Ori and the Blind Forest Defnitive Edition - Teszt

A játék, ami biztos, hogy megérint...

Egy éve jelent meg az Ori and the Blind Forest és se perc alatt a világ egyik legérdekesebb és legnépszerűbb játékává nőtte ki magát. A lebilincselő látvány, a megható sztori és a tökéletes zene gondoskodnak arról, hogy ha valaki egyszer kipróbálja, rögtön a szívébe zárja ezt a csodát. A Moon Studios GmbH nagyon beletrafált az egészbe és mi azóta is várjuk a morzsákat a következő alkotásukról. Erre kapunk egy Defnitive Edition-t. Az utóbbi időben a vártnál is több ilyen kiadásokkal kerültem szembe és meg kell mondjam, hogy egyáltalán nem rajongok ezekért a felújított játékokért. Sokszor olyan minimális bővítéseket raknak bele, hogy gyakorlatilag egy sima patch, vagy maximum egy DLC megoldhatná az egészet. Persze tudom én, hogy ilyenkor arra is rámennek, hogy a modern konzolokra is kikerüljön a játék, és ha már megírják a forráskódot, akkor belenyúlnak a textúrákba is. Szerencsére az Ori and the Blind Forest Defnitive Edition a jobb kategóriába esik, hiszen a grafikán szinte semmit nem változtattak, helyette új tartalmak kerültek a játékba, amikhez máshogy nem lehet hozzájutni.

A játékban Ori-t irányítva, aki leginkább egy manó-rokára hasonlít, kell szembeszállnunk a veszélyes és gonosz lényekkel, valamint meg kell mentenünk a világot, vagyis azt, ami még maradt belőle. Maga Ori a mindent védelmező lélekfa egyik gyermeke, aki még levél korábban elsodródott otthonától. A magányos Naru, aki szerintem a League of Legends Bard-jára hasonlít, megtalálta és saját kicsinyeként nevelni kezdte. Csodás és szeretetreméltó kapcsolat volt kettőjük között. Ori anyjaként szerette a másik lényt, és élete kezdeti szakaszában igazi csonka családként éltek az erdőben. Egy idő után viszont, ahogy a lélekfa elhullajtotta leveleit, maga a világ a pusztulás felé vette az irányt. Az egykor gazdag gyümölcsfák egyre inkább kiszáradtak, így az élelemszerzés problémává nőtte ki magát. Naru, mint anyja mindent feláldozott gyermekéért, még a saját életét is. Ori végül árva lett és már semmi nem kötötte az otthonhoz, elindult tehát az útjára. Végül a legnagyobb elkeseredettsége közepén rátalál egy fénygömbre, Sein-re, aki reménnyel tölti el, és világosságot ad neki a sötétség közepette.

Mind ezt borzasztóan szívszorító jelenetek között tapasztaljuk meg. Nagyon érdekes párhuzam található a játék szomorú hangulata és a mesés grafikája között. Mint ahogy az látszik, ez egy erősen platformer cucc, leginkább a Rayman-hez hasonlít. Nem csak külsőre, de maga a mechanika is. Ori egy esetlen kis róka-manó, aki a játék kezdeti szakaszában éppen hogy ugrálni is alig tud, Stein pedig a fénygömb folyamatosan kíséri és gyakorlatilag ő az egyetlen fegyverünk is, aki megtámadja az ellenfeleinket. A játék megköveteli az odafigyelést, hiszen tele van ugrálós szituációkkal, valamint a harc sem elhanyagolható. Minden megölt lény után tapasztalatot szerzünk, ami azt eredményezi, hogy szintet lépünk és passzív képességeket építhetünk ki. Ezek leginkább nagyobb és erősebb támadást jelentek, szóval csak a szokásos. Ami érdekesebb viszont, a játék mentés rendszere. Bár vannak benne chekpoint-ok, ezek nagyon távoli dolgok és ha meghalunk, akkor hiába tesz minket vissza az utolsó mentéshez, mindent elvesztettük, amit eddig megszereztünk. Ellenben gyűjtünk kristályokat, ami segítségével számunkra tetszőleges helyen tudunk menteni. A bökkenő az, hogy ezeket a kristályokat nem sűrűn dobálja a játék, másrészt pedig nem végtelen számút tudunk elraktározni belőlük, így többször is meg kell gondolnunk, hogy mikor és hol mentünk.

Barangolva az erdőben Stein folyamatosan utat mutat nekünk, azzal, hogy a hátra maradt romokat elemzi. Új kérdések merülnek fel így a sztori kapcsán, de idővel mind válaszra lelnek. Maga a térkép rengetegszer ágazik több irányba, így esetenként nem annyira lineáris a dolog, mint ahogyan azt egy platformer játék indokolja. Bár hiába mehetünk több felé, mégis van egy fő ösvény, amerre érdemes először elindulni, mert ott kapjuk meg azt a képességet, például rögtön az elején a falról való elrugaszkodást, mely segítségével leküzdhetjük a későbbi akadályokat. A sok akciójelenet mellett nem egyszer fogunk elakadni az utunkon, hiszen a helyes irány megtalálása felér egy kisebb puzzle feladattal, ráadásul a játék erőssége a harc mellett rengeteg ügyességi feladat is

A legkiemelkedőbb eleme viszont az maga az atmoszféra. A grafika csodálatos. Nem lehet benne hibát találni. Felejts el minden nagy játékot, olyat nem tudnak nyújtani, mint az Ori and the Blind Forest. 4 évig készült a játék, ami talán soknak tűnik, de minden apró környezeti komponens kézzel rajzolt és színezett, így azért már érthető, hogy miért telt ennyi időbe. A zene pedig eszméletlen. Mind e kettőnek az egyvelege egy lélegzetelállító látvány, mely képes megérinteni az emberi érzéseket. A jó és a rossz párharca, önfeláldozás a szeretteinkét és remény a reménytelenségben, valami ilyesmit akarna elmesélni nekünk a játék.

Maga a Defnitive Edition inkább tartalmakat kapott, mint más fejlesztést. A kalandunk során immáron felfedezhetjük Naru múltját, illetve helyet kapott a játékban egy gyors utazós megoldás, amivel később visszatudunk menni a korábbi helyszínekre, netalántán ha kihagytunk volna valamit. Kapunk két új képességet is, de ami számottevőbb talán, azok a nehézségi fokozatok, melyek között egy igazi hc lehetőség is fellelhető. A One-Life módban természetesen sokkal nehezebb az egész, hiszen összesen csak egy életünk van, és ha ezt elveszítjük, akkor a történetnek is vége. Ugye nem kell megemlítenem, hogy egyébként nem nehéz benne meghalni. Kapjuk még pluszban a játékzenéket és valamiért az alap játékot is, szóval egy olyan Defnitive Edition-ről beszélhetünk, aminek szemben a mai divatos felújításokkal, van is értelme. Steam-en nézzetek rá, hiba lenne kihagyni ezt az alkotást. Ha van videojáték művészet, ez az egyik csodája.

Értékelés
8.0	Játékmenet:  Igazi Rayman adaptáció.
10	Hangulat:  Felülmúlhatatlan. Egyszerűen a látvány, a zene és a történet tökéletes összhangban van.
9.5	Grafika:  Aprólékos, gyönyörű és kézzel festett.
9.5	Hangok:  Minden másodpercéhez sikerült odaillő zenét komponálni.
9.0	Szavatosság: Viszonylag nagy kihívást nyújt, de ami a gép elé köt, az a tökéletes összhang. Gyönyörködni fogunk a látványban és kíváncsian várjuk, hogyan sülhet el a történet vége.
Review score
9.2	Az Ori and the Blind Forest Defnitive Edition egy kicsit több plusszal és újítással rendelkezik, mint az alapjáték. Mindenféleképpen érdemes kipróbálni, hiszen ez azt jelenti, hogy ebben a csodálatos világban új és eddig ismeretlen helyszín és kaland vár ránk.