Lantern - Teszt

Teszteltük a VR-ra gyártott Lantern című játékot...

A VR technológia napjainkban az egyik legnagyobb érdeklődéssel övezett jelenség, és ennek elsősorban nem a filmgyártás, vagy az oktatás az oka. Hanem a játékok. Temérdek olyan film, sorozat vagy könyv szól arról, hogy a jövőben a virtuális valóság lesz a játékok médiuma, és bár ezek a sztorik többnyire arról szólnak, hogy a főhősök beszopódnak ezekbe a világokba, a valóságban remélhetőleg erre nem kerül majd sor. Gyerekcipőben jár a VR, záporoznak a fejlesztések és termékek, de a köznép számára még mindig megfizethetetlen, bőnös élvezetnek számít. Pár év múlva valószínűleg ez változik, megjelennek majd a piacon a sokkal olcsóbb kivitelezésű verziók, melyeket a hétköznapi fogyasztó is megvásárolhat. Várjuk már ezt a napot, na de ott lebeg a nagy kérdés: mit fogunk rajta játszani?!

Ha valaki járt már VR bemutatón, tudhatja, hogy direkt a célra készített programokkal próbálnak minket letaglózni. Hát, engedjétek meg hogy megosszam személyes véleményemet a dologról, ugyanis én eddig borzasztó nagyot csalódtam. A célra készített játékok gyakorlatilag arra voltak jók, hogy egy helyben ülve kapkodjam a fejemet jobbra-balra, nézegetve a tájat, vagy a semmitmondó terepet, esetleg megijedjek egy jump-scaretől, vagy hanyatt vágjam magam egy hullámvasúttól. Klassz, meg minden, de mégis ki tudna elképzelni egy komplexebb játékot ezzel a megoldással? Hát senki!

Eddig ez ment. Most viszont már egyre több játék támogatja a VR-t, ezeknél a játékoknál minden irányítás marad a régiben, csak a kamera fog a fejünkkel együtt mozogni, és persze a 3d hatás is dob az élményen. Pár játéknál indokolatlan, míg másoknál óriási élmény (lásd Elite: Dangerous). Szóval jó úton halad a téma, csak nagyon apró lépésekben.

Mostani játékunk is egy VR reklám, név szerint a Lantern. 

Kiszínezős

A játéknak bár van története, de a narratíva enyhén szólva is minimalista. Japán meseszerű birodalmába kalauzol minket a Lantern, ahol egy uralkodó (vagy legalábbis jómódú) hölgy tekint a messzeségbe, és majd megszakad a szíve. Nem tudjuk meg, mi okozza bánatát, de ez nem is fontos, mivel az ő bánatával együtt a birodalma is szürkeségbe borul. Elvesznek a színek, eltűnik a fény, és a világ búskomorságba öltözik. Egy kis szigeten azonban egy férfi segíteni akar a világon, és a szomorú hölgy szívén, és útjának ereszt egy lámpást, aminek a fénye elűzi a bánatot, és színt visz a világba, szó szerint! Ez a felállás amúgy egész jól hangzik, szép és érzéki. A találas maga mint mondtam minimális, egyszerű kis festményekkel, minimális animációval, de nagyon szép zenével mutatja be nekünk a játék, hogy mi a feladatunk. Amint vége a bevezető videónak, a játék teljesen magunkra hagy. Mi vagyunk a kis lámpás, előttünk pedig a szürke világ terül el, csendben, magányosan. 

Sajnos az első percekben rá kell majd jönnünk, hogy a Lantern nem lesz egy maradandó alkotás, sőt. Maga az irányítás például számomra kínkeserves tortúra volt, mire belejöttem. Nem tudom, hogy konzolon milyen irányítani, de billentyűzeten egérrel katasztrófa volt. És nem azért, mert trükkös lenne az irányítás, egyszerűen csak nehézkesen tudunk haladni a széllel, lepattanunk minden tereptárgyról, beakadunk indokolatlan helyekbe… és mikor rá kell jönnünk, hogy órákon át kell így repkednünk, na akkor az nem kellemes. Ja, és a VR-nak köszönhetően közben azt várná a játék, hogy körbe-körbe nézelődünk, de valójában végig előre kell szegeznünk a tekintetünket, vagy különben a lámpásunkból gumilabda válik, ami ide-oda pattog. De hát rendben van, küzdjünk meg az irányítással!

A feladatunk pofon egyszerű: borítsuk pompázó színekbe a világot! Ezt úgy tehetjük meg, hogy közel repülünk a földhöz, falakhoz, épületekhez, fákhoz. Ahogy a lámpásunk fényével érintkeznek, beszíneződnek. Ez kezdetben tényleg egy szemet gyönyörködtető, klassz dolog, főleg hogy egyes elemek csinálnak is valamit, ha beszínezzük őket. Például az épületekben felgyulladnak a lámpák, a fáklyák meggyulladnak, a malmok lapátjai forogni kezdenek, egyszóval visszatér az élet a földekre. Ha minden beszínezünk, messziről egy tényleg színpompás tájképet kapunk, és mivel minden nyomorult centit nekünk kell beszínezni, ezért ott bizserget a gondolat, hogy ezt mi csináltuk! 

Minden terepnek meg van határozva, hogy mennyi színt kell kapnia, és mennyi kis lámpást kell meggyújtanunk, hogy tovább mehessünk. Ha például az összes épületet beszínezzük, kinyílik egy kapu, utat biztosítva a következő területre. Ez fáradságos munkának hangozhat, valójában az is, ezért van a lámpásunknak egy apróü képessége, melyet elnyomva magunk körül egy jó nagy szeletnyit azonnal beszínezhetünk a terepből. Ezt a képességet úgy tudjuk visszatölteni, ha magunktól színezünk be tereptárgyakat, szorgalmunkért cserébe sűrűn elnyomhatjuk ezt a segítséget, és kell is bizonyos pontjainál a játéknak. Alkalmas eszköze a színezgetésnek, mert hát nem is lesz más dolgunk. 

Nem könnyű lámpásnak lenni...

Na most ezzel van egy kis probléma. A játék semmilyen módon nem jelzi, hogy mit vár el tőlünk, vagy hogy mi az, amit mindenképp be kell színeznünk. A legjobb amit tehetünk, hogy tényleg átrepülünk a pálya minden centijén, és kattogtatjuk a képességünket. Ezzel még nem is lenne gond, de most képzeljétek el, hogy egy órán keresztül megállás nélkül repkedtek ugyanazon a pályán, semmit nem csináltok csak színeztek, és mégsem történik semmi. Újra végigrepültök a pályán, keresve azt az egy istenverte pontot, ami kimaradt volna. Ez állítólag egy relaxációs játék, hát én nem éreztem magam relaxáltnak.

Na mindegy, tegyük fel, hogy jól csináltunk mindent, és az egész pályát színekbe borítottuk! Kinyílik az utolsó kapu, mehetünk tovább. Ilyenkor teljesen új pályára kerülünk, összesen négy különböző terepet fogunk megismerni, évszakokra lebontva. Az első a Nyár, itt tanulunk meg mindent a játékról. A második az Ősz, egy sokkal nagyobb terep, tele színezni valóbal. A Tél sokkal bonyolultabb, barlangokkal megspékelt pálya, sok eldugodt zeg-zuggal. Végül a Tavasz bár nem egy nagy terep, de rengeteg a színeznivaló objektíva. Ha ezeken végigrepülünk, és mindent jól csinálunk, talán elérhetünk a szomorú hölgyhöz.

Ez viszont alig jelent 3-4 óra játékidőt. És akkor ebbe a játékhosszba bekalkuláltam az esetleges hibákat és keresgéléseket, valamint van minden pályán rejtett extra, amiket fel kell kutatnunk a 100%-os végigjátszáshoz. Slussz. A grafika bár helyenként tényleg szép, a színbe boruló tájak valóban elámíthatnak minket az első pár alkalommal, aztán később már nem tudnak meglepni. A pályák felépítései ötletesek és hangulatosak, de valamiért nem tellett többre a készítőknek, és sok terep félkésznek látszódik. Baltával faragott modellek, logikátlanul lepakolt fák, szörnyen bosszantó barlang járatok… olyan érzés, mintha a program csak az alap, élsimítás nélküli modelleket kapta volna meg, és ennyi. A színes textúrák is elég egyszerűek, semmi részlet, semmi komolyabb vizualitás. Pedig mint mondtam, ez egy direkt VR-ra kitalált játék, aminek az lenne a célja, hogy a látvánnyal nyűgözzön le! És bár a próbálkozás nagyon jó, a végeredmény mégis kevés. Ugyanez igaz a zenére is például. Nagyon szép dallamok csendülnek fel, minden évszakhoz saját dal jár. Viszont ezek ismétlődnek, és hiába fülbemászóak, ha 40 percen át kell egyet hallgatni folyamatosan. 

Ítélet

A játék ennyiről szól, gyakorlatilag semmi mást nem tud nekünk felkínálni. Minden pálya más hangulatú, a maguk módján a tájak is szépek, de valahogy minden félkésznek hat. Lehetett volna sokkal szebb, sokkal merészebb ez a program, hogy a látvány tényleg a földhöz csapjon minket. Ott volt a lehetőség, és aki játszik a Lanternnel, érzi is a szükségét, de sajnos kihagyott lehetőség marad csupán. Mondhatnátok, hogy ne legyek ennyire szigorú, hisz ez csak egy VR játék. De pont ezért haragszom, mert a VR világában már megvan a lehetőség a minőségibb szórakozás biztosításának, valamint az is valószínű, hogy a játékosok nagy része nem rendelkezik VR szemüveggel, így őket is szórakoztatni kell valahogy. Akármennyire is szépek egyes elemei ennek a programnak, sajnos nem tudom ajánlani. VR tulajdonosoknak megérheti kipróbálni, és esetleg a menthetetlenül japán-szerelmesek is elszórakozhatnak vele arra a pár órára. Viszont ennél nem fog többet nyújtani a Lantern.

Review score
5.5	A Lantern egy olyan VR-ra készített program, ami bár kellemesnek mondható elemekkel rendelkezik, de sok minden másban megbukik. Unalmas, rövid, félkész. Játéknak felejthető, VR prezentációnak kevés.