The Way - Teszt

Kalandozás egy ismeretlen bolygón...

Nehéz a pixelgrafikás játékokkal melléfogni, vagyis inkább csak nehéznek tűnik. Az ember, főleg ha már nem mai gyerek és van némi tapasztalata abból az időből, mikor még minden alkotás így nézett ki, nagyon pozitívan áll hozzá, hiszen a régmúlt emlékeit idézik elő. Sokszor ezek a játékok pont ezt is akarják csinálni. Azért nyúlnak a pixelgrafikához, hogy valamelyik nagy öreget utánozzák és hozzák vissza. Nem mindig sikerül ezt elérni, a nagyokhoz hozzányúlni veszélyes dolog, hiszen ők már bizonyítottak, ezért a mi elvárásaink egy új cuccnál szintén nagyok lesznek. A The Way azt vallja, hogy alapjául szolgált az Another World, a Heart of Darkness és a Flashback. Nem biztos, hogy mind három ismerősen cseng, de egy közülük biztos szép emlékeket hoz vissza. A kérdés most már csak az, hogy ha a The Way meri azt állítani, hogy ezekre az öregekre hajaz, akkor sikerült-e az ő általuk feltett lécet megugrani vagy sem?

Az első tapasztalat mindig a látványvilág és ez a fajta pixelgrafika teljesen olyan, mint a fent említett játékok. Ezen részen szinte tökéletesre sikeredett. Igényes modellek, szép színek és egyedi mozgás jellemző a The Way-re. Ráadásul az egész filmszerűen van tálalva. Míg az első küldetésekkel szórakozunk, szépen lassan kiíródnak a készítők nevei, így fokozza azt a hatást, hogy valószínűleg valami borzalmasan sztori orientált játékkal lesz dolgunk. És ez igaz is. Kalandunk egy temetőben kezdődik, ahol halott nejünket kiásva hazavisszük, kriosztázisba helyezzük, majd elmegyünk űrhajót lopni. Kutatásaink szerint van egy másik világ, ahol fellelhető az örök élet forrása, vagy legalábbis egy olyan dolog, ami képes visszaadni egy halottnak az életét. Egy sci-fi világról beszélünk, így nem kell meglepődni azon, hogy feleségünk egy űrhajó vállalatnál dolgozott és halt meg, szóval a hajó kérdés is megoldódni látszik. Így kezdődik el kalandunk az ismeretlen felé.

A játék híján van tutorialnak, ami mindig is egy fájópont számomra, ennek ellenére szép lassan épül fel a játékmenet megismerése. Vízbe dobnak minket, de nem a legmélyebb pontjába. Lassan, egyszerűbb platformer és puzzle feladatokkal megküzdve tapasztaljuk meg, hogy mit és hogyan kell csinálni. Mindig akadnak apróbb segítséges, hogy éppen mit kéne tenni, de ezek hamar elkopnak és a játékos magára marad a feladatok megoldásában. Eleinte a platformer rész dominál még, inkább lopakodni és jól mozogni kell ahhoz, hogy tovább mehessünk, de a fejtörők is felbukkannak idővel. Igazából a két stílus keveredése ez, ami szerintem rettentő jól elférnek egymás mellett. A történet elmesélésében is magunkra vagyunk utalva, ahogy haladunk előre a pályákon, a különböző tereptárgyakkal interakcióba lépve tudhatjuk meg, hogy miért is vannak úgy a dolgok. Fényképeket, írásokat és egyéb dolgokat találunk és ezek segítenek megérteni az indíttatásunkat.

Az izgalmak leginkább az ismeretlen bolygón kezdődnek. Sztori szempontjából rájövünk, hogy nem is olyan egyszerű a küldetésünk, ahogy gondoltuk és sok olyan dologgal is szembe kell majd néznünk, amire nem is számíthattunk. A játékmenet kiteljesedik, ahogy megjelennek az igazi fejtörők melyek felett perceket fogunk álldogálni, illetve sokszor kínál fel a The Way több irányt, így ha valami jelenleg nem megy, nem feltétlenül muszáj elakadnunk, elindulhatunk másfelé is. Végül pedig a lebilincselő atmoszféra és a zene, ami talán a legnagyobb hatást gyakorolja. A különféle tájak és a remek hátterek. Bár kis kockákból állnak, mégis annyira jól néznek ki, mintha valami modern grafikás játékkal játszanánk. A zene pedig csodálatosan festi alá mind ezt, ráadásul a szívet szorongató történetet még kínzóbbá teszi.

Hogy méltó-e a The Way a nagyokhoz? Ez kétséges. Vannak hibái, amik főleg az irányításban jelentkeznek meg. Játszhatunk egérrel és billentyűvel, valamint gamepad-dal, szóval talán ki-ki megtalálhatja a magának megfelelő vezérlést. A játéknak van egy chekpoint rendszere, hiszen ha valamit elrontunk, az ellenőrzőponttól kell újrakezdenünk, de ezek a mentések nem elég gyakoriak, főleg ha a játékmenet platformer stílusra vált. Egy hosszabb és nehezebb pályarész végén elrontani valamit és utána elölről kezdeni, idegesítő dolog. Ezenkívül minden jó a The Way-ben. Lebilincselő történet, gyönyörű pixel grafika és ideális atmoszféra, hogy átérezzük a főszereplő fájdalmát és reményét, mely folyamatosan váltakozik benne. Mindenképpen megér egy próbát, tehát irány a Steam és csekkoljátok le!

Értékelés
9.0	Játékmenet:  Remek platformer és puzzle keverés, ami a régi bevált játékokra emlékeztet.
9.5	Hangulat:  Egyszerűen minden ideális, ami a hangulatot megteremti. A történet, a környezet és a zene egy remek atmoszférát alapoz meg.
9.0	Grafika:  Szép, színes és jól felépített pixel grafika.
9.5	Hangok:  Talán mindenbe belelehetne egy kicsit kötni, de a zenébe biztos, hogy nem.
8.5	Szavatosság: Nagyon csábító a játék, hiszen a hangulat és a történet itatja magát. A chekpoint és a puzzle rendszer talán néha eléri azt, hogy kilépjük pár órára, de egy kis szünet után egyből lehet folytatni.
Review score
9.1	A The Way egy remek játék, melyben egy szívszorító és izgalmas történet révén fedezhetünk fel egy új bolygót. Természetesen az ismeretlen planéta ismeretlen feladatokkal is jár, amik megoldása csak hab a tortán a stílus kedvelőinek.