Feist - Teszt

Nem hall, nem lát, nem beszél, az erőd hallgat mélyen...

A Feist egy igazi szenvedős játék. Na, persze nem azért, mert olyan rossz, éppen ellenkezőleg, képesek voltak egy olyan nyomasztó atmoszférát teremteni, melyben minden perc stresszes a játékosnak. Nem először és nem is utoljára halljátok tőlem, hogy szerintem nagyon király dolog, ha egy alkotás képes megfogni, előidézni és fokozni az emberi érzelmeket. Itt pedig lesz aztán érzelem: félelem, stressz, düh, kíváncsiság és szorongás. Egy ízig-vérig gonosz világban, ahol minden, ami mozog, az öl is, mi pedig egy apró bolyhos kis valamik vagyunk. Ez lesz a Feist, készüljetek!

Rögtön az jut eszünkbe, hogy ez egy Limbo copy, és igazatok is van. Részben. A hangulat, a megvalósítás, nagyjából ugyanaz. Oldalnézetes puzzle játék platformer elemekkel, vagy fordítva. Nincs ezzel semmi gond, nem kell szégyellni, ha egy jó dologból merítünk ötletet és jót alkotunk, hiszen a Feist csak látszólag Limbo, az első percek után eszetekbe sem fog jutni a kisgyerek kalandja. Most egy kis tüskés lénnyel kell haladnak és ki kell jutnunk az erdőből, ahol minden ellenséges. Tüskés szúnyogok és hernyók várnak ránk, de hamar találkozunk a sündisznó lényekkel, akik gonoszabbak, mint a jegyellenőrök. A játék érdekessége az, hogy nem minden öl meg elsőre. Habár életcsíkunk vagy ilyenjeink nincsenek, de ütésekből kibírunk 2-őt 3-at, amit én kifejezetten élveztem. Persze tele van az erdő csapdákkal és ezek instant kinyírnak, szóval oda kell figyelni, hogy a fekete talajon hol húzódnak a zsinegek.

A Feist tehát csak külsőleg és mechanikailag hasonlít a Limbo-hoz, ezeken túl sokkal interaktívabb és egyedibb tőle. Erre a legjobb példa az ellenfelek. Szemben más játékokkal, itt ha meglátunk valakit, akik nem mi vagyunk, az reagálni fog ránk. Bár a hernyók és a szúnyogok egy bizonyos dobozban mozognak, ha ezen belül vagyunk, akkor csináljunk vagy álljunk bárhol, megtámadnak. A sündisznók pedig addig kergetnek minket, amíg meg nem ölnek. Szóval nem az van, hogy meglátunk egy sünt és jaj, találjuk ki mit tegyünk, a-a, lehet szaladni visszafelé és gondolkodni, hogyan öljem meg. Erre a legjobb módszer, ha egy előzőleg kihagyott csapdába belecsaljuk, de ha aktiváltuk előtte és nem haltunk meg, akkor sajnos kezdhetjük újra a legrégebbi ellenőrzőponttól, mert ez nem fog máshogy megoldódni.

A játéknak vannak különféle frusztráló dolgai, amik néha idegesítik a játékost és ezek a hibák magából a mechanikájából jönnek. A legborzasztóbb az egyik legkirályabb ötlet is, pont ez előbb említett csapdás dolog. Nagyon király, hogy az ellenfelek működésbe tudják hozni, de ha kiderül, hogy azok azért voltak ott, hogy egy nagyobb problémát megoldjunk később, akkor jön a mérgelődés, hogy ezt mégis honnan kellett volna tudnom. A puzzle-ök megoldására tudunk tárgyakat mozgatni, mint a fenyődoboz eldobása vagy a kövek görgetése, de egy elvétett akció és máris aktiválódik egy csapda. Szerencsére a kelepcék nem azt jelentik, hogy mindig fel kelljen használni valami nagyobb ellenséggel szemben, de az első sikertelen próbálkozás után mindig ez fog az eszünkbe jutni: mi van, ha később erre még szükségem lett volna? Hát akkor restart. A halál után 3-4 másodperc mire újraéledünk, ami talán kicsit hosszú. Most minek nézem a guruló testemet mikor 1-2 pillanat múlva is jöhetne a vágás? Szőrszálhasogatónak tűnök, de a 20. alkalomnál higgyétek el, hogy baromi zavaró már.

A hangulat, amit megteremt pedig zseniális. Világos háttér, sötét elemekkel és mivel mi magunk is feketék vagyunk, szinte egybe olvadunk a pályával. Szerencsére ugrások és számítások közben abszolút nem zavaró, remekül van megoldva az átmenet a művészi kinézet és a pont nem idegesíti a játékost között. Ezenkívül a zajok és a zene, ami még magasan kiemelkedik a Feist-ben. Minden nesz és dallam csak még egy lapáttal rápakol az alapból is nyomasztó világra. Gyilkos.

Éppen ezek miatt egy nagyon brutális, erőszakos és frusztráló játékról van szó, melynek nem minden pillanatát lehet élvezni, de a szenvedés is hozzátartozik a nehézséghez. Remek puzzle feladványok vannak benne, amikre sokszor kevés idő jut reagálni, így elengedhetetlen a gyors gondolkozás. Az első játékos Bits & Beasts csapat egy nagyon hangulatos játékot alkotott a Feist képében, reméljük a későbbi munkáik is legalább ilyen jók lesznek! Steam-en nézzetek rá, megéri a szenvedést!

Értékelés
9.0	Játékmenet:  Habár sok hasonlóságot lehet felfedezni a Limbo-val, a Feist egyedi és borzalmasan jó ötletek vannak benne, amik miatt egy izgalmas és kiemelkedő játékmenetet lehet tapasztalni.
9.5	Hangulat:  Nyomasztó, sötét, gonosz és erőszakos. Mi teremthet ezeknél jobb hangulatot?
8.0	Grafika:  Szép és egyedi, de tény, hogy láttunk már ilyet.
9.0	Hangok:  Az egyik legmeghatározóbb a kiváló hangulat megalapozásában a jól eltalált zene és zajok.
8.0	Szavatosság: Az első végigjátszás az maga a pokol és mennyország egyszerre, hiszen izgalmas, érdekes és nehéz. Aztán már mindent láttunk.
Review score
8.7	A képi világával, a hangulatával és a zenéivel a Feist egy annyira nyomasztó érzetet kelt, ami végig kísér minket az első perctől az utolsóig. A puzzle-ok sokszor megmozgatják agyunkat és az sem ritka, hogy nincs lehetőségünk gondolkodni, ezért gyors megoldást kell eszközölnünk.