Nem hall, nem lát, nem beszél, az erőd hallgat mélyen...
A Feist egy igazi
szenvedős játék. Na, persze nem azért, mert olyan rossz, éppen ellenkezőleg,
képesek voltak egy olyan nyomasztó atmoszférát teremteni, melyben minden perc
stresszes a játékosnak. Nem először és nem is utoljára halljátok tőlem, hogy
szerintem nagyon király dolog, ha egy alkotás képes megfogni, előidézni és
fokozni az emberi érzelmeket. Itt pedig lesz aztán érzelem: félelem, stressz,
düh, kíváncsiság és szorongás. Egy ízig-vérig gonosz világban, ahol minden, ami
mozog, az öl is, mi pedig egy apró bolyhos kis valamik vagyunk. Ez lesz a Feist, készüljetek!
Rögtön az jut eszünkbe, hogy ez egy Limbo copy, és igazatok is van. Részben. A hangulat, a
megvalósítás, nagyjából ugyanaz. Oldalnézetes puzzle játék platformer
elemekkel, vagy fordítva. Nincs ezzel semmi gond, nem kell szégyellni, ha egy
jó dologból merítünk ötletet és jót alkotunk, hiszen a Feist csak látszólag Limbo,
az első percek után eszetekbe sem fog jutni a kisgyerek kalandja. Most egy kis
tüskés lénnyel kell haladnak és ki kell jutnunk az erdőből, ahol minden ellenséges.
Tüskés szúnyogok és hernyók várnak ránk, de hamar találkozunk a sündisznó
lényekkel, akik gonoszabbak, mint a jegyellenőrök. A játék érdekessége az, hogy
nem minden öl meg elsőre. Habár életcsíkunk vagy ilyenjeink nincsenek, de
ütésekből kibírunk 2-őt 3-at, amit én kifejezetten élveztem. Persze tele van az
erdő csapdákkal és ezek instant kinyírnak, szóval oda kell figyelni, hogy a
fekete talajon hol húzódnak a zsinegek.
A Feist tehát
csak külsőleg és mechanikailag hasonlít a Limbo-hoz,
ezeken túl sokkal interaktívabb és egyedibb tőle. Erre a legjobb példa az
ellenfelek. Szemben más játékokkal, itt ha meglátunk valakit, akik nem mi
vagyunk, az reagálni fog ránk. Bár a hernyók és a szúnyogok egy bizonyos
dobozban mozognak, ha ezen belül vagyunk, akkor csináljunk vagy álljunk bárhol,
megtámadnak. A sündisznók pedig addig kergetnek minket, amíg meg nem ölnek.
Szóval nem az van, hogy meglátunk egy sünt és jaj, találjuk ki mit tegyünk,
a-a, lehet szaladni visszafelé és gondolkodni, hogyan öljem meg. Erre a legjobb
módszer, ha egy előzőleg kihagyott csapdába belecsaljuk, de ha aktiváltuk
előtte és nem haltunk meg, akkor sajnos kezdhetjük újra a legrégebbi ellenőrzőponttól,
mert ez nem fog máshogy megoldódni.
A játéknak vannak különféle frusztráló dolgai, amik néha
idegesítik a játékost és ezek a hibák magából a mechanikájából jönnek. A
legborzasztóbb az egyik legkirályabb ötlet is, pont ez előbb említett csapdás
dolog. Nagyon király, hogy az ellenfelek működésbe tudják hozni, de ha kiderül,
hogy azok azért voltak ott, hogy egy nagyobb problémát megoldjunk később, akkor
jön a mérgelődés, hogy ezt mégis honnan kellett volna tudnom. A puzzle-ök
megoldására tudunk tárgyakat mozgatni, mint a fenyődoboz eldobása vagy a kövek
görgetése, de egy elvétett akció és máris aktiválódik egy csapda. Szerencsére a
kelepcék nem azt jelentik, hogy mindig fel kelljen használni valami nagyobb
ellenséggel szemben, de az első sikertelen próbálkozás után mindig ez fog az
eszünkbe jutni: mi van, ha később erre még szükségem lett volna? Hát akkor
restart. A halál után 3-4 másodperc mire újraéledünk, ami talán kicsit hosszú.
Most minek nézem a guruló testemet mikor 1-2 pillanat múlva is jöhetne a vágás?
Szőrszálhasogatónak tűnök, de a 20. alkalomnál higgyétek el, hogy baromi zavaró
már.
A hangulat, amit megteremt pedig zseniális. Világos háttér,
sötét elemekkel és mivel mi magunk is feketék vagyunk, szinte egybe olvadunk a
pályával. Szerencsére ugrások és számítások közben abszolút nem zavaró, remekül
van megoldva az átmenet a művészi kinézet és a pont nem idegesíti a játékost
között. Ezenkívül a zajok és a zene, ami még magasan kiemelkedik a Feist-ben. Minden nesz és dallam csak
még egy lapáttal rápakol az alapból is nyomasztó világra. Gyilkos.
Éppen ezek miatt egy nagyon brutális, erőszakos és
frusztráló játékról van szó, melynek nem minden pillanatát lehet élvezni, de a
szenvedés is hozzátartozik a nehézséghez. Remek puzzle feladványok vannak
benne, amikre sokszor kevés idő jut reagálni, így elengedhetetlen a gyors
gondolkozás. Az első játékos Bits &
Beasts csapat egy nagyon hangulatos játékot alkotott a Feist képében, reméljük a későbbi munkáik is legalább ilyen jók
lesznek! Steam-en nézzetek rá, megéri a szenvedést!
Értékelés | |
9.0 | Játékmenet:
Habár sok hasonlóságot lehet felfedezni a Limbo-val, a Feist egyedi és borzalmasan jó ötletek vannak benne, amik miatt egy izgalmas és kiemelkedő játékmenetet lehet tapasztalni. |
9.5 | Hangulat:
Nyomasztó, sötét, gonosz és erőszakos. Mi teremthet ezeknél jobb hangulatot? |
8.0 | Grafika: Szép és egyedi, de tény, hogy láttunk már ilyet. |
9.0 | Hangok: Az egyik legmeghatározóbb a kiváló hangulat megalapozásában a jól eltalált zene és zajok. |
8.0 | Szavatosság: Az első végigjátszás az maga a pokol és mennyország egyszerre, hiszen izgalmas, érdekes és nehéz. Aztán már mindent láttunk. |
Review score | |
8.7 | A képi világával, a hangulatával és a zenéivel a Feist egy annyira nyomasztó érzetet kelt, ami végig kísér minket az első perctől az utolsóig. A puzzle-ok sokszor megmozgatják agyunkat és az sem ritka, hogy nincs lehetőségünk gondolkodni, ezért gyors megoldást kell eszközölnünk. |