út a Katona profil, ami gyorsabb tárazást, nagyobb sebzést, illetve pontosabb célzást és kisebb visszarúgást tesz lehetővé. De aki szeretné, az kombinálhatja a kettőt is, vagyis használhat fegyvereket és biotikus képességeket is egyszerre. Ehhez a Felfedező profil ideális, ami mindkét osztály képességeit erősíti. A profilok között bármikor tetszés szerint tudunk váltani, így mindig olyan bónuszokra tehetünk szert, ami az éppen használt képesség hatékonyságát javítja.


Lehetőségünk van arra is, hogy megszerzett képességeink közül hármat, illetve egy hozzájuk társított profilt elmentsük az úgynevezett "Kedvenc" helyek egyikére. Ezekből négy van, vagyis összesen 12 képességet és 4 profilt tudunk itt tárolni. A kedvencek között egy kördiagramon bármikor válthatunk, akár harc közben is. Arra kell csak ügyelni, hogy váltáskor kell pár másodperc, mire élesedik az újonnan kiválasztott csoport. Így gyorsan tudunk váltani például a kedvenc fegyveres és biotikus képességeink között is, új lehetőségeket biztosítva csaták közben.

A Mass Effect: Andromeda másik újítása a különféle felszerelések kifejlesztése és megépítése, valamint a hozzájuk tartozó alapanyagok, illetve a technológiai ismeretek megszerzése. Angolul ezt "Craftingnak" hívják, magyarul talán a barkácsolás lenne rá a legjobb szó. Játék közben szkennerünk segítségével analizálni tudjuk a különféle technológiákat, azokból úgynevezett fejlesztési pontokat nyerve. Ezek három csoportba vannak osztva: Tejút, Heleus és Remnant. Mindegyikben megtaláljuk az adott technológiára épülő fegyverek, páncélok, illetve különféle kiegészítők tervrajzait.


A megszerzett tervrajzok alapján tudjuk összeállítani a kívánt felszerelést, de persze csak akkor, ha rendelkezünk a megépítéséhez szükséges nyersanyagokkal és alkatrészekkel is. Ezeket különféle módokon szerezhetjük be. Találhatunk ládákban, ellenfeleknél, közvetlenül a bolygók felszínén járva, illetve hatkerekű felfedező járművünk, a Nomad beépített ásványszkennerével is. Egyedüli nehézség ezzel kapcsolatban talán annyi, hogy a menürendszer szerintem nem lett a legjobb, nehéz átlátni, hogy a rengeteg fegyver és páncél közül épp melyik az, ami számunkra ideális.

Ha végül sikerült összeállítani a megfelelő felszerelést, mehetünk is felfedezőútra. Mivel a bejárható bolygók felszínei meglehetősen terjedelmesek, a készítők azzal igyekeztek feldobni az unalmas barangolást és kocsikázást, hogy szinte minden sarkon belefutunk valamilyen épületbe, vagy táborba, ahol általában ellenségek fogadnak minket. A harc nagyjából úgy zajlik, mint a korábbi Mass Effect epizódokban, viszont mivel ezúttal egy jetpack van beépítve az űrruhákba, Ryder és csapattársai képesek nagyokat ugrani, kevés ideig lebegni és onnan tüzelni, vagy kitérni a lövések elől. Ez pörgősebbé tette az ütközeteket, plusz új taktikák alkalmazását is lehetővé teszi.


Ami viszont nem tetszett, az a "megújult" fedezékrendszer, valamint a csapattársaink irányításának szinte totális mellőzése. Az eredeti trilógiában ugyebár közvetlen utasításokat adhattunk, hogy mikor használják képességeiket, így hatékony kombókat tudtunk velük létrehozni. Most már sajnos ezt nem tudjuk megtenni, csak annyit mondhatunk meg nekik, hogy "Állj oda", vagy "Gyere ide". Könnyebb nehézségi szinten ez elég is, magasabbon viszont már nem kellően hatékony.

Ami a fedezékrendszert illeti, szerintem nyugodtan maradhattak volna a jól bevált formánál. Nekem ez az új rendszer egyáltalán nem jön be, mert az, hogy középen megjelenik egy pajzs ikon, magában még nem ad biztonságérzetet. Régen legalább láthatóan behúzódott/leguggolt karakterünk egy-egy fedezék mögé, most pedig még akkor is megsebesül, ha ott az ikon középen, ami állítólag azt jelzi, hogy takarásban vagyunk. Egyesek szerint ez így sokkal jobb megoldás, személy szerint inkább visszahoznám a régi rendszert.


Ha kedvünk tartja, és épp nem egy küldetést teljesítünk, vagy nem keveredünk harcba egy ellenséges frakcióval, akkor elindulhatunk felfedezni a galaxist, illetve azoknak a bolygóknak a felszínét, ahová le tudunk szállni. A Tempest irányítópultja kísértetiesen hasonlít a Normandián látott galaxis térképhez, ugyanúgy tudunk rajta keresztül navigálni. Ami viszont eltérő, és egyben sokkal látványosabb is, hogy ezúttal valós időben közlekedünk az egyes naprendszerek és bolygók között, valamint a kilátókon keresztül megcsodálhatjuk azt a bolygót, ahol épp orbitális pályán keringünk.

Szépen néz ki, ahogy rákattintunk a célállomásra, a Tempest hajtóműve bekapcsol, majd lassan elfordulunk az éppen aktuális bolygótól, és egyre gyorsabb tempóban elindulunk a kijelölt hely felé. Ha a célállomás egy másik naprendszerben található, akkor bekapcsol a térhajtómű is, és pár másodpercig a hipertérben utazunk, majd kilépve belőle szemünk elé tárul az új rendszer látképe. (Egyedül talán azt lehet itt negatívumként felhozni, hogy ezeket az animációkat nem lehet elléptetni, így a türelmetlenebbek hamar unni fogják az űrbéli utazgatást). Ezúttal már nem csak a bolygókat, hanem magát a naprendszert is át tudjuk szkennelni anomáliák után, sok extra küldetést és érdekességet szerezhetünk, ha átkutatjuk a galaxist.


Nem lehet okunk panaszkodni a bejárható bolygók számát illetően sem, mert - ahogy azt már fentebb említettem - a helyszínek eléggé hatalmasak, valamint annyi felfedezhető dolgot tartalmaznak, hogy bele fog telni jó pár órába, mire mindenhová el tudunk jutni. A játék fő célja, hogy a kijelölt bolygóknak a lakhatóságát kellően megnöveljük ahhoz, hogy fel lehessen rajta húzni egy települést (Outpost). Kezdetben minden itteni világban egy anomália gátol meg minket a letelepedésben. Vagy túl hideg van, vagy túl meleg, villámok csapkodnak, máshol pedig magas a radioaktivitás. Ekkor még űrruhában sem sokáig tartózkodhatunk a szabad ég alatt, mert elhalálozunk.

Szerencsére már a játék korai szakaszában birtokunkba jut a Nomad nevű hatkerekű felfedezőjármű, aminek belső tere viszonylag erős védelemmel rendelkezik, így tudunk közlekedni a kialakított biztonsági zónák közötti területeken. Ahogy egyéb felszerelésünk, úgy a Nomad is fejleszthető, így még ennél is gyorsabbá és ellenállóbbá tehetjük. De persze a komolyabb anomáliáktól még a jármű belseje sem képes megvédeni minket, így ha sokkal erősebbé válik a veszély, mielőbb vissza kell térnünk a biztonságos területre.

Hangok tekintetében csak jókat tudok mondani, a zene illik a játék hangulatához, az effektek pedig nagyon szépen szólnak. Technikai oldalon viszont még most, a hibajavító patch után is bőven vannak hiányosságok. Előfordul, hogy a máskor gyönyörűen futó játék minden látható ok nélkül hirtelen belassul, valamint néha a textúrák is ugrálnak, vagy néhol a szemünk láttára töltődnek be. Ennek ellenére én semmi olyan komolyabb, játékmenetbeli problémát nem tapasztaltam, ami miatt nem lehetett befejezni egy adott feladatot, vagy végigjátszani a fő küldetéseket.

A Mass Effect: Andromeda értékelésével kapcsolatban olyan problémám van, hogy ezt a játékot lehet rajongói szemmel értékelni, illetve olyan nézőpontból is, mintha soha nem is játszottunk volna az eredeti trilógiával. Akik ismerték és szerették a Mass Effect játékokat, azok valószínűleg felül tudnak kerekedni a hibákon, és rabul tudja ejteni őket az Andromeda hangulata. Mert az valóban van neki. Jómagam első nekifutásra mintegy 8 órát töltöttem el vele egyhuzamban, annyira magával ragadt. Az igazsághoz viszont hozzátartozik, hogy ha nem játszottam volna az eredeti trilógiával, valószínűleg én is elakadtam volna a fentebb emlegetett hibákon és visszamondom az előrendelést.


Mindent összevetve, aki ismerte és tetszett neki az eredeti trilógia, annak nyugodt szívvel tudom a Mass Effect: Andromédát is ajánlani. A hibákat valószínűleg hamarosan kijavítják majd (Jómagam nem sokkal találkoztam játék közben.), ezért megelőlegezek rá egy 82 %-os értékelést. Ugyanis ez egy nagyszerű játék lett. Nagyon jó hangulata van, hatalmas mennyiségű tartalmat pakoltak bele, valamint a régi rajongókat pillanatok alatt magába szívja a valódi Mass Effect-érzés. Viszont amíg a hibákat ki nem javítják, semmiképp nem adhatok rá magasabb pontszámot.

Ha nem siettették volna a megjelenést - gondolom, pénzügyi okokból tették -, akkor néhány hét alatt kijavíthatták volna a ronda animációs hibákat, melyeket végül az 1.05-ös frissítéssel oldottak meg. A multiról nem beszéltem, ugyanis én még a Mass Effect 3-ban sem multiztam egy percet sem és valószínűleg nem is fogok, nem az én világom. Az értékelésnél ezt nem vettem figyelembe, így akinek tetszett a ME3 multija, az valószínűleg az Andromeda multiját is kielégítőnek fogja találni, így nyugodtan hozzáadhat egy pontot a végső értékhez. Én maradok az egyszemélyes játékok mellett.

Értékelés
 8.2A Mass Effect Andromeda egy nagyszerű játék lett, ami hozza az előző részek hangulatát. Minden megvan benne, ami a monitor elé tudja szegezni a széria valódi rajongóit. Egyetlen negatívuma, hogy picit sietve adták ki, emiatt aztán sok hiba maradt benne, ami sokakat eltántorított a vásárlástól. Az időközben kijött patch szerencsére sokat javított a helyzeten, ezért azok számára is ajánlom a játékot, akik eddig a negatív visszajelzések miatt óvakodtak tőle.

Összes oldalmegjelenítés